-Lerí, hogy más is van emögött Namjoon - hallottam Jin hangját, mire csodálkozva kaptam fel a fejem, ám még le sem esett, hogy én éppen kihallgatom őket, Namjoon egy olyan mondatot ejtett el, amitől lefagytam.

-Hyung ne csináld már...

-Mond el, vagy szólok a menedzsernek és akkor ő szedi majd ki belőled...

-Jó oké oké! - hallottam fáradt hangját - Már az első fotózáson megtetszett nekem Lana, de...

-Namjoon! - érkezett Jin ideges hangja - Ne mond, hogy azért voltál ilyen undok azzal a szerencsétlen lánnyal, mert féltékeny vagy a kapcsolatukra!

-Nem! - tiltakozott - De ezt máskor beszéljük meg Hyung! HoSeok bármelyik pillanatban beléphet. Hagytam nekik egy kis plusz időt...

Nem tudta befejezni, mert gyorsan kinyitottam, majd becsuktam az ajtót és a kabátot mozgatva igyekeztem elhitetni velük, hogy épp ebben a pillanatban léptem be, majd miután a csizmákkal is eljátszottam ugyanezt, kezeimet dörzsölve léptem az amerikai konyhás nappaliba és néztem rájuk, mintha mi sem történt volna.

-Azt hittem még kint vagy Namjoon - néztem rá, ám nem igazán tudott rá mit mondani, ezért csak gyorsan megköszöntem Jin hyungnak a vacsorát, majd felsiettem az emeletre.

A fürdőbe bezárkózva huppantam le a padlóra, miközben fejem csak úgy zúgott az új információ miatt.

Namjoon képes lett volna minket szétválasztani?! Mégis miért tette volna ezt?! És mitől gondolta meg magát?!

Lana POV:

-Hát ezt nem hiszem el - sóhajtottam nagyot mikor a telefon ismét kisípolt. Csalódottan bámultan telefonom képernyőjét - Miért nem veszed fel?

-Ki nem veszi fel? - lépett mellém az egyik modell barátnőm és kíváncsian pillantott rám.

-Senki - mosolyogtam rá - Szüneted van?

-Mára végeztem - állt fel - Előbb utóbb felveszi. Holnap találkozunk - intett, majd táskáját felkapva kiment az öltözőből.

-Bárcsak tényleg így lenne - húztam el a számat, majd néztem ismét a képernyőre, de semmi jelét nem adta annak, hogy HoSeok vissza akarna hívni.

-Lana folytatjuk - kukkantott be az egyik szervező.

-Megyek - álltam fel és indultam ki. 

Megkezdődött a divatbemutatókra való felkészülés. Az egyik híresebb márka felkért, hogy legyek a kollekciójának az arca és képviselője, így sokkal több munkám lesz, mint eredetileg lett volna. Emiatt időm se volt arra, hogy személyesen felkeressem barátomat, aki egyetlen hívásomra se válaszol már egy hete. 

Késő este értem csak haza. A nap folyamán mindenki észrevette, hogy valami nem stimmel velem, ám sikerült fáradtságomra fogni, így szerencsére nem zaklattak. 

Táskámat letettem a kanapéra, majd elmentem átöltözni. Még hátra volt egy fél órás edzés. Ha nem csinálom, akkor éheztetésre fognak, hisz a divatbemutatón ha csak egy deka háj is van rajtad már megbélyegeznek egy kövér disznónak. Kegyetlen szakma ez tudom. De én szerettem csinálni.

Edzés előtt még kimentem a konyhába inni egy pohár vizet, ám ahogy a poharat a számhoz emeltem a szemeimmel akaratlanul is körbe kémleltem a kihalt, üres, magányos lakáson. Kezeimet lassan leengedve vettem egy mély levegőt. Amióta HoSeokkal együtt vagyunk egyre inkább érzem a magányt ebben a lakásban. Olyan jól szórakoztunk mindig a fiúkkal és vittek egy kis fényt a szürke hétköznapjaimba. 

De most már az sincs.

-Áhh - hagytam ott a teli poharat, majd a hifit bekapcsolva indítottam el az edzéshez használt lejátszási listát, hogy azzal is fokozzam a teljesítményemet, majd nekiláttam bemelegíteni. 

Egy hete már annak, hogy a fiúknál vacsoráztam. Akkor úgy éreztem minden rendben van. HoSeokkal boldogan búcsúztunk el, hisz eleget tettünk Namjoon kérésének és lassítottunk, valamint egész este alig szóltam hozzá, hanem igyekeztem a többiekhez közelebbi kapcsolatot kialakítani. Erre most HoSeok néz levegőnek. Eleinte azt hittem elfoglalt, de két nap után ez már túl gyanús volt.

Vajon mi történt? - gondolkoztam miközben felüléseket végeztem - Ha HoSeokból indulok ki és abból, amit JungDae mondott róla, akkor biztosan megint a mélypontra került. Valószínűleg ismét eltűnt az önbizalma és most megint magába zuhant. Ajj bár több időm lenne!

Hirtelen megszólalt a telefonom. Kissé szaporán véve a levegőt vettem fel.

-Szia Jimin! Jó hogy hívsz.

-Szia Lana! Hogy érted?

-HoSeok egy hete nem veszi fel nekem a telefont - keltem fel a földről és mentem vissza a konyhába azért a pohár vízért.

-Tényleg? - hallottam meglepődött hangját - Erről nem tudtam. 

-Komolyan? - gondolkoztam el egy pillanatra - Már megint magában tartja, ami bántja?

-Valószínű - sóhajtott - Na de azért hívlak, mert holnap után tartjuk Hobi születésnapját és a délutánt megkaptuk, szabadok vagyunk, ezért tartanánk neki egy kis meglepi bulit. Azt tudja, hogy torta lesz, de azt hiszi utána folytatjuk a gyakorlást. Ez egy jó alkalom lenne, hogy beszéljetek egymással.

-Nem is tudom - tettem le az üres poharat, majd kezdtem el a lakásban járkálni - Ez egy banda ünneplés, nem akarok belerondítani.

-Dehogy rondítasz - háborodott fel, amin mosolyognom kellett - Meghívunk! Érted?

-De hát egy hete nem beszél velem! Így állítsak be hozzátok?

-Igen!

-Te nem vagy komplett - dörzsöltem a homlokom fáradtan.

-Namjoon kérte, hogy hívjunk meg - bökte ki.

-Komolyan?! - torpantam meg a szobám ajtaja előtt - Most csak viccelsz, ugye?!

-Nem. Teljesen komolyan beszélek.

Pár pillanatig töprengtem mit is mondjak, de nem tudtam mit kéne most tennem. Ha HoSeok nem beszél velem, amit nem tudom miért tesz, akkor mégis mit kéne most tennem? Ha elmegyek lehet azzal csak rontok a dolgokon, de ugyanez igaz arra, ha nem megyek el!

-Figyelj beszélek Jin Hyunggal, hogy ő tud-e valamit arról, miért nem hív vissza HoSeok, oké?

-Nem tudom Jimin - sóhajtottam, majd sétáltam az ablakhoz - Lehet én rontottam el valamit és azzal csak rosszabbá válna a helyzet, ha nem én beszélnék vele.

-Azt mondtad nem hív vissza.

-Ezért kéne személyesen beszélnem vele.

-Beszéltek a szülinapján.

-Hát előtte úgysem lenne már időm rá - sóhajtottam, de sajnos nem láttam másik megoldást - Oké. Elmegyek, ha tudok.

-Oké! Akkor beszélek Hyunggal!

-Nem! Jimin ne.. Jimin? - néztem meg gyorsan a kijelzőt, de ez bizony tényleg letette - Oh te kis.. Ahh - indultam ki a nappaliba, majd inkább folytattam az edzést.

Remélem nem tesz ezzel mindent tönkre..

Jin POV:

-Hyung?

-Mi az Jimin? - kérdeztem felé fordulva székemmel. A nyitott ajtón kopogott, majd jött kicsit beljebb.

-Beszélni szeretnék veled.

-Miről? - tettem le a gitárt, amin eddig gyakoroltam, majd minden figyelmem rá szenteltem.

-Becsukhatom? - mutatott az ajtóra, mire egy értetlen tekintettel bólintottam.

Miután becsukta az ajtót közelebb jött és velem szemben leült az ágyam végébe. Szobatársam, Yoongi még a stúdióban dolgozott, így csak mi ketten voltunk a szobában.

-Miről lenne szó? - kérdeztem.

-HoSeokról és Lanaról - sóhajtott tanácstalanul - Most beszéltem Lanaval, meghívtam a bulira, ahogy kértétek. De azt mondta HoSeok egy hete nem hívja őt vissza.

-Komolyan? - lepődtem meg - Erről nem tudtam. De mi közünk ehhez? Ha nehéz időszakon megy keresztül a kapcsolatuk, hozzá teszem egy kissé korán, ahhoz képest, hogy egy hónapja sincsenek együtt, attól még mi nem tehetünk semmit. Ezt nekik kell megoldaniuk. Nem avatkozhatunk bele.

-De Lana szerint HoSeok megint mélyponton van valami miatt és szerintem igaza van - erőltette tovább a témát - Mostanában a szokásosnál is többet gyakorol. Tae azt mondta alig látja az ágyában, folyton a stúdióban van.

-Yoongi is ugyanezt csinálja - vontam vállat.

-Hyung! - kiáltott most már idegesen - HoSeok hyung nem ilyen! Te is tudod, hogy sose gyakorol ilyen sokat! Ez már túlzás! Yoongi hyung legalább szokott aludni a stúdióban, de a staff mondta, hogy Hobitól csak a zenéinek hangja hallatszik ki állandóan. Éjjel-nappal dolgozik, szó szerint!

Székemben hátradőlve hallgattam, amit mond, miközben gondolkoztam. A kapcsolatukba nem avatkozhatunk bele, de a túlzásba vitt gyakorlásba már igen. 

-Rendben - bólintottam - Menj aludni. Majd én intézkedem.

-Köszi Hyung - állt fel és hajolt meg - Rád biztos hallgatni fog. Jó éjszakát!

-Jó éjt Jimin!

Miután kiment erősen törni kezdtem a fejem. Egy hete nem veszi fel HoSeok a telefont Lananak.. És egy hete volt itt Lana azon a bizonyos vacsorán, ahol annyi szabályt kikötött Namjoon..

-Basszus - esett le a tantusz - HoSeok hallotta, amit Namjoon mondott!

Így már minden értelmet nyert. A túlzott gyakorlás és az, hogy nem beszél Lanaval. HoSeok sajnos túl sokszor érzi azt, hogy ő nem kulcsfontosságú tag a bandában és hogy csak egy háttérben meghúzódó jópofa arc. Annyira nem képes értékelni magát és helytelen ítéleteket hoz maga felett!

-Namjoooon - álltam fel mérgesen és indultam szobájába. 

Ő volt az egyetlen, akinek nem volt szobatársa, így egyszerűen csak benyitottam, mert most nagyon mérges voltam. A leader meglepetten kapta rám fejét, úgy tűnt épp telefonált, így csak becsuktam magam mögött az ajtót és karba tett kezekkel vártam, hogy letegye.

-Rendben - beszélt a telefonba - Akkor holnap a próbán megbeszéljük.. Jó éjt menedzser hyung! - ezzel letette, majd csodálkozva és gyanakodva pillantott rám.

-Valami gond van?

-Igen Namjoon gond van - léptem közelebb mérgesen - Az a gond, hogy senki nem vette észre, hogy mi van HoSeokkal!

-Miért? - kérdezte ijedten - Mi van vele?

-Na látod - bólintottam - Pont itt van a gond.

-Most miért engem piszkálsz?

-Mert miattad van már megint baja HoSeoknak!

-Hyung? - kérdezte értetlenkedve - Mire akarsz kilyukadni?

-Arra, hogy szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy hallotta, amikor bevallottad nekem mit érzel Lana iránt!

-De.. - akadt meg, majd fejét vakarva ült fel az íróasztalára - De hát.. Hogy hallotta volna?

-Nem mindegy? - sóhajtottam zsebre dugva kezeim és nekidőltem a falnak - A lényeg, hogy HoSeok egy hete nem veszi fel a telefont Lananak és halálra dolgozza magát. Ismét.

-Ahh ez nem igaz - temette arcát két tenyere mögé, majd erősen megdörzsölve szemeit nézett rám - És most mit akarsz, mit tegyek?

-Beszélj HoSeokkal. Őszintén. Mondd el neki mit miért tettél. Legyél leader és barát egyszerre! Biztasd! Tegyél meg mindent azért, hogy HoSeok végre kitörjön ebből a mélabúból, mert még mindig nem érzi magát igazi tagnak!

Namjoon bűnbánóan nézett rám. Tudom, hogy a banda sok problémát okoz neki, éppen ezért akarja mindenki magának elintézni a bajait és nem osztja azt meg senkivel, nehogy még több gondot tegyen a leader vállára. Éppen ezért vesszük észre mindig későn, ha valakit bánt valami. 

-Namjoon - hívtam fel ismét figyelmét, mert úgy tűnt nagyon elgondolkodott, ugyanis percekig nem szólalt meg - Namjoon ugye megteszed?

-Persze - sóhajtott, majd leszállt az asztaláról - Megyek és rendet teszek. Gondolom a stúdióban van.

-Igen.

-Oké. Akkor megyek - lépett el mellettem, majd kimenve a szobából hallottam, ahogy felveszi a bakancsát, kabátját és a kocsikulcsot, majd kimegy az ajtón.

-Remélem ezzel végre helyreállnak a dolgok - sóhajtottam, majd visszamentem a szobámba gyakorolni.

Lana POV:

Másnap kissé kialvatlanul érkeztem a próbára, amit sajnos nem hagytak szó nélkül. Jól megkaptam a magamét, hogy a bemutatókon nem jelenhetek meg fáradtan, mert aznap nagyon keveset ehetek és emiatt kevesebb lesz az energiám, és ha nem alszok eleget, akkor könnyen elájulhatok.

-Úú Lana de meseszép vagy ebben a ruhában! - ámuldozott menedzser Unnie, ahogy belépett az öltözőmbe. 

-Még rá kell igazítanunk - közölte a stylist, miközben a varrónővel szurkálták a tűket a ruhába.

Egy hosszú, lenge, vörös ruha volt rajtam, ami hasnál ketté volt vágva, ezzel rálátást engedve hasamra, amin éppen hogy csak látszottak halvány kockáim. Emellett a szoknyarész míg hátul földig ért, addig elöl a combomig fel volt vágva, ezzel pedig vonulás közben mindkét lábam tökéletesen látszott. Egyszerű ruha volt, mégis elegáns és nőies. Első látásra beleszerettem. Akárcsak HoSeokba.. [kép a ruháról a fejezet tetején]

-Mintha rádöntötték volna - mosolygott Unnie.

-A tervező külön neki tervezte - mondta a stylist és ő is mosolyogva pillantott rám - Valóban tökéletesen hozzád illik. Ez lesz a fő attrakció.

-De félek miután rajtad látták, senki sem meri majd megvenni, mert nekik nem fog olyan jól állni, mint neked - nevetett Unnie, amire mindannyian felnevettek, de én csak kissé elpirulva álltam a tükör előtt egy kisebb emelvényen. 

-Lana - nyitott be az egyik rendező, mire mind felé fordultunk - A tervező szeretné látni hogy áll rajtad a  ruha. Azt kérte, ha nem szúrnak a tűk menj ki a kifutóra egy körre. Mindenkit kizavart, csak azért, hogy senki se lássa a fő attrakciót.

-Oh - lepődtem meg, és bár szúrtak kicsit a tűk, mivel a tervező csak miattam ürítette ki az egész bemutató termet, nem akartam nemet mondani - Nos ha stylist Unnie végzett, akkor szívesen megyek.

-Én kész vagyok - rakta el a tűket az említett, így mosolyogva léptem le az emelvényről és mentem a rendező után a kifutóhoz. A színfalak mögött megállított, majd intett a keverőpultnál lévő alaknak, aki rögtön átállította a fényeket és elindított egy zenét is, hogy legyen mire bevonulnom.

-Indulhatsz - mondta a rendező, mire felvéve a modell arcomat indultam meg a hosszú kifutón és hagytam, hogy hosszú szoknyámba belekapjon a levegő és lágyan ússzon utánam. Igyekeztem minél elegánsabban lépkedni, hisz ez a ruha ezt kívánta meg. Időközben több taps is felhangzott, fütyülés és éljenzés is, ami miatt hagytam magam elmosolyodni, hisz ezt még próbának sem lehetne nevezni, itt nem kötelező faarccal végigvonulnom. A kifutó végére érve megálltam és jobb kezem csípőmre téve, balommal szoknyám oldalát megemelve fordultam körbe, majd álltam meg pár pózban, aztán befejezve hajoltam meg a még mindig tapsoló tömegnek, majd egy adott pózban megállva vártam. 

A villanyokat felkapcsolták, így megláttam a rendezőt, a tervezőt és még pár embert, akik eddig tapsoltak, most pedig csak ámulva mutogattak rám és elégedetten paskolták a vállukat, hogy egy ilyen tökéletes ruhát alkottak. Őszintén nekem is nagyon tetszett.

-Lana - szólalt meg a tervező megilletődve. Férfi létére könnyen könnyekben tudott kitörni  - Gyönyörűbb vagy ebben a ruhában, mint az összes többi ruhám egybe véve! Nincs is itt értelme a többit bemutatni. Ezt rád öntötték.

-Köszönöm - hajoltam meg - De a dicséret önt illeti, hisz én csak felvettem.

-Te inspiráltad - tárta szét karjait - Ezért remélem a díjátadón ezt fogod viselni!

-Milyen díjátadón? - néztem Unnie-ra csodálkozva.

-Ma akartam elmondani - felelte - Meghívást kaptál, hogy a díjátadón te adj át egy díjat, méghozzá a legjobb színősznő az évben díjat.

-De hát ez fantasztikus! - kiáltottam boldogan - Akkor biztos lehetsz benne, hogy ezt fogom felvenni - hajoltam meg a tervező előtt.

-Megtisztelsz - hajolt meg, ám hirtelen elővette szigorú arcát, amiről már tudtam, hogy most jön az a rész, hogy min kéne javítanom - Na de Lana. A bemutatón tudod, hogy nem mosolyoghatsz amíg a kifutó végére nem értél. Csak itt, a csúcson mosolyoghatsz a kameráknak, aztán visszafele ismét vissza kell venned a modell arcot.

-Értettem - bólintottam.

-A másik pedig - sóhajtott nagyot - Állj le az edzésekkel.

-Tessék? - pislogtam értetlenkedve.

-Kezdesz túl izmos lenni egy modellhez. Neked csinosnak és vékonynak kell lenned, nem izmosnak. Hagyd abba az edzéseket és fogd magad diétára. Igaz csak közelről, de már lehet látni a kockáid. Nem lehetsz izmos. Értve vagyok? - nézett rám a válaszomra várva, ám olyan hirtelen ért, hogy helyettem Unnie válaszolt.

-Persze - hajolt meg - Nem edz többet. 

-Helyes - mondta, majd elindult ki a teremből, miközben az őt követő csapatának osztogatta az utasításokat.

Megsemmisülve álltam a kifutón miközben a távolodó alakokat néztem és próbáltam feldolgozni a történteket, de egyszerűen képtelen voltam. Jó kedvem egy csapásra eltűnt, helyette fulladoztam. Fulladoztam, mert fojtogatott a beskatulyázás.

-Gyere Lana - fogta meg a karom Unnie - Menjünk.

Miközben levették rólam a ruhát és visszaöltözhettem a sajátomba csak egyetlen dolog körül járt az agyam. Mégpedig akörül, hogy mostantól én is egy leszek közülük. Eddig az különböztetett meg engem a többi modelltől, hogy én nem hánytattam magam és nem is fogyóztam. Egészségesen étkeztem, nem ettem túl sokat, és emellett edzettem is. Most pedig én is álljak be a sorba?!

-Jól vagy? - kérdezte Unnie a kocsiban miközben egy másik próbára igyekeztünk.

-Nem - mondtam ki az őszintét.

-Sajnálom - sóhajtott - Azt hittem ez járható út, de mivel te vagy az első, aki megpróbálkozott vele, ezért eszembe se jutott, hogy ettől meg is izmosodsz és az nem feltétlenül állna jól az ilyesfajta ruhákhoz - sóhajtott - És mi lenne, ha másfajta modell lennél? Tudod ezek a.. Sportos csajok, akik edzőtermek reklámarcai, meg ilyen izomnövelő cuccokat árulnak vagy mi a fene..

-Az nem az én stílusom - feleltem az ablakon kibámulva, ahol mindenki a hóesésben gyönyörködött vagy sietett valahova - Unnie.

-Igen?

-Ugye szabad a holnap délutánom? - pillantottam rá reménykedve.

-Igen. Direkt szabadon hagytam, mert HoSeok születésnapja.

-Köszönöm - mosolyodtam el. Neki nem árultam el, hogy egy hete nem beszéltünk, mert ahogy én ismerem rögtön cselekedett volna és az nem biztos, hogy jól sült volna el. Inkább meghagytam abban a hitben, hogy minden rendben volt.

-Egyébként - szólalt meg egy hosszabb hallgatás után, majd lopva rám pillantott - Ha HoSeok meglát abban a ruhában, menten eldobja az agyát.

-Dobja is - bólintottam egy kicsit mérgesen, de Unnie ezt nem vette észre, hanem csak felnevetve kanyarodott be a másik divatbemutató helyszínére, ahol ugyanazon a procedúrán kellett végigmennem.

Este letörten érkeztem haza. A délutáni próba egy katasztrófa volt. Volt ott egy ember, aki hallotta mit mondott nekem a tervező a másik bemutató próbáján és egész végig mindenki összesúgott a hátam mögött. Nagyon megalázó volt. 

Valahogy kezdett elegem lenni ebből a világból. Imádtam a divatot. Azok a gyönyörű ruhák, amiket hordhattam és hogy az utcára is úgy mehettem, mintha egyenesen egy magazinból léptem volna ki, ezek nagyon hiányoznának. Nem felvágásból, hanem csak azért mert szerettem elegánsan öltözködni, de a laza, itthoni ruhákat is nagyon szerettem. És ezt a világot nem akartam elhagyni. Túlságosan szerettem ezt az életformát.

-Kivéve azt, hogy rohadtul üres ez a lakás - néztem körbe ismét lakhelyemen, ami így a félhomályban még magányosabbnak hatott.

Fejemet rázva vettem elő telefonom a táskámból és tárcsáztam újra HoSeok számát, ám megint nem vette fel. Azonban most nem tettem le, hanem megvártam míg kisípol, majd elkezdtem a rögzítőjére beszélni.

-Yah! - kiáltottam a sípszó után - Hova a fenébe tűntél?! Tudod te mennyire aggódom miattad?! De közben dühös is vagyok, de nagyon! Úgy érzem, mintha a tudtom nélkül szakítottál volna velem! Mégis mit tettem én, hogy egy hete nem veszed fel?! Ismerlek én Jung HoSeok tudom, hogy ismét a világ elől rejtőzöl, de nehogy azt hidd csak neked nehéz az élet! - gyűltek könnyek a szemeimbe - Annyira szeretném veled megbeszélni a bajaimat, de te hidegen elutasítasz és hátat fordítasz nekem! Milyen barát vagy te, aki így elhanyagolja a barátnőjét?! Ha?! - törtek könnyeim utat maguknak - Ha végre egyszer szóba állsz velem esküszöm kitekerem a nyakad! - emeltem el fülemtől a készüléket, majd letéve azt inkább kikapcsoltam. Ha netán ezek után fel is akarna hívni, akkor így járt. Ma már nem akarok beszélni vele.

Így hát magamba fojtva bánatomat mentem el fürödni, majd vacsorázás nélkül bedőltem az ágyamba. Elővettem az éjjeliszekrényem fiókjából az ébresztőórámat, hogy a telefonom helyett most az ébresszen. Beállítottam reggel hat órára, majd másik oldalamra fordulva próbáltam elaludni.

Amíg el nem aludtam, csak azon tudtam gondolkozni, hogy mégis hogyan tovább. Nem akartam éheztetni magam, hisz láttam hogyan teszi tönkre a többi modell életét ez az állandó éheztetés, és én semikképpen sem akartam olyanná válni.

Éppen ezért valamit sürgősen ki kellett találnom.

Sziasztook!!

Tudoom december óta nem volt rész.. És komolyan nagyon nagyon sajnálom! Nincs is rá mentségem, ezért csak bocsánatot kérek, semmi több. Tudom azóta sokan nem olvassák már ezt a történetet és meg is értem. Ilyen hatalmas kihagyásokkal könnyedén elveszik a történet hangulata, és hiába is próbálom azt fenntartani, közületek már biztosan sokan nem érzik ezt a feelinget. Remélem azért még vagytok itt páran, akik olvassák Hobi és Lana történetét. 

Emellett csak megjegyezném, hogy most megpróbálom gyorsan befejezni ezt a sztorit, aztán végre nekiugrok az apply ficimnek, ugyanis emiatt a sztorim miatt nem haladtam vele azóta sem, de megpróbálok felzárkózni! Ezen kívül talán még öt rész lesz, nem több. Remélem élvezni fogjátok!

Köszönöm azoknak, akik még mindig kitartanak eme történet mellett! Nagyon nagyon köszönöm!!

Saranghae!

WM