Tökéletes alkalomnak találtam a BTS-szel való második fotózást arra, hogy Namjoonnal beszéljek. Tervem első lépése ugyanis ebből állt, erre pedig nagy segítségem volt, hogy kitűzték a koncert utáni hétre a fotózás befejezését.

Szombaton volt a fiúk fellépése, ezért előtte felhívtam HoSeok-ot, hogy egy kis lelket öntsek belé, de szerencsére ott volt neki a csapata, hogy biztassák. Sikerült is a koncertet végigcsinálnia, azonban Jimin elmondása szerint néha meginogott, de aztán folytatta. Ez az én HoSeokom. A remény. Aki soha nem adja fel.

Így hát jó előre felkészítettem magam erre a beszélgetésre, sőt még Tae is segített. Megígérte, hogy eltereli majd HoSeok figyelmét, amíg én félrevonom Namjoont. Már csak ki kellett előre gondolnom, mit is mondjak neki.

-HoSeok lassan depis lesz, ha még jobban akadályozod a dolgokban, ne bátortalanítsd el még jobban.... Ááá ez nem lesz jó - döntöttem fejem a tükörnek - Nem szabad nekiesnem a végén még őrültnek néz és még inkább magam ellen fordítom - egy sóhajtással felemeltem fejem és megint a tükörbe néztem - Namjoon kérlek engedd, hogy ő döntsön, hisz már felnőtt ember! - ezek a szavak után pislogva meredtem a tükörbe - Hát ez baromi rossz volt - sóhajtottam - Őszintének kell lennem. Önmagamat kell adnom, különben nem lesz hatásos. Gyerünk Lana! Meg tudod csinálni! Fighting! - emeltem fel két hüvelykujjam majd egy idétlen mosollyal megfordultam és kiléptem a fürdőből.

Miközben Unnie-ra vártam még egyszer átgondoltam mit kéne mondanom. Ezzel csupán annyi volt a gond, hogy sose csináltam még hasonlót azelőtt. Így aztán tapasztalat híján kellett megoldanom a helyzetet.

Már a kocsiban ültem Unnie-val és már majdnem odaértünk, de még mindig nem tudtam mit fogok mondani, emiatt pedig elkezdtem izgulni, ami nagyon nem jött jól. Még egy divatbemutató előtt sem szoktam így izgulni...

-Itt vagyunk - állt meg Unnie, majd övét kicsatolva szállt ki, én pedig egy mély levegőt véve követtem. 

Amint kiszálltam már meg is láttam a kis csoportban álló három BTS tagot. A többiek csak később jönnek a csoport képekre, addig pedig mást csinálnak.

Vettem még egy nagy levegőt, majd mosolyt erőltetve arcomra indultam meg feléjük. Tae vett észre elsőnek, majd HoSeok karját megbökve fordultak mind felém.

-Sziasztok! - köszöntem barátom mellé állva, aki kissé feszengve adott nekem egy puszit, majd tekintetem kerülve ivott bele meleg teájába.

Mindenki köszönt, ki örömmel, ki száját húzva. Azt hiszem mondanom sem kell melyik ki volt.

-Na fiúk, ha Lana is megérkezett, akkor kezdhetnénk - kiáltott felénk a fiúk menedzsere az enyém mellett állva - Lana örülök, hogy látlak - fejezte be, mire döbbenten pislogtam az éppen elforduló férfi felé. Azt hittem nem csíp a múltkoriak után.

-Nyugi ez nem egy rossz előjel - állt meg mellettem Tae, majd egy bátorító mosolyt küldött felém - Majd valahogy jelezz - mondta még, majd elindult a többiek után.

Így hát én is így tettem. A lakókocsiban átöltöztem, smink, frizura, majd már mentem is ki a fotóshoz. Sorrendben pont HoSeoknál jártunk amikor legutóbb jártunk. 

-Remélem ezúttal visszafogjátok magatokat és nem kezdtek hógolyózásba - nevetett ránk a fotós - A végén még odalesz a jó hírnevem miattatok.

-Milyen biztató vagy ma Hyung - forgattam meg szemeim, ám ekkor Namjoon kérdő tekintetével találtam szembe magam.

-Baj van? - kérdeztem.

-Hyung? - ráncolta szemöldökét.

-Nem szeretek oppázni - vontam vállat, majd gyorsan beálltam a szánkó mellé.

-Na skacok - kezdett bele a fotós, amikor HoSeok is csatlakozott hozzánk, és meg kell mondani remekül festett abban a fekete csőnadrágban, bundás sötétszürke kabátban, aminek le volt húzva a cipzárja, így látni lehetett az alatta levő vékony, fehér Nike pulcsit - Hogy nehogy megint egymásnak essetek, kezdjük mozdulatlan, beállított képekkel. Lana te ülsz előre, HoSeok te mögé. Gyerünk - tapsolt egyet, mi pedig engedelmeskedtünk.

-Ugye tudod, hogy ezek az első közös képeink egymásról? - suttogtam mozdulatlan ajkakkal, miközben a képek készültek. Folyamatosan változtattuk arcmimikánkat és mozdulatainkat.

-Tévedsz - felelte hasonlóképp, miközben háttal ült nekem és együtt mutattunk békejelet szemeinken - A múltkori fotózás volt az első.

-Igaz - mosolyogtam - Te láttad már a képeket?

-Nem - mondta és szembeült velem - Nem volt idő rá múltkor.

-Kár -döntöttem oldalra fejem.

-Na gyerekek álljatok fel - utasított a fotós, majd döbbenten figyeltem, ahogy az egyik segédnek int, aki odahozott hozzánk két hógolyót.

-Saját szabályaid sérted meg? - kérdezte HoSeok nevetve.

-Ne merészeljétek egymásnak dobni! - emelte fel mutatóujját miközben átvettük a gombócokat - Különben megetetem veletek a drága fényképezőm. És megmondom előre. Nem az íze miatt került ennyibe. 

Mint kiderült csak a kezünkben kellett tartanunk és pózolnunk velük. Még csináltunk pár szánkóhúzós képet is, és meg is lettünk dicsérve, hogy ezúttal sikerült nem bunyót csinálnunk.

-Lana! Öltözőbe!

Pár perc múlva pedig már másik ruhában fotózkodtam Tae-vel, akivel mint kiderül, hóangyalokat kellett csinálnunk. Ahhoz pedig, hogy elegendő kép legyen, többször kellett arrébb mennünk, ahol volt még érintetlen hó.

-Elvileg a fiúk késni fognak - hallottam Taehyung hangját magam mellől, miközben nagy vigyorogva készültek a képek - Namjoonnal hóembert építesz, közben tudsz majd vele beszélni. Fotózás közben muszáj mosolyognia, így ez a legjobb lehetőséged ma. Ha a többiek megjönnek lehetetlen lesz őt feltűnésmentesen félrehívni. Ha pedig végeztetek még tudsz vele pár szót váltani, míg a többiek megjönnek.

Végeztünk ezzel is, ismét megdicsértek, de mivel a hajam vizes lett, most kicsit több időbe telt elkészülnöm. Minden ruhám havas volt, de szerencsére még nem volt ideje elolvadnia rajta és átáztatnia ruhámat.

-Tessék - jelent meg hirtelen arcom előtt egy gőzölgő pohár, miközben a fodrász a hajam csinálta.

-Köszönöm - mosolyogtam rá HoSeokra, majd óvatosan beleittam - Hm - hunytam le szemeim miközben a meleg ital kellemesen felmelegített - Citromos mézes tea. Honnan tudtad? - kérdeztem miközben még egyszer beleittam.

-A menedzsered mondta - mosolyodott el, majd odahúzott egy széket és úgy ült le, hogy jól lásson engem.

-Mi az? - kérdeztem csodálkozva, ugyanis a staffnak nem szabad tudnia a kapcsolatunkról.

-Azt mondták sürgesselek meg titeket - mondta egy félmosollyal méregetve engem, majd felpattant és zsebre dugott kezekkel szépen kisétált a lakókocsiból.

-Cöhh - nevetett a fodrászos Unnie - Ha nem ismerném régóta azt hinném épp most csapta neked a szelet.

-Akkor nem csak nekem támadt ez az érzésem - nevettünk fel, mintha csak egy kis hülyeség lenne, így sikerült gyanúját elterelnem.

-Na kész is vagy - paskolta meg a vállam, majd a fésűt eltéve kezdte összeszedni az eszközöket.

-Köszönöm - hajoltam meg, majd elsiettem.

-Végre már - sóhajtott a fotós, majd a már ott várakozó Namjoon felé indult ő is.

-Remélem mindketten építettetek már hóembert - nézett ránk jelentőségteljesen, mire egyszerre fakadtunk ki.

-Ki nem tud hóembert építeni?

-Oké én csak mondtam - emelte fel kezeit védekezve - Inkább lássatok neki. Csak annyi utasításom lenne, hogy mosolyogjatok. Ugyanis most mindketten olyan arcot vágtok, mint akik citromba haraptak.

-Nem lesz gond - mosolyodott el Namjoon. Amikor mosolyog nem is tűnik egy rossz embernek.

Tudtam, hogy a rajongóik nagyon szeretik a leadert, és nem is kételkedtem abban, hogy nagyszerű ember, de most az egyszer kicsit túlzásba esett. Mikor megérkeztem HoSeok köszönteni sem mert rendesen előtte, holott a staff a közelben sem volt. Nem lenne szabad HoSeoknak így éreznie.

Mikor a fotós készen állt, fél térdre ereszkedtem és nekikezdtem a hóember készítésnek. Közben a leader is hasonlóan tett.

Mikor megfelelő méretűek lettek, egymásra tettük őket.

-Túlságosan elmerültök a gondolataitokban, mosolyogjatok skacok!

És ekkor eszembe jutott, mit is akartam.

-Azt hiszem rosszul kezdődött a kapcsolatunk - vallottam be neki, vigyázva arra, hogy senki ne hallja mit mondok és ne is lássa, hogy mozog a szám.

-Mire célzol? - kérdezte mosolyogva.

-Azt hiszed letámadtam HoSeokot és félsz, hogy csalódást okozok neki.

-Erre nehéz lehetett rájönni.

-Eleinte azt hittem örülsz a barátod örömének.

-Örülnék, ha nem kerülne miattad bajba és nehéz helyzetbe.

-Tudtommal arról nem én tehetek.

-Valamennyire azért igen.

-Talán egy kicsit.

-Na látod.

-De ez nem ok arra, hogy elválassz minket.

-Miért ne lenne elég?

-Mert akkor pontosan az következne be, amitől féltél. Hogy HoSeok csalódik.

Keze hirtelen megcsúszott, majd a hóember feje majdnem leesett.

-Namjoon, minden rendben? - kérdezte a fotós.

-Persze - nézett rá, majd fejét leszegve próbálta visszailleszteni a helyére.

Nagyot sóhajtva segítettem neki. Azt hiszem megértette, amit mondtam, így hagytam had eméssze.

Álmosolyokkal építettük fel a hóembert, majd mikor végeztünk megtapsoltuk egymást a stábbal és a staffal. 

Namjoon elindult a lakókocsi felé átöltözni, én pedig mellé szegődtem.

-Nem akarok veled rosszban lenni. Szeretnék veled közös nevezőre jutni.

-Ugyan minek? - kérdezte kifejezéstelen arccal.

-HoSeok miatt.

-Akkor hagyd őt békén.

-Miért vagy ilyen? - kaptam rá tekintetem értetlenkedve.

-Mert egy modell vagy - felelte, mintha egyértelmű lenne.

Na erre elé állva álltam el útját és dühösen meredtem szemeibe.

-HoSeok egészen addig volt szomorú és reménytelen míg meg nem ismerkedtünk. Nincs önbizalma, és pontosan az történt meg vele, amit sose hitt volna. Megtetszett egy lánynak, akinek azért nem volt még komoly kapcsolata, mert senki nem keltette fel a figyelmét.

-Vagy mert egy olyan idolra várt, aki elég híres a számára - húzta gúnyos mosolyra száját.

-Tévedsz - ráztam meg a fejem könnyes szemekkel - HoSeok volt az első, aki nem modellként nézett rám. Nem egy kis cafkaként - intettem óvatosan az illető felé, aki épp Tae-vel beszélgetett - Nem láttam még nála őszintébb srácot, aki nem lóg ott minden lány nyakán és szívből cselekszik. Azt mondják a jó szív titka a kedvesség. Régen volt már velem valaki ilyen kedves, holott nem ismert engem - néztem ismét a leaderre, akinek arca végre egy kis megbánást tanúsított - Elismerem, hogy rosszul kezdtük. Rosszul kezdődött a mi kapcsolatunk is - mutattam most rá - Te vagy a csapat vezetője és HoSeok egyik legjobb barátja, a családtagja vagy. Figyelmen kívül hagytalak, ezért elnézést kérek - hajoltam meg - Hidd el én se így képzeltem el. De ígérem innentől kezdve lassítunk és előbb megismerjük egymást rendesen és titeket sem hagylak figyelmen kívül, mert egy bandába tartoztok és ha HoSeokkal akarok lenni, akkor titeket is meg kell ismernem - mosolyogtam rá - Szóval ha engeded, akkor továbbra is tartanám vele a kapcsolatot és veletek is szívesen töltenék el időt.

Namjoon pár pillanatig gondolkozva nézett engem. Látszott, nagyon vív magával.

-Ilyen burkoltan se akart még senki a közelünkbe férkőzni - mondta végül egy idő után.

-Tehát akkor ez egy igen? - kérdeztem félve.

-Egy hétig csak telefonon beszéljetek, aztán áthívunk magunkhoz vacsorára. Utána társasjáték és filmezés, de nem ülhetsz HoSeok mellé, nem lehetsz vele egy csapatban és a film után rögtön mész haza. HoSeok kikísérhet, de két perc után utánatok megyek és becibálom. Utána ismét telefonon tartjátok a kapcsolatot, majd HoSeok születésnapját közösen rendezzük meg és akkor már lehettek kicsit együtt is.

-Te aztán nem veszed félvállról - bólintottam elkerekedett szemekkel, de persze azonnal kezemet nyújtottam, mire ő belecsapott.

-Sziasztooook! - hallottuk Jimin hangját és már érkezett is a csapat többi tagjának is a hangja. 

-Akkor béke köztünk? - kérdeztem.

-Igen - bólintott mosolyogva.

Sziasztok!

Igyekszem most már lezárni ezt a könyvet, habár nem tudom még mindig hány rész lesz, de remélem azért tetszett nektek :)

Saranghae! 

WM