HoSeok POV:

A divatbemutató napja olyan volt, mint a látogatás a fogorvosnál. Odafele menet ideges voltam, mintha egy foghúzásra készülnék. Féltem, amikor bementünk az épületbe. A vörös szőnyegen volt némi fotózkodás, ahova rengeteg rajongó jött ki megnézni minket. Sejtettük, hogy mindenki arra kíváncsi, mi igaz abból, hogy Lana és Kook randevúznak, mivel egyik cég sem adott ki hivatalos közleményt. Úgy tervezték, majd az afterpartyn mindkét fél elmondja a riportereknek, hogy semmi sem igaz belőle.

Szóval mikor már a helyünkön ültünk és végre elkezdődött a show, az idegességem is elszállt, helyette izgatottan vártam, hogy láthassam Lanat. Azonban a rengeteg fotós miatt visszafogottan kellett viselkednünk, mint ahogy a többi idolnak is, akik jelen voltak.

Mégis, amikor megláttam Lanat, ahogy pezsgőszínű estélyiben vonul végig a kifutón, elállt a lélegzetem is. Gyönyörű volt. Olyan könnyedén mégis erőteljesen lépkedett hatalmas magassarkújában, mintha a felhőkön járna, maga után bámulatot és csodálatot kiváltva a közönségből. Önmagában megtestesítette mindazt, amire más lányok álmodoznak. Elegancia, tisztesség, tartás, határozottság. 

Nem nézett senkire, csak egyenesen maga elé, majd miután pózolt a kameráknak, visszafordult és eltűnt a színfalak mögött. A menedzser elintézte, hogy Lana tudja, ott vagyunk, de csak annyit üzent nekünk, hogy a menedzsere szeretné, ha a hivatalos közlemény után elmennénk, utána nem sokkal Lana is elmegy az afterpartyról. 

Az egész műsor egy órán át tartott, mire végre megjelent Lana a főattrakcióban. A gyönyörű vörös ruha megmutatta a lány fehér bőrét, szépen ívelt nyakát és hosszú, csinos lábait. Mikor véget ért a show, az emberek elindultak a kijáratok felé, de a VIP meghívottakat átterelték a szomszédos terembe az afterparyra. 

Ismét úrrá lett rajtam az idegesség, ahogy Jungkook-on is. Sosem láttam még ilyennek, valahogy nem mert semerre sem nézni, ezért V gyorsan mellette termett, hogy támogassa. Én Namjoon és Jin között lépkedtem, és csak reménykedtem, hogy minden jól fog menni. A riporterek egy lezárt részen várakoztak egy kisebb színpad előtt, ahova a tervező és a modelleket vártuk, hogy megjelenjenek. 

Amíg vártunk rájuk, beszélgettünk más hírességekkel, akik szintén jelen voltak és már régen találkoztunk velük. Persze senki nem kérdezett rá a pletykákra, de azért észrevettük hogyan sandítanak mind Jungkookra. Alig vártuk, hogy vége legyen ennek az egésznek és mehessünk haza. 

Éppen Namjonnal beszélgettem egy régi ismerőssel, amikor végre megjelent a tervező, jobbján Lanaval, mögöttük a többi modell. A férfi vigyorgott, mint a vadalma, kezét Lana derekán nyugtatta, ami itt sajnos szokás volt, de bennem felnyomta a pumpát. Azonban tehetetlen voltam. El kellett viselnem.

A tervező megköszönte mindenkinek, hogy eljött, majd válaszolt a riporterek kérdéseire is. Először mindenki a ruhákat dicsérte, majd megkérdezték mi ihlette és egyéb ezekhez hasonló kérdéseket tettek fel. Aztán mikor a bevezető kérdések elhangzottak, valaki felmerte tenni a kérdést Kookról és Lanaról.

-Igaz, hogy a kollekció fő attrakcióját viselő Lana randevúzik a BTS legfiatalabb tagjával Jungkookkal?

Láttam, ahogy Lana arca megfeszül a méregtől, pedig tudta, hogy el fog hangzani egy ilyen kérdés. Ezért hát kihúzott háttal, kedves mosollyal jelentette ki, hogy egy közös fotózás során találkozott az idollal, de nincs köztük semmilyen kapcsolat, és azóta nem is találkoztak. Furcsálltam, hogy ilyen szavakkal fejezte ki magát, hisz mondhatott volna annyit is, hogy nem igaz a hír, de ezek szerint ő és a menedzsere minden kétséget ki akartak zárni. 

A sajtótájékoztató után a tervező és a modellek lesétáltak az emelvényről, majd elvegyültek a tömegben, miközben riporterek interjúvolták meg őket. Hozzánk is odajött egy tévés, aki faggatni kezdte Kookot, de egy szégyellős mosoly kíséretében ő is ugyanazt a választ adta. Látszólag bosszantotta a riportereket, hogy semmi sincs a kezükben, amikkel szíthatnák kicsit a tüzet, de minket nem érdekelt. Meg volt a jogunk a magánélethez és annak a megőrzésére. 

Miután elvégeztük a ránk bízott feladatot, elhagytuk a partit, és más idolok is követték a példánkat. Ha tehettük, akkor sosem maradtunk a kelleténél tovább. A rengeteg munka mellett jól esett néha időben lefeküdni aludni.

A következő napok végre megnyugvást hoztak a számunkra. A cikket elfelejtették, más hírek kerültek előtérbe és mindenki elfogadta, hogy az egész csak egy fotózás volt, és semmi sem igaz a pletykából. 

Az egyetlen fekete felhő a derült égen, Lana felmondása volt, ami sokkolta a rajongóit. Aggódtak, hogy köze lehet a felháborító pletykákhoz és ez arra késztette őt, hogy épp, amikor kezdene karrierje fellendülni, kénytelen felhagyni hivatásával. Egyesek még azt is rebesgették, hogy nem magától ment el, hanem felmondtak neki. 

Azonban mindennek semmi köze sem volt a dologhoz. Az a diéta és életmód, amire őt kényszeríteni akarták őt, úgy gondolta nem éri meg neki. Ezért otthagyta a céget és rövid időre visszavonul, amíg kitalálja mihez kezdjen.

-Mi lenne, ha jelentkeznél idolnak? - kérdeztem tőle egyik este, amikor átmentem hozzá és a kanapén összebújva, fejét a mellkasomra hajtva élveztük egymás társaságát.

-Ott is ugyanolyan diétára fognának - sóhajtott fel, ami kicsit elszomorított, mert azért valljuk be, tetszett volna, ha mindketten ugyanabban a szakmában helyezkedünk el. Még az is lehet, hogy közös számunk lett volna..

-Akkor van más, ami érdekel?

Hallgatását habozásként értelmeztem, ezért kissé eltolva magamtól emeltem fel fejét, hogy szemeibe nézhessek. Tisztán láttam bennük, hogy valami foglalkoztatja, ezért hát elmosolyodtam és egy csókkal igyekeztem elmulasztani tétovázását. 

-Na mondd el mi foglalkoztat - húztam közelebb, de csak annyira, hogy lássam szemeit. Úgy tűnt végre kicsit kezd megnyugodni, ezért hát végre kibökte, amire egyáltalán nem számítottam.

-Vissza akarok menni az iskolába.

-Tessék?! - képedtem el a hallottaktól, de ő csak komolyan nézett rám - Nem azt mondtad, hogy utálsz tanulni?

-De igen - kapta el a fejét - De ez nem olyan iskola. Színészetet szeretnék tanulni.

-Színésznő szeretnél lenni? - bámultam meglepetten gyönyörű szemeibe, amik egy kis tanácstalanságról árulkodtak - Azt hittem most szünetre mész.

-Igen. Ami alatt tanulni szeretnék. 

Lassan végiggondolva egészen tetszett az ötlet. A reklámokból már szerzett némi tapasztalatot, a külseje tökéletes volt akár főszerepek elvállalására is, szöveget is könnyedén tanult, valamint a menedzserünk is be tudná juttatni ahhoz a céghez, ahol V egyszer szerepet kapott. 

-Én mindenben támogatlak - mosolyogtam rá, majd adtam egy csókot mosolyra görbülő ajkára.

Csakhogy amikor másnap próba közben elmondtam a többieknek, olyan csend fogadta a bejelentést, amiből rögtön rosszat sejtettem.

-Mi az? - kérdeztem feszülten.

-Hobi.. Nem tudom mennyire vagy tisztában azzal, miket is csinálnak a színészek - kezdte Jimin egy aggódó grimasszal.

-Mire gondolsz? - kezdtem gyanakodni, de még mindig nem értettem.

-Hobi - vett mély levegőt Jin - A koreai filmipar a drámákra épül, méghozzá a romantikus dráma sorozatokra, amik fullosan tele vannak... romantikával... csókkal és... khm... némi intim jelenetekkel - kapta el fejét és kezdte tarkóját vakarni, mire a többiek köhécselni kezdtek, páran pedig valamilyen kifogással el is hagyták a termet, azonban én megszólalni sem bírtam.

Egész nap ezen járt a fejem, semmi másra nem bírtam gondolni. Nagyon zavart a tény, hogy egy színésznőnek mennyi mindent kell megtennie, amit nem akar. Nem csak a csókról, meg romantikáról van itt szó, hanem sok minden másról. A rendezők nem éppen elnézőek és emiatt a színészek élete sem mindig rózsás. Nem tetszett, ha belegondoltam, mennyi férfival fog együtt dolgozni, hányat kell majd megcsókolnia, hányszor kerül majd kellemetlen helyzetbe egy-egy jelenet miatt, vagy lesz olyan, amit nem akar majd megcsinálni és mégis kényszerítik. Nagyon nem tetszett, ezen pedig napokig rágódtam, amit Lana is észrevett és rá is kérdezett.

Vasárnap este volt, ismét nála vacsoráztunk és elvileg azt ünnepeltük, hogy felvették egy dráma kurzusra, csakhogy nem tudtam eltakarni valódi érzéseimet a dologról. Fancsali képet vágtam, miközben pezsgőt bontottunk és koccintottunk. Lana gyanakodva figyelt egy darabig, majd megunva ezt tette le a poharat és szegezte nekem a kérdést.

-Mire fel ez az arckifejezés? - ráncolta szemöldökeit értetlenül - Nem örülsz?

-De igen - próbáltam mosolyt erőltetni arcomra, de nem sikerült jól.

-Jung HoSeok - emelte fel enyhén a hangját, amitől nagyot sóhajtottam és ajkamba haraptam. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.

-Édesem - fogtam meg asztalon fekvő kezét és néztem mélyen a szemeibe - Én tényleg örülök az örömödnek - haboztam kissé, majd végül rászántam magam - De nem tudom kiverni a fejemből, hogy.. Hogy más férfiakkal.. kell majd együtt dolgoznod. Csókok meg kéz a kézben - emeltem fel mieinket nyomatékosításul, de hangom egyre kétségbeesettebb lett és tudtam, hogy ezzel csak saját magamat alacsonyítom le - Senki sem tud a kapcsolatunkról és azt fogják hinni szabad a vásár, randira hívnak majd vagy át akarnak majd jönni hozzád, hogy este gyakoroljátok a szöveget és ki tudja mit..

-HoSeok! - kiáltott fel Lana felháborodva. Minden idegszálam reszketett és aggódva néztem fel rá, ugyanis mérgében felpattant és még a kezem is elengedte - Te nem bízol bennem?!

-De Drágám, benned bízom, én azokban a kétszínű színészekben nem bízom!

-Kétszínű? - tátotta el száját - Nem is ismered őket!

-Drágám - próbáltam visszanyerni figyelmét, de ő egy szó nélkül kifordult a konyhából és már csak hálószoba ajtajának csapódását hallottam.

-Szuper - bólintottam, majd szomorúan néztem üres helyét.

Sziasztok!

Félve teszem ki ezt a részt, mert őszintén szólva marhára elfeledkeztem erről a könyvemről >< Elszomorított a kevés visszajelzés, de azért szeretném befejezni. Ez az utolsó rész, ezután már csak egy epilógus fog jönni.. Remélhetőleg időben és nem több hónapos késéssel :/ Nem igazán tudok mostanában dűlőre jutni az írásaimmal, szóval most nem ihletválságban vagyok, hanem valami "jövőválságban". Természetesen imádok írni, de nem tudom hova fogok ezzel kilyukadni. 

Igyekszem hozni a kövi részt, és köszönöm, hogy vagytok még, akik olvassátok!

Saranghae~