-Tényleg sajnálom Jungkook hogy nem mentem-hallottam Jimin hangját a telefonon keresztül, majd ezután egy hangos köhögést hallatott.-Fogalmam sincs hogy lettem ilyen rosszul. Tegnap még semmi bajom se volt.
-Én mondtam , hogy nem pulcsiba kellett volna lejönnöd az udvarra-ráztam a fejem, de ő ezt úgy se látta.
-Jól van na, úgy voltam vele, hogy arra a pár percre minek vegyem fel-csattant fel hangja, de ezután máris köhögni kezdett.
-Pár perc Jimin, tényleg? Az egész hosszú szünetet lent töltöttük a barátaiddal. És te végig pulóverbe voltál!
-Jó, jó, Kookie, nyugi-nevetett.-Inkább mesélj, mit csináltál délután, miután visszaértetek a templomból.
-Találkoztam Taehyunggal a mise előtt, aztán a mise után idehoztuk a házunkba.
-Elraboltátok?-röhögött fel barátom, mire újabb köhögésbe kezdett.
-Dehogy. Az apjának az én apámmal volt üzleti megbeszélése.
-Jaaaa. És addig Taehyunggal voltál?-kíváncsiskodott.
-Igen-sóhajtottam.
-Ha ezt tudom, mentem volna-mondta sejtelmesen, és fogadni mertem volna hogy elmosolyodott.
-Aham, szóval Taehyung miatt jöttél volna, nem is a legjobb barátod miatt. Ez most jól esett.
-Jó, na ne durcizz már. Tudod, kellenek az új barátok.
Ezután még egy keveset beszéltünk, majd vacsorázni mentem a szüleimmel, ezért bontottam a hívást. Egy nemrég megnyílt étterembe mentünk, amit elméletileg apa egyik munkatársa vezet. Felöltöztem, majd lementem az előtérbe, várva a szüleim hogy elkészüljenek. Kihalásztam zsebemből a telefonom, és azt a kis időt a készülék nyomkodásával töltöttem el. Megnyitottam az egyetlen közösségi alkalmazást a telefonom. Nem igazán használok ilyen dolgokat, csak egy van, de azt is nagy ritkán nézem meg, mikor olyan a kedvem. De most unalmam elűzése érdekébe teljesen jó volt. Lassan lapozgattam a kezdőlapot mikor ez jött velem szembe.

Jimin rakta ki a képet pár órája és ez a szöveg volt alatta:
"Reményemmel🙄💕"

Szóval Hoseok miatt nem jött el. Még se volt olyan beteg mint amilyennek a hívás közbe mutatta magát. Amúgy Hoseokról annyit érdemes tudni, hogy a suli egyik népszerű diákja,elég sokmindenkit ismer és nagyon sokan szeretik őt. Mindig mosolyog és minden hülyeségbe benne van, ezért persze közel áll ahhoz hogy kirúgják. De persze mivel az oda járó diákok nagy részének a szülei rendkívül pénzes emberek így pénzzel megoldották hogy Hoseok az iskolába maradjon.
Dühös voltam. Tudtam hogy Jiminnek rengeteg barátja van rajtam kívül. De nem lehet, hogy inkább egy olyan izével tölti az idejét mint velem. A legjobb barátjával...
-Jeongguk mehetünk?-értek oda mellém szüleim, mire elraktam a telefonom és egy aprót bólintottam. Nem akartam nekik ezt elmondani. Nagyon szeretik Jimint, és biztos rosszul esne nekik ha elmondanám hogy inkább volt Hoseokkal mint velem. Kiléptünk az ajtón, ahol Namjoon már várt minket. Beszálltunk a kocsiba, majd elindultunk az étterem felé. Mikor odaértünk már kígyózó sor állt az étterem előtt, de nekünk nem kellett végig várni a sort mert volt foglalásunk.
Bementünk, majd tekintetem egyből körbe vezettem a berendezésen. Gyönyörű volt. Mindegyik fal tele volt aggatva festményekkel, a plafonról hatalmas csillárok lógtak, és a függöny pont passzolt a falak színéhez. Elfoglaltuk a helyünket, majd miközbe az étlapot nézegettük ismerős hang csapta meg a fülem. Lassan néztem fel, majd Kim igazgatót pillantottam meg az asztalunk mellett, szorosan mellette Taehyung.
-Jó estét-mosolygott Kim igazgató ránk,majd megállapodott rajtam a tekintete egy pár pillanatig, majd tovább nézett egészen apámig.-Mit szólsz ehhez Jeon igazgató? Remekül átalakítottam ezt a helyet nem?-mosolygott önelégülten, mire apám egy pillanatra lefagyott, de rendezte vonásait.
-Ez az ön étterem Kim igazgató? Nem is tudtam-forgatta meg szemét unottan de Taehyung apja ezt nem igazán vette észre.
-Azt látom. Sose hittem volna hogy majd az én éttermembe jön a családjával-fonta össze karjait mellkasa előtt.-Ugye nem bánják ha csatlakozunk Taehyunggal? Úgy látom még épp ideférünk-mutatott a két üres helyre az asztalnál.
-Csak tessék-sóhajtott apám, majd végig néztük ahogy a két Kim leül az asztalhoz.
-Na nézzük mi van az étlapon-vette a kezébe az egyiket.-Ez az első alkalom hogy olyan helyen eszek amit én vettem meg-nevetett fel, majd teljesen belemélyedt a különféle drága ételek elemzésébe.
A mellettem ülő Taehyungra néztem. Ő is engem nézett. Az ő arcán is annyi érzelem volt mint az enyémen. Semennyi. Egy darabig még néztük egymást, majd mindketten elkaptuk tekintetünk és inkább az étlapot néztük. Nem sokkal később jött is egy pincér, aki igazán meglepődött, hogy maga a nagyfőnök jött be vacsorázni, de rendezte vonásait majd felvette a rendelésünket. Miután a pincér elment a felnőttek beszélgetni kezdtek, míg mi nem igazán tudtunk mit kezdeni magunkkal.
-Kimegyek levegőzni-tolta ki mellőlem a széket Taehyung, majd az ajtó felé indult, ami egy kisebb erkélyre vezetett.
-Én is megyek-álltam fel utána.
-Majd gyere be ha hozzák az ételt-mosolygott rám anya, mire bólintottam egyet és Taehyung után mentem.
Kint ült az egyik padon, szőke tincseit fújta a szél, szomorúan nézett maga elé. Odamentem hozzá és leültem mellé. A pad nyikorgására felkapta a fejét, de mikor észre vette hogy csak én vagyok az megnyugodott.
-Miért jöttél utánam?-kérdezte halkan.-Megfázol ha nem veszel fel az ingre semmit.
-Mondod te miközbe te magad is ingbe vagy csak.
-Ne velem foglalkozz-rázta a fejét.-Mi a baj? Olyan szomorúnak tűnsz.
-Nem vagyok az.
-Látszik rajtad hogy van valami. Nem muszáj elmondanod. Nem erőltetem.
-Nem nagy dolog. Csak legjobb barátommal van valami...-mondtam, de itt felhorkant.-Most mi az? Miért horkantál fel?
-Azért mert ez hülyeség. Legjobb barátság nem létezik.