Mint minden reggelem, ez is nyűgösen kezdődött. Egész korán ébredtem hála az ébresztőnek.  Kimásztam az ágyból és elkezdtem a reggeli teendőimet. Zuhanyoztam, felöltöztem, reggeliztem, és vártam a kocsit, hogy bevigyen a suliba. Amíg várakoztam a takarítónő lelkére kötöttem, hogy a szobámat nem ártana kitakarítani mire hazaérek. Heves bólogatással jelezte, hogy értette amit mondtam. Pont ekkor dudaszót hallottam a ház elől, ami csak egy valamit jelenthetett. Megérkezett a sofőröm. Felkaptam a táskám lazán az egyik vállamra és a hatalmas kapu felé indultam, ahol a fekete autó engem várt. Lassú, kimért léptekkel közelítettem meg, majd kinyitottam az anyósülés felőli ajtót és beszálltam.
-Jó reggelt, Mr. Jeon-nézett rám a sofőr a tükrön keresztül egy apró mosolyt küldve felém.
-Jó reggelt Namjoon-biccentettem.
-Indulhatunk?-markolgatta a kormányt, mire egy egyhangú hümmögés volt a válaszom.
Beindította a motort, és elindultunk az iskolám felé.

Húsz perccel később már a nemrég felújított, elit iskola előtt. Leállította a motort, majd ismét a tükrön keresztül nézett rám.
-Legyen szép napja-mosolygott óvatosan.
Aprót biccentettem, majd kiszálltam a kocsiból, és egyenesen a bejáratig meg se álltam.
Kinyitottam a nagy vaskaput, majd beléptem az aulába, ahol egyből ki is szúrtam legjobb barátom, aki bolond módjára kalimpált felém. Visszaintettem, de nem mentem oda hozzá. A termemhez mentem, ahol az osztályomnak órája volt. Fellépcsőztem az első emeletre, majd a harminckettes terem előtt megálltam és vártam a többieket. A tanárom már megérkezett, így kinyitotta a termet és betudtam menni, szorosan mögötte egy magas, de azért nálam nem magasabb szőkére festett hajú fiú. Míg én a helyemen ültem, ő idegesen fészkelődött a tanári asztal mellett, majd a tanár úr mutatott neki egy szabad helyet slégan előttem. Ahogy közeledett felém, megtudtam figyelni arcát, és a felismerés, mint egy villám úgy csapott belém.