HoSeok POV:

-Maradjak itt veled éjszakára? - kérdeztem mosogatás közben, ám Byeol keze olyan hirtelen dermedt le erre a kérdésemre, hogy azon muszáj volt nevetnem - Nyugi te - adtam arcára egy puszit, majd nevetve folytattam - Csakhogy tényleg tudj aludni. Holnap nem lehetsz fáradt. Hosszú napod lesz.

-És te biztosítanád számomra a nyugodt alvást? - kérdezte döbbenten pislogva rám. Hihetetlenül édes volt, amikor ilyen értetlenül vagy éppen bosszúsan pislogott rám. 

-Természetesen - bólintottam - Ha akarod alszom a kanapén - mutattam a nappali felé - De ez életed második divatbemutatója és az első, amikor te vagy az egész kollekció arca.

-De rajtam kívül lesz még ott egy rakat modell - felelte befejezve a két pohár törölgetését - Én csupán a fő attrakció miatt lettem az egész arca. Tulajdonképp olyan lesz, mint egy átlagos divatbemutató. 

-Oké, de amilyen stresszes vagy most a diéta miatt, nem lennél nyugodtabb, ha itt lennék? - léptem hozzá közelebb és helyeztem két kezem derekára, úgy vártam válaszára.

-Ennyire szeretnél maradni? - nevetett fel - Hát akkor maradj - bólintott - De menj el zuhanyozni lefekvés előtt. Még szerencséd, hogy a cégtől szoktam kapni ruhákat és a bátyámnak is mindig szerzek valamit, így véletlenül van nálam egy pizsama meg pár ruha - kacsintott, majd elindult a szobája felé - Mindjárt hozom!

-Rendben!

Még gyorsan írtam egy üzenetet a fiúknak, hogy nem megyek ma haza, majd elindultam zuhanyozni. Ám amint magamra zártam az ajtót egyszeriben megrohamoztak a gondolatok.

Byeol és Kook.. Emlékszem, amikor a fotózás volt milyen irigykedve néztem őket, csak mert Kookkal is hamar megtalálta a közös hangot, de én olyan visszahúzódó voltam aznap, hogy ez a csalódás csak rátett még egy lapáttal a rossz hangulatomra. Most pedig ez a cikk.. Miért vagyok én még mindig ilyen szerencsétlen?!

Fejemet rázva álltam be a zuhany alá miközben a gondolatok csak úgy cikáztak fejemben és mintha egy kis ördög ülne a vállamon, folyamatosan támadtak a vádló gondolatok. 

Nem vagy elég jó Byeolnak!

Kookkal sokkal jobban passzolnak!

Még Namjoon is jobb párja lenne!

Melletted sosem lesz majd teljes! Hátráltatni fogod a karrierjében!

Még mindig csak egy vicces pofa vagy a háttérben! Ne merészelj többet gondolni magadról!

Maradj a háttérben és hagyd békén azt a szerencsétlen lányt!

Nálad csak jobbat találhat!

-Aish - ráztam meg a fejem miközben folyattam magamra a vizet. 

Mélyeket lélegezve próbáltam összeszedni magam. Byeol miatt muszáj volt erősnek maradnom. Habár egyelőre sikerült elhitetnem vele, hogy nincs rám hatással a cikk, tudtam, hogy előbb-utóbb nem fogom tudni visszatartani és ismét kihat majd a hangulatomra. De abban a pillanatban Byeol miatt nem engedhettem meg magamnak, hogy összeomoljak. 

-Menni fog - biztattam magam, majd a zuhany alól kilépve törölköztem meg. Mindvégig magamat próbáltam biztatni, de tudtam, amint meglátom Byeolt jobb lesz a hangulatom. A születésnapomon rájöttem, hogy minden sokkal könnyebben elviselhető, ha ő mellettem van. Egyetlen pillantása megnyugtat és az aranyos ragaszkodása miatt tudtam, igenis kedvel engem és ez erőt és bátorságot adott nekem a nehéz pillanatokban. De ez a cikk erősen megrendített és tudtam, szükségem lesz némi magányra, hogy kiheverjem. Nem tehettem róla, egyszerűen ilyen voltam. Nekem jót tett a magány. Csakhogy míg régebben napokba telt összeszednem magam, addig most már Byeol segítségével tudtam, hogy egy-két nap alatt túl leszek rajta. Vagyis nagyon reméltem..

Miután felöltöztem vettem egy mély levegőt mielőtt kimentem volna. Byeol épp megágyazott nekem a kanapén, de jöttömre felkapta fejét, majd elmosolyodva paskolta meg a párnákat.

-Így megfelel?

-Tökéletes - mentem közelebb, majd hirtelen hatalmas szükségét éreztem annak, hogy szorosan magamhoz öleljem. Így hát követtem ösztöneim és egészen közel lépve a meglepett lányhoz öleltem át és zártam őt szorosan karjaim közé. Nem kellett sokat várnom, már éreztem is, ahogy kezeit hátamra helyezi és szinte belesimult ölelésembe. Annál megnyugtatóbb és kellemesebb érzés nincs a világon, mint ami akkor elkapott.

-Tudod - suttogta - Nem kell a kanapén aludnod. Ha megígéred, hogy szépen viselkedsz, akkor aludhatunk egy ágyban. De akkor semmi csintalankodás! - tolt el magától és fenyegetett meg ujjával, ami miatt nevetve kaptam el kezét és néztem rá mosolyogva.

-Ígérem.

-Ajánlom, hogy betartsd - fordult el, hogy felvegye a kanapéról az egyik párnát - Mert ha nem, akkor egyszerűen lerúglak a padlóra.

-Komolyan megtennéd velem?- tettettem a felháborodottat.

-Simán - bólintott hátranézve rám, majd megindult a szobája felé.

-Ejnye - nevettem halkan, majd követtem őt.

Másnap reggel korán keltünk, hisz hosszú nap állt előttünk. Nekünk folytatódtak a próbák, Byeol-nak pedig interjúi voltak és ruhapróbák. Ezért kora reggel elváltak útjaink, előtte jól megölelgettem, hogy ezzel is biztassam, majd mikor elsőként megérkeztem a próbaterembe leültem gondolkozni. Titkon már ellenőriztem a közösségi és pletykaoldalakat, amik tele voltak Kookkal és Byeol-lal. Felfogni sem tudtam, annyira abszurd volt, hogy alig akartam elhinni, hogy valaki ilyesmit írt. Egyetlen fotójuk van és el akarják hitetni a rajongókkal, hogy járnak?! Ez nevetséges!

Letörtségemmel tudtam, hogy nem segítek senkinek, ezért is próbáltam legalább Byeol előtt erősnek tűnni, de nem tudtam mi lesz a következő lépés. 

Közben annyira belemélyedtem gondolataimba, hogy alig éreztem meg, hogy valaki a vállam rázza.

-HoSeok! - szólt rám immár hangosabban Namjoon, amire végre felkaptam a fejem és néztem rá meglepődve.

Ekkor eszembe jutott a pár nappal azelőtti beszélgetésünk.

"-Nem tudom miről beszélsz Namjoon - fordultam el a gép felé és dolgoztam tovább az új dalomon.

-Dehogy is nem tudod - hallottam határozott hangját - HoSeok beszéljünk. 

-Már azt csináljuk.

Ekkor hirtelen székestül távolodtam el az asztalomtól.

-Namjoon! - kiáltottam rá, ugyanis ő volt az, aki megragadta székemet, majd a kanapéra leülve fordított magával szembe - Mit akarsz?!

-Elmondani a mondanivalóm - dőlt előre és kezeit összekulcsolva támaszkodott térdeire, közben pedig szemeimbe nézett - Tudom, hogy hallottad, amit mondtam egy hete.

-Mire gondolsz? - tetettem az értetlent. Nagyon nem akartam erről beszélni.

-Hogy a fotózáson.. - akadt el és nézett félre.

-Namjoon. Ha azért jöttél, hogy színt vallj, akkor felesleges. Mindent hallottam. Tudom mit érzel iránta és nincs szükségem a hazugságaidra - fordultam meg és mentem vissza székestül az asztalomhoz.

-Akkor mi az oka annak, hogy bezárkózol és túlhajszolod magad? - hallottam, ahogy feláll és közelebb jön - Lananak sem veszed fel a telefont, amire nem is adtál okot. 

-Ó dehogynem - fordultam felé dühösen - Namjoon te szét akartál minket választani, mert neked is megtetszett! - álltam fel és vágtam arcába, ami valójában bántott - Te nem akartál minket együtt látni, ezért eldöntötted, hogy vagy a tiéd lesz vagy senkié se! Ha szétválasztasz minket, akkor rávetheted magad és..

-HoSeok fejezd be! - ordította, amitől egyszeriben elhallgattam. Szemeivel csalódottan mégis határozottan nézett rám és arckifejezéséből ítélve átléptem egy határt, de nem érdekelt. Csak az igazat mondtam. 

Mérgesen ültem vissza székembe és fordultam a fal felé. Alig akartam elhinni, hogy egy lány felett veszekszünk. Erre még sosem volt példa és ez belülről már nagyon emésztett és féltem, hogy ennek súlyos és fájdalmas következményei lesznek.

-HoSeok - szólalt meg Namjoon halkan - Megteszed, hogy végighallgatsz és nem szólsz közbe? Megígéred?

-Mondd - szűrtem ki fogaim közt, de továbbra sem fordultam felé.

-Na jó - sóhajtott - Ha nem akarsz velem szembe nézni, akkor mondom így. Nincs teljesen igazad. Igaz, hogy megtetszett Lana, de eszem ágában sem volt szétválasztani titeket. De ti nagyon siettetek HoSeok - mondta nyomatékosan - Mint leader vettem kézbe az ügyet és nem mint egy féltékeny fajankó! 

-Nekem nem így tűnt! - álltam fel indulatosan és néztem vele szembe - Féltékeny voltál, amikor rajta kaptál minket a szobában és többnek hitted a látottakat, ugyanis én ijesztettem meg Lanat, úgy verte le a holmikat a polcról és nem egy szenvedélyes eset miatt - mentem bele a részletekbe, pedig tudtam, hogy ettől nem lesz jobb, de már nagyon kikívánkozott - Az ajtó pedig azért volt eltorlaszolva, mert Lanaval fogócskáztunk és bezárta magára az ajtót én pedig bemásztam az ablakon! Akkor ijesztettem meg. Egy szimpla csóknál nem történt több! És tudtommal a párok szoktak csókolózni! Úgyhogy az egész szabályozásod a kapcsolatunkat illetően igazságtalan és hülyeség volt!

-Befejezted? - kérdezte karba tett kézzel.

-Lenne még mit mondanom, de nincs értelme - tártam szét karjaim, majd én is karba tettem őket.

-Akkor folytatom - sóhajtott - Mondom még egyszer. Túl gyorsan haladtatok HoSeok, ami könnyedén hazavághatta volna a kapcsolatotokat. Nem szétválasztani akartalak titeket, hanem együtt tartani. Azok, akik így beleugranak egy kapcsolatba, hamar szétmennek. Te is láthattad a tulajdon szemeiddel a színfalak mögötti kapcsolatokat idolok között - rázta meg a fejét a tapasztaltak tekintetével - Meggondolatlanul és hevesen kezdik, aztán egy hónap múlva az a tűz, úgy eltűnik, mintha nem is lett volna. És annyi. Szakítanak. Nem mondom egy kicsi féltékenység is hozzájárult, de igyekeztem nem túllépni a határt, amit ti viszont nem tartottatok meg. Kérlek - lépett közelebb kezeit összetéve - Értsd meg mit akartam elérni, hisz aggódtam miattad! Nem akartam, hogy egy gyors kapcsolat után még csalódottabb és szomorúbb légy! Azzal lehet olyan kár és sérelem ért volna, hogy lehet a munkádba került volna! HoSeok én sajnálom, hogy úgy tűnt féltékenységből teszem, tudom elrontottam azzal, hogy kimutattam nem tetszésemet és ezért bocsánatot is kérek, hisz támogatnom kellett volna téged, nem elbizonytalanítani. Azért tettem mindezt, hogy próbára tegyem a kapcsolatotokat, hogy ha úgy tűnik tényleg csak egy futókaland, akkor ne hagyjon túl mély sebet benned és könnyebben túl legyél rajta. Bevallom őszintén azt hittem szét fogtok menni. De eszem ágában sem volt elvenni őt tőled! Tudom, hogy azzal hatalmas fájdalmat okoztam volna neked és ezt szeretném a leginkább elkerülni. Arról nem is beszélve, hogy Lana totál beléd van zúgva, elvenni se tudtam volna tőled. HoSeok te vagy a csapat reménye, egy kulcsfontosságú tag. Nélküled nem vagyunk Bangtan! Ha elveszítünk oda az egész csapat. Nekem pedig ezt kell első sorban szem előtt tartanom. Ezért le kellett titeket lassítanom, hogy úgy kezdjétek ezt, mint a normális párok. Randevúkkal, ismerkedéssel, hogy erős kötelék keletkezzen köztetek, amit aztán nem lehet majd elszakítani és minden megpróbáltatást túléljetek. Én csak ennyit akartam."

Szavai még mindig visszhangot vertek fejemben. Aznap sikerült mindent megbeszélnünk, ezért végre ismét visszatért az a régi harmónia, ami kettőnk között mindig is megvolt, és voltam képes utána Byeol elé állni a születésnapomon és vele is rendbe hozni mindent. Namjoon remek leader és kiváló barát. Ha akkor megoldódtak a dolgok, akkor most is meg fognak. És ott a próbaterem padlóján ülve éreztem hosszú ideje először magam nyugodtnak.

-Minden rendben lesz - mondta előttem guggolva és mindkét kezét a vállamra téve nézett szemeimbe - Ígérem!

Kemény csatát vívtam magammal a próba alatt. Kényszerítettem magam, hogy a táncra fókuszáljak és arra, hogy minél jobban teljesítsek. Eleinte nem volt egyszerű, de most végre ismét elkapott a zene és a tánc iránti szenvedélyem és még a többiek is észrevették, hogy a régi énemből egy aprócska rész visszatért. Mosolyogva figyelték, ahogy teljesen beleéltem magam a mozdulatokba, a dal mondanivalójába és az érzésbe, hogy szeretve vagyok.

Egészen odáig elmentem, hogy amikor a zene véget ért, nem a földre huppantam le, hanem ráugrottam Namjoon hátára és kiabálva adtam ki magamból boldogságomat. Azonban ő annyira meglepődött, hogy még ellenállni is elfelejtetett, ehelyett inkább ugrálni kezdett velem és hangos éljenzésbe kezdett. Ezek után pedig a többiek követték példánkat és egymás mögé beállva táncoltuk körbe-körbe a termet, miközben mindenki kiadta magából az elmúlt hetek feszültségét, és a bánatot felváltotta az egymás iránti ragaszkodásunk, ami visszahozta számunkra a vidámságot. Újra tudtunk bohóckodni és megmutatni a hülyébbik énünket, aki nem szégyelli magát adni és ilyen formában kinyilvánítani az érzelmeit. Ünnep nap volt ez a Bangtan számára, méghozzá olyan öröm ünnep, ami meghatározta életünk következő szakaszát.

Ezt a rögtönzött ünneplést és bohóckodást SeJin menedzser zavarta meg, amikor bejött ellenőrizni minket.

-Hát itt meg mi történt? - kérdezte mosolyogva miközben beljebb jött, én pedig lepattantam Namjoon hátáról, aki kissé fájlalta ugyan a hátát, de mégis őszinte örömmel karolta át vállamat és mosolygott rám - Örülök fiúk, hogy sikerült megbeszélni a dolgokat - nézett a menedzser Namjoonra - Már azt hittem nekem kell majd beavatkozni, de jó látni, hogy magatok között is meg tudták oldani. Na de fontos hírrel érkeztem - emelte fel jobb kezét mosolyogva, amiben egy borítékot tartott - Mi lenne, ha HoSeok barátnőjének divatbemutatóján ünnepelnétek meg ezt a nagyszerű napot?

-Tessék? - kérdeztem döbbenten - Menedzser Hyung meg honnan tudja?

-Namjoon elmondta. Ne haragudj meg rá, csak jót akart.

-Tudom én - mosolyogtam barátomra, majd néztem ismét a menedzserre - Honnan vannak a jegyek?

-Meghívott minket a tervező. A Got7 Japánban van és elhúzódott a forgatásuk, így már nem érnének ide időben, ezért helyettük minket hívtak meg. Tudom, hogy sűrű az időbeosztásotok, de egy kis szórakozás rátok fér. Lesznek ott más hírességek is, mindemellett pedig ezzel meg tudjuk cáfolni a pletykákat. Ezért szeretném, ha minden tőletek telhetőt megtennétek, hogy ez így is történjen.

Erre a hírre rögtön lefagyott a mosoly az arcomról. Nem akartam hinni a fülemnek. Kookra kaptam a fejem, aki aggódó arccal pillantott rám, majd szégyenkezve kezdte el a padlót bámulni.

Ez nem egy szimpla meghívás. Lana cége előnyt akar magának kovácsolni a pletykából. Ez pedig nekem nagyon nem tetszett. Ha elmegyünk.. Azzal kijelentjük, hogy a cikk igaz.. Akkor is, ha a menedzser meg van győződve ennek az ellenkezőjéről..

Éss megjött az újabb rész.. Azért tartott ilyen sokáig, mert az előzőre alig érkezett reakció. Emiatt pedig szegény könyvet háttérbe szorítottam és elhitettem magammal, hogy ezt a történetemet utálom a legjobban. Pedig ez nem igaz. A magam módján szeretem, csak pár rész lehetne kevésbé gagyi.. Mindegy is. Ettől függetlenül be fogom fejezni, mert nem szeretem félbe hagyni a munkáimat. Remélem azért marad még valaki, aki olvassa. Úgyis már csak egy rész és egy epilógus maradt. Nem terveztem több történést ebbe a könyvembe, szóval lassan ideje lezárni.