2. fejezet
Nancy szemszöge:
A mai napom úgy indult mint a többi de ma még le kell adnom egy cikket a Hawkinsi újságba viszont most először nem tudom, hogy álljak neki így lementem a tékába hisz ott dolgozik Steve és Robin is.
Épp az egyik filmet néztem, hogy lehet ki kölcsönzőm viszont hirtelen egy lány nekem jött és a földre estünk.
Azonnal dühös lettem hisz a kezemben tartott lapjaim szana szét szálltak és nem bírtam felállni de amint megláttam, hogy az aki ilyen szerencsétlen volt az nem más mint Robin így azonnal elszállt minden dühöm.
Ő persze azonnal elfutott vörös arccal amit nem értettem...
Egy ideig még lesokkolva a földön ütem kezemben a jegyzeteimmel amit Robin nyomott a kezembe mielőtt elfutott de nem tudtam sokat gondolkodni mert Steve ide jött és felsegített majd mondta hogy ilyenkor hétvégén mindig ekkora a katasztrófa viszont ma még inkább. Majd elindultam haza hátha tud adni ötletet az öcsém a cikkhez.
-Milyen volt a napod szívem?-köszönt anya a konyhából.
-Semmi különös még ma le kell adnom a cikkem ezért benéztem a videó kölcsönzőbe hátha lesz valami jó ötletem.-mondtam miközben Robin arcára gondoltam.
-És hogy ment?-kérdezte anya.
-Jól, lett is egy csomó ötletem, már csak dönteni lesz nehéz.-mondtam amjd arra gondoltam, hogy a témám teljesen megváltoztatom és a tékáról, meg a megújuló kölcsönzőkről fogok írni, és így harc nélkül is többet lehetek Robin közelében.
-Megint bele szerettél a Harrington fiúba?-kérdezte anya egy pimasz mosollyal.
-Nem nem ő az...-mondtam teljesen elpirulva.
-Akkor az a helyes barátosnője? Hogy is hívják....Robin.-mondta anya egy kis gondolkozás után, ami meglepett hisz nem tudtam, hogy ismeri Robint.
-I...igen...-mondtam nagyon vörösen de csak azért mondtam el neki mert ő ilyen téren teljesen elfogadó és még apának sem mondaná el, vele lehet erről beszélni, erre akkor jöttem rá igazán mikor Barb eltűnt pár éve.
Később megírtam a cikket, segítettem anyának a vacsora főzésében majd lementem a Hawkins újsághoz leadni a cikkem, aztán végül ettünk ahol Mikekal megint balhéztunk mint minden alkalommal.
312 szó
Tudom, hogy itt nem olyan hosszúak a fejezetek de ez most egy ilyen könyv de azért remélem ettől még tetszik, vagy tetszeni fog.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro