Lana POV:

-Mivel kezdetek ma?

-Táncpróba. Egész délelőtt. Aztán lesz egy óra ebédszünet, majd a fiúkkal nekiülünk a következő album tervének. Már félig készen van.

-Ez nagyszerű! 

-Na és te?

-Én egész délelőtt kifutópróbán leszek, aztán lesz egy rövid szünetem, amikor is csak egy darab gyümölcsöt ehetek, aztán délután fotózás. 

-Hogy bírod ezt az étrendet?

-Őszintén elég nehezen, de egyelőre csak a divatbemutatókat kell túlélnem, utána közöltem az igazgatóval, hogy hosszabb szabadságra megyek, mert gondolkoznom kell. Ő pedig bele is ment.

-Ez egy jó ötlet. Majd segítek az ötletelésben. Mikor végzel ma?

-Azt hiszem öt körül.

-Én akkor még megbeszélésen leszek. Majd hívlak, ha végeztem és akkor átmegyek hozzád.

-Rendben! Legyen szép napod!

-Neked is!

Miután letettem a telefont gyorsan felkaptam a táskám és a kabátom, majd már rohantam is, mert az ablakból már láttam, hogy Unnie odalent vár a kocsiban.

-Késtél - jelentette ki - És miért nem vagy elérhető? 

-Bocsi - sóhajtottam becsukva az ajtót - Csak HoSeokkal beszéltem.

-Nagyszerű - bólintott nagyot miközben elindult - Akkor ezek szerint jól mennek a dolgaitok.

-Oh remekül - nevettem fel - A múltkori beszélgetésünk óta egyre nagyobb a harmónia közöttünk.

-Ennek igazán örülök - mosolyodott el a füléig - Jó látni, hogy vannak olyan hírességek, akik ilyen jól megtalálják egymást. Szurkolok nektek.

-Köszi Unnie! - hatódtam meg kedves szavaitól, így jókedvem már az egekben járt.

De sajnos a próbák sosem úgy telnek, ahogy az ember szeretné. Valaki mindig túl sokat aggódik, a másik ember jajgat, hogy készen lesznek-e időben, a harmadik a modelleket szidja, a negyedik a szállítókat, az összes többi pedig a berendezőket és a technikusokat. Másnap volt a divatbemutató, így mindenki fejét vesztve rohant ezer fele. Unnie is figyelmeztetett, hogy ki kell aludnom magam, ezért ne legyen nálam sokáig HoSeok. Sajnos ez egy rövid randevú lesz azt hiszem..

Már a délutáni fotózás közepén tartottunk, amikor Unnie sietett be a helyszínre.

-Lana! - kiáltott nekem, mire csodálkozva kaptam rá tekintetem. Sosem szokott munka közben zavarni, ezért ez most nagyon fura volt tőle. 

A fotós azonban felháborodva nézett rá, amiért elvonta a figyelmem.

-Azonnal beszélnünk kell - intett nekem, majd a fotóshoz intézte szavait - Csak öt percet kérünk.

-Öt perc - bólintott szigorúan - Nem több.

-Köszönjük - hajolt meg, majd kezemet megragadva húzott egy sarokba és nyújtott oda nekem egy Nike magazint - Ezt nézd!

-Úú - jöttem rögtön izgalomba - Ez a Nike fotózás a BTS-szel?

-Igen - bólintott, majd gyorsan belelapozott. Azt hittem a HoSeokkal közös képeinket akarja megmutatni, ám ehelyett máshova lapozott, méghozzá a jégkoris oldalra, ahol az a kép szerepelt, amin Kook éppen engem húz és egymásra nevetünk.

-Mi az? - kérdeztem értetlenkedve - Miért mutatod ezt nekem?

-Emiatt - emelt ki táskájából egy másik újságot, ami egy bulvárlap volt - Ezt nézd - lapozott bele, majd megtalálva a megfelelő oldalt tette egymás mellé a két magazint. De amit akkor láttam, teljesen ledöbbentett.

-Ez meg mi? - kaptam ki kezéből megrökönyödve - Unnie mi ez?!

-Nem tudom! - túrt hajába feszülten.

-Hogy szerezték meg ezek ezt a képet?!

-Valaki biztos jó pénzt kínált az egyik Nike-nál dolgozó embernek azért, hogy egy napon tudja lehozni a Nike újsággal együtt. Így jogokat sem sértenek és mégis hatalmas felhajtást lehet vele kavarni, hisz fele annyian sem vesznek Nike magazint, mint bulvárlapot. 

-De mégis miért van akkor a Jungkookról és rólam készült kép egy szívecskés keretbe téve? - csaptam mérgesen a combomra a magazinnal - Ez csak egy vicc ugye?!

-A pénz - mondta ki az egyszerű választ.

-De miért pont Kook és én?! - hitetlenkedtem - Hisz ez egy sportmagazin fotózás volt! Nem randevú! Mindenkivel készültek ilyen képek!

-Nem tudom - rázta meg a fejét - De utána fogok járni. Csak azt akartam, hogy tudj róla.

Fejemet rázva nyitottam ki ismét a magazint és néztem meg újra azt a bizonyos képet. Ott voltunk, ahogy Kook engem húz a jégpályán és egymásra nevetünk. És ezt az egész képet egy szív alakú keretbe helyezték. Undorító. A szalagcím pedig "Az év párosa" volt. Hányingerkeltőek ezek a búvárlapok.

 -Lana letelt az öt perc! - kiáltott nekünk a fotós, mire ijedten fordultam Unnie-hoz.

-El akarom olvasni. Hagyd kérlek az öltözőmben.

-Jó - bólintott.

-Mit fogsz most tenni? - kérdeztem számat rágva.

-Megyek az igazgatóhoz tisztázni az ügyet - sóhajtott - A lényeg, hogy amíg nem jeleztem vissza addig ne törődj ezzel, de ne is beszélj erről senkinek! Oké?

-Oké.

-Megyek. Próbálj meg elfeledkezni róla és adj bele mindent a munkába. Amint végeztél jövök érted.

-Jó.

Azzal Unnie el is ment én pedig ott maradtam kétségekkel és aggodalommal. A legjobban pedig attól féltem, hogy ez is megrendíti majd HoSeok önbizalmát és ismét egy mélypontra kerül. Egész fotózás alatt ő járt a fejemben, emiatt pedig nem tudtam őszintén mosolyogni és ezért meg is szólt a fotós. Sajnos most egy igen ingerlékeny alakot osztottak be hozzám, de mivel nem tudott belőlem egyetlen őszinte mosolyt sem kicsalni, egyszerűen elküldött szünetre. 

Az öltözőmbe érve magamra zártam az ajtót, majd nekidöntve a fejem próbáltam egy kis erőt összeszedni, ugyanis ez az ostoba pletyka nagyon rosszkor jött. HoSeokkal éppen hogy ismét sínen van a kapcsoltunk, minden jól alakult az elmúlt napokban, erre most jön ez. Rühelltem minden egyes bulvárlapot, mert a fő céljuk a hírességek magánéletének kiteregetése, és az eszközök, amiket ehhez használnak gyalázatos. Hihetetlen, hogy az emberek csak arra kíváncsiak ki kivel jött össze, aztán kivel csalja meg, kivel van titkos kapcsolatban. Aztán a másik kategória a betegségek, a harmadik meg a hírességek ördögi oldala, már ha van nekik. Ha nincs akkor meg gyártanak neki egyet, aztán az egyik magazinban értesül arról, hogy amúgy neki ilyenje is van. Én se tudtam a Kookkal való kapcsolatomról.

Hirtelen telefonom csörgésére lettem figyelmes, így egy hatalmas sóhaj kíséretében sétáltam táskámhoz, majd vettem ki belőle a zenélő darabot.

-Szia Kook - szóltam a telefonba fáradtan.

-Szia! A hangodból ítélve már láttad..

-Ki nem látta? - kérdeztem gúnyosan.

-HoSeok.

-Tessék?

-Namjoon azt mondta ne mutassuk meg neki.

-De ezt nem tudjátok eltitkolni előle - nevettem fel hitetlenkedve.

-Nem is akartuk. De Namjoon szerint ha mi mondjuk el neki, akkor ismét magába fog zárkózni. Ellenben, ha te mutatod meg neki, akkor veled valószínűbb, hogy megfogja beszélni és nem lesz depressziós ismét.

-Be kell vallanom.. Ebben van logika - ültem le a kanapémra óvatosan, hogy ne gyűrjem össze a ruhát - Szóval elhallgatjátok előle egészen addig, amíg el nem jön hozzám?

-Igen. Majd Jin hyung elfuvarozza hozzád, hogy még véletlenül se lásson meg gyalog egy újságárust sem, aki esetleg az arcába nyomhatná a hírt.

-Értem.

-Egyébként - szólalt meg kicsit halkabban - Hogy érzed magad? Mármint ettől a kamuhírtől.

-Hát.. - gondolkoztam el - Még sosem voltam hasonló helyzetben. Persze a neten mindig terjengenek pletykák, de azokat pont azért nem szokták elhinni, mert csak ott írnak róla, az újságokban nem.

-Akkor elég nagy pácban vagyunk.. Mi rögtön címlapon jelentünk meg.

-Na igen - emeltem fel magam mellől azt a bizonyos magazint - Szépen kiszínezték a történetet.

-Na igen. Az ARMY teljesen kiakadt.

-Jaj ne is mond - hunytam le szemeim fáradtan - Te vagy a front ember és ha reálisan nézzük, egy vagy azok közül, akiknek a legtöbb rajongójuk van.. Kell nekik egy kis idő, mire lenyugodnak majd.

-Hát ahhoz sok idő kell majd.. Egy pár kamufotó is biztosan meg fog még jelenni a neten.

-Ez meg a másik - pillantottam bele az újságba - Biztosan fognak látni az utcán két maszkos alakot, akik véletlenül hasonlítanak ránk akár csak egy hangyányit is, és rögtön kikerül a twitterre, hogy együtt láttak minket.

-Remélem azért olyan sok nem lesz belőle..

-Hallod - hajoltam hirtelen előre a magazint olvasva - Tudod te mit írtak rólunk?

-Persze - felelte meglepetten - Nem olvastad?

-Dolgoztam, csak a képet láttam. De hallod ebben azt írják, hogy mi már a fotózás előtt ismertük egymást.

-Hát én téged ismertelek, de nem személyesen.

-Jó úgy én is ismertelek titeket.. Úgy ahogy.. De azért ez erős túlzás! Ki mer ennyi hazugságot összehordani? Főleg, hogy azt írja már hónapok óra járunk! Kész csoda, hogy nem azt írják, hogy titokban összeházasodtunk!

-Hát.. Már vannak, akik shippelnek minket. 

-Most komolyan?

-Igen. Ők a LaKook rajongók - nevetett.

-Te jó ég ez szörnyen hangzik - nevettem fel én is - Nekem jobban tetszik a HoNa vagy LaSeok.. A HoNa jobban hangzik.

-Szerintem is.

-A ti menedzseretek mit mondott?

-Hogy konzultál a ti cégetek igazgatójával és a Nike magazin itteni főszerkesztőjével. Kézre kerítik a tettest, aki eladta a képet, aztán meglátják mit tehetünk. Az egyik opció az, hogy nem reagálunk semmit és minden marad a régiben. Ha nem kapnak le minket sehol egymással, plusz te nem jössz a Big Hitbe, másrészt én nem megyek oda ahol te éppen vagy, akkor elvileg el fog kopni a hír és már senki sem fogja elhinni.

-Igen. Valóban ez a bevett módszer - dobtam félre az újságot, ugyanis a rengeteg hazugságtól már zúgott a fejem - Áhh kéne valami, ami felvidít. Fotózáson vagyok és a fotós szerint úgy nézek ki, mint aki megevett egy kiló citromot.

-Nézz videókat HoSeok hyungról.

-Hogy ez nekem nem jutott eszembe! - villanyozódtam fel rögtön - Akkor megyek is! Vagy szeretnél még valamit?

-Nem - nevetett - Csak tudni akartam hogy van az én kamubarátnőm.

-Tudod Kook - gondolkoztam el - Elég fura, hogy ahhoz képest mennyire zavarban vagy lányok közelében, pont te vagy az első BTS tag, akinek állítólag barátnője van.. - mondtam kissé szarkasztikusan.

-Na igen.. Nem tudom miért pont engem pécéztek ki.. Már csak emiatt a tény miatt is megkérdőjelezhető ennek a sztorinak a realitása.

-Hát.. Csak az jut eszembe, hogy te vagy a front ember.. És ez egy elég nagy bomba, amit a tömegbe hajíthatnak.

-Valóban.

-Na de én megyek. Egy videóra még van időm, ha most leteszem.

-Rendben - nevetett fel - Jó munkát!

-Köszi! Nektek is! 

-Köszi! Szia!

Miután letettem rögtön megnyitottam a youtube-ot és csak random beírtam, hogy "Jung HoSeok funny moments". Kíváncsi voltam miket művel a kamera előtt, ám nem erre számítottam. Ahhoz képest, hogy manapság mennyire maga alatt volt, a videókon mindig vigyorog, nevet és hülyéskedik. Nem mondom jobb kedvre derített, de közben el is gondolkoztatott. Az ő személyisége, amit a nyilvánosságnak szánnak az ez lenne? Hogy ő a reménysugár, mindig mosolyog és boldognak tűnik? Gyerekes és másokat is próbál felvidítani? Hisz eddig őt kellett mindig kihúzni  ebből az állapotból!

-HoSeok - ráztam a fejem egy szomorú mosollyal - Hogy te milyen remek színész lennél.

Még volt időm egy másik videóra, így megnyitottam a következőt. Ezúttal igyekeztem elfelejteni, hogy ennek a fele sem igaz és csak élveztem HoSeok bohóckodásait. Tudtam, hogy vannak ilyen valódi pillanatai, hisz ő nem egy csupa mélabú Füles a Micimackóból, hanem valóban szeret hülyéskedni és tényleg így viselkedik, amikor boldog, de azt is tudtam, nagyon sokszor kell megerőltetnie magát, hogy ezt a formáját tudja hozni. És mindezt a rajongók kedvéért. 

-Ezt az embert nagyon meg kell becsülni - sóhajtottam a videó végén. Jó pár jelenet nevettetett meg, így már kicsit jobb kedvvel léptem ki az öltözőmből és mentem vissza dolgozni. Így már a munkát is könnyebb volt folytatni. 

Hazaérve rettentően fáradtnak éreztem magam. Már majdnem hat óra volt, teljesen sötét volt odakint. Megcsörgettem HoSeokot, de nem vette fel.

-Biztos még tart a megbeszélés - sóhajtottam, majd nekiláttam kipakolni amiket vettem. Meg akartam lepni HoSeokot, de főzni sajnos nem lett volna időm, ezért egy bio étteremben vettem egy kevés vacsorát. A holnapi bemutató miatt nem ehettem sokat, sem zsírosat, ezért reméltem, hogy HoSeok most szolidaritást vállal velem..

A CD-im között turkálva kerestem valami hangulatos darabot, majd azt betéve indítottam el. Közben nekiláttam az előkészületeknek. Tettem ki egy üveg bort, két boros poharat hozzá, majd az ételt hűtőbe téve gondolkoztam mi kéne még. 

A függönyöket kihúzva hagytam, hogy a kinti fények valamicskét beáramoljanak, majd elmentem zuhanyozni.

Mikor mindennel végeztem, leültem a kanapéra és onnan bámultam az égő gyertyákat, amiket az előbb gyújtottam meg. Nem akartam nagy felhajtást csinálni, csak szerettem volna egy kicsit meghittebb hangulatot. Azonban, hogy hogyan tálaljam neki ezt a magazin ügyet, arra tippem sem volt. Azt tudtam, hogy nem támadhatom le vele, de nem is húzhatom sokáig. Attól viszont nagyon féltem, hogy rosszul fogja érinteni, emiatt pedig nem válunk el békében én pedig nem fogok tudni aludni utána. Másnap pedig nem lehettem fáradt a bemutató miatt.

Csak pár perce ülhettem ott, mikor egyszer csak csengettek.

Meglepve kaptam fel fejem és indultam csodálkozva az ajtóhoz, de ahogy a lyukon kinéztem, HoSeokot pillantottam meg egy csokor virággal a kezében.

-Nem is hívott a tökfilkó - motyogtam kissé bosszúsan, de szívem mélyén rettentően örültem, hogy nem kellett többet várnom rá.

Gyorsan elforgattam a kulcsot, majd kitártam az ajtót.

-Szia! - köszönt mosolyogva, majd beljebb lépett.

-Szia! - mosolyogtam én is, majd bezártam utána az ajtót.

-Ezt neked hoztam - nyújtotta át a virágcsokrot, amit természetesen boldogan vettem át és szimatoltam meg.

-Hm - pillantottam rá - Jó illata van. Köszönöm. Kerülj beljebb. Addig ezt vázába teszem.

-Rendben - bólintott, majd eltűnt a nappaliban.

Gyorsan vízbe tettem a virágcsokrot, majd kivettem a hűtőből a vacsorát.

-Nem volt időm főzni, de hoztam egy kis vacsorát egy étteremből - mondtam miközben nekiláttam megmelegíteni - De sajnos, mivel holnap van a bemutató ezért nem ehetek zsírosat, így csupa egészséges zöldséges vackot hoztam. Remélem nem bánod - kukkantottam ki a nappaliba.

-Dehogy - rázta meg a fejét, miközben a CD-k között válogatott - Szörnyű, hogy nem ehetsz értelmes kaját - ciccegett nagyot sóhajtva, amitől rögtön nevethetnékem támadt, de a mikró jelezte, hogy a vacsi elég meleg, így aztán két tányérra szedtem belőle, majd a pálcikákkal együtt bevittem a nappaliba.

-Nem baj, ha itt eszünk? - kérdeztem - Nem igazán szeretek asztalnál enni.

-Tessék? - lepődött meg - Hát mire tanítottak téged a szüleid? - nevetett aranyosan.

-Ne izélj már - nyújtottam át a tányért - Egyszerűen kényelmetlen. Jobban szeretek valami puhán ülni. Na meg sokkal lazább, ha egymás mellett ülünk a kanapén - huppantam le gyorsan, majd miközben szoknyám igazgattam ő is helyet foglalt mellettem - Tessék - nyújtottam át pálcikáit.

-Köszönöm - vette el miközben szemeit le nem vette rólam.

-Akkor jó étvágyat - mondtam, majd enni kezdtem.

-Neked is.

-Jaj anyám - húztam el a számat - Még az ízén is érződik, hogy ebben semmi tápanyag nincs.

-Szerintem tök finom - kapott be egy újabb falatot, majd engem is arra buzdított - Egyél! Holnapra kell az energia!

-Micsoda hajcsár - ciccegtem, de inkább én is ettem tovább.

-Milyen napod volt? - kérdezte meg  hirtelen, amitől félrenyeltem egy falatot.

Köhögve próbáltam kitalálni valami jó választ, miközben HoSeok a hátam paskolta.

-Jól vagy?

-Persze - bólogattam, miközben a mellkasom ütögettem - Látod? - háborodtam fel - Az egészséges étel fog megölni!

HoSeok ezen nagyot nevetve karolta át vállam és nézett mosolyogva szemeimbe. 

-Ez nem is vicces - pislogtam rá.

-De az - mondta még mindig fülig érő mosollyal, majd mivel nem válaszoltam, egyszerűen csak közelebb hajolt és megcsókolt - Na egyél - suttogta számra, majd kicsit eltávolodva emelt fel egy falatot és nyújtotta felém.

-Ahh - húztam el a számat, majd kaptam be az ételt - Nem ízlik.

-Tudom - szomorkodott - De csak pár hetet kell kibírnod.

-A-a - ráztam a fejem rágás közben, majd miután lenyeltem folytattam - Nem akarom abbahagyni a modellkedést.

-De akkor ilyeneket kell enned - mutatott nyomatékosan tányéromra - És azt mondtad nem ízlik.

-Tudoom - sóhajtottam, majd inkább HoSeok ölébe fektettem fejem, amitől ő felnevetett - Utálom!

-Akkor váltanod kell. Ennyi.

-De mire? - emeltem égnek kezeim - Semmiben sem vagyok jó! A gimit is csak úgy éltem túl, hogy tudtam utána szerencsét próbálhatok!

-Akkor legyél idol - vetette fel az ötletet, amivel gondolkodóba ejtett.

-És ha nem vagyok elég jó? - kérdeztem szemeibe nézve - Régebben jártam ének tanárhoz, de mikor volt már az.

-Figyelj először úgyis csak gyakornoknak vesznek fel, aztán egy rakat tanárhoz fognak járatni, hogy idolt faragjanak belőled - kezdett egy tincsemmel játszani - Milyen alkatú vagy? Könnyen hízol?

-A-a - ráztam a fejem - Ha edzek és vigyázok arra mit és mennyit eszek, akkor könnyen kordában tudom tartani.

-Az tökéletes - bólintott - Az ilyen gyakornokok szokták túlélni. Aki könnyen hízik, annak már sokkal nehezebb és közülük jutnak el a legkevesebben a debütálásig.

-Tehát azt mondod lenne esélyem?

-Mindenképp - bólintott határozottan - Főleg, hogy már híres vagy és van rajongótáborod is. Nekik ez csak egy remek reklám lenne. Mármint azoknak, akiknél debütálnál. A csapatotok hamar híres lenne. És éppen emiatt nagy a valószínűsége, hogy egy már előreláthatólag ütős csapatba tegyenek. Szerintem jó esélyekkel indulhatnál.

-Ergo protekcióval és az eddigi karrierem miatt vennének fel nem pedig a képességeim miatt - néztem rá szúrósan.

-Vannak, akik álnévvel indulnak - vont vállat - És maszkot vesznek fel a meghallgatásra. Úgy nem ismernének fel.

-Hát.. Nem is tudom - motyogtam az egyik díszpárna csücskét piszkálva.

-Gondolkozás közben egyél - nyújtott felém egy újabb darabot.

Fanyalogva fogattam el és rágtam rajta párat, majd erőteljesen megráztam a fejem.

-Ha még egy falatot eszek belőle esküszöm kihányom!

-Oké rendben - sóhajtott, majd eltette a tányért - Megnézem mid van a hűtődben - állt volna fel, de karjánál fogva visszatartottam.

-Nincs benne semmi - vallottam be - Nem akartam, hogy csábítson.

-Mee Byeol! - sóhajtott aggódva - Ne tedd ezt magaddal!

-De holnap én leszek a kollekció arca! - ültem fel és néztem szemeibe - Nem szúrhatom el!

-Figyelj - sóhajtott, majd kéz keze közé fogta arcomat - Enned kellett volna napközben és nem estére hagyni, mert akkor nagyobb az esélye a hízásnak.

-Tudom - hajtottam le fejem szomorúan - De még nem volt időm belerázódni ebbe az egész hülye étrend dologba.

HoSeok sóhajtva emelte fel fejem és fésülte tincseimet ki a szemeimből, majd közelebb ült kicsit és ismét megcsókolt. Éreztem csókjában az aggodalmat, ami összeszorította szívemet. Nem lenne szabad aggódásra okot adnom, főleg nem neki! Van elég baja, nem kéne még nekem is fárasztani a hülyeségeimmel..

Hirtelen HoSeok a vállamra simítva döntött el a kanapén, majd fölém kerekedve csókolt tovább. Sikerült teljesen ellazítania és rögtön el is feledkeztem minden problémámról, ezzel pedig minden idegességem tovaszállt. Kezeimmel nyakába akaszkodva hagytam, hogy ajkaimat ízlelgesse és nyelvemmel játszadozzon. 

-Jobb már? - kérdezte egy egészen picit eltávolodva.

Szemeimet kinyitva bámultam csillogó szemeibe, amik még mindig aggódásról árulkodtak. Elmosolyodva válaszoltam.

-Sokkal.

Egy fél órával később HoSeok megérkezett a boltból, ahova nekem ment le valami kaját venni.

-A ramen megfelel, ugye? - kérdezte.

-De csak egy felet eszek! - alkudtam vele - Nem puffadhat fel holnapra a hasam!

-Este lesz a show, nem? - csodálkozott.

-De.

-Akkor megeszel egy egészet, reggel picit edzel, de nem hasra! - nézett rám nyomatékosan - Iszol még egy joghurtot és minden rendben lesz.

-Te már ilyen szakértő vagy, igaz? - dőltem neki a konyha ajtófélfájának és mosolyogva figyeltem minden mozdulatát, ahogy a vacsorát készítette.

-Profi - bólogatott bőszen, majd nevetve öntötte rá a forró vizet a két adagra.

Ellökve magam mentem oda hozzá, majd hátulról átölelve fektettem fejem hátára.

-Na mi az? - kérdezte lágy hangon és kezeimre simított.

-Csak.. Maradjunk így egy kicsit.

-Rendben - nevetett - De.. Valami baj van talán?

-Miből gondolod? - jutott rögtön eszembe az újságcikk.

-Mert most olyan szomorúnak tűnik a hangod.

-Nem az. Csak fáradt vagyok.

-Hm.

-Nem hiszed? - engedtem el és hajoltam látószögébe, hogy szemeibe tudjak nézni.

-De - nevetett fel, majd a két dobozt felemelve intett fejével - Menjünk.

-Oké - vettem el az egyiket és mentem ki, ő pedig követett.

Evés közben rengeteget beszélgettünk. Mint mindig most is remekül mulattunk és nagyon jól éreztem magam vele. Elképzelni sem tudtam volna nála jobb barátot, éppen ezért fogalmam sem volt hogyan hozzam fel a témát. Már rég megettük az ételt, mikor HoSeok hirtelen közelebb ült hozzám és oldalról átkarolt mindkét kezével.

-Te meg mit csinálsz? - kérdeztem gyanakvóan, ugyanis ez egy elég fura póz volt tőle.

-Mondd el mi bánt - kérte mélyen szemeimbe nézve.

Nagyot nyeltem őszintén aggódó tekintete láttán. Most tényleg rontsam el ezt a gyönyörű pillanatot és törjem össze a szívét?

-Byeol - szólt rám - Mondd el! Akármi is az.

-Ahh - sóhajtottam. Nem titkolhatom tovább. Muszáj elmondanom. Csak bökd ki te lány!

-Megjelent egy újságcikk - haraptam be ajkam - Amiben csupa hazugságokat írnak.

-Kiről? - csodálkozott, majd eltátotta a száját -Rólad?! Byeol akármit is hordanak össze rólad nem szabad magadra venni és..

-Nem! - ráztam meg a fejem - Nem csak rólam - néztem szemeibe és próbáltam meg úgy elmondani neki, de tekintetemtől HoSeok hátrahőkölve engedett el. Abban a pillanatban szörnyű érzés fogott el, ahogy már nem fogtak közre karjai. Hiányzott meleg ölelése, ami olyan vigasztaló és megnyugtató volt mindig - A Jungkookról és rólam készült korcsolyázós képet megszerezte egy búvárlap és beállítottak minket szerelmespárnak - a végét már csak suttogva tudtam elmondani, ugyanis HoSeok arca rögtön átváltott reménytelenbe és csalódottba - De nagyon kérlek HoSeok - ültem feljebb és ragadtam meg egyik kezemmel gallérját, másikkal arcára simítottam és határozottan néztem szemeibe - Nem szabad, hogy ez letörjön! Érted? Harcolnod kell a mélabúval és a depresszióval szemben! Nem engedhetsz ennek az érzésnek! Érted? Harcolj HoSeok és ne hagyj magamra egy ilyen harcban! - mondtam erőteljes hangon és éreztem, ahogy könnyek lepik el szemeimet, de én csak folytattam - Sose jelent még meg rólam hasonló, és rajtad kívül még két embert érint ez az egész ügy, ezért nem hagyhatsz minket magunkra! Érted?! - ráztam meg kicsit, hogy érzékeltessem vele a helyzet súlyosságát, közben pedig már éreztem is, ahogy könnyeim kicsordulnak és végigszántják arcomat - Ha megint magadba zuhansz és nem szólsz hozzám hetekig - akadtam meg könnyeimmel küszködve - Azt nem tudom hogy fogom kibírni..

-Byeol - szólalt meg elszorult torokkal és aggódva fogott rá kezeimre - Byeol jól leszek. Rendben?

-Ígéred? - kérdeztem levegő után kapkodva, nehogy jobban elsírjam magam - Mert ha most magamra hagysz, akkor nem leszek képes egyedül végigmenni rajta!

-Ígérem - bólintott - Nem hagylak magadra.

-Ajánlom, hogy betartsd - nyeltem nagyot, majd elengedve ültem vissza - Mert azt az egy hetet is alig bírtam ki, mert te bedepiztél.

-Nyugi - mosolyodott el, majd két kezével letörölte könnyeim, aztán közelebb ülve húzta fejem mellkasára és kezdte hajamat simogatni - Minden rendben lesz.

-Hiszek neked - suttogtam és magamban nagyon reménykedtem, hogy megtartja ígéretét.

Sziasztook!

Már nem sok van hátra ebből a sztoriból, azonban ezen a héten nem lesz új rész, mert táborban vagyok, de jövő héten már nagyon szeretnék a végére érni.

Remélem tetszett ^^

Saranghae~

WM