A nyomozók továbbra sem adták fel, ahogy természetesen Ők sem. Minden egyes követ megmozgattak, amit csak tudtak, minden egyes sziklát felemelték, amit csak elbírtak. Kutatták mindenhol is a nyomokat azonban a tisztás továbbra sem szolgált több segítséggel.

Faggatóztak, minden munkatársat, barátot meginterjúvolva, akit csak tudtak.
Ennek ellenére valahogy sikerült mindezt a lehető legminimálisabb feltűnés mellett végrehajtaniuk.

Ez már akkor is meglepett, hiszen Ők nem hétköznapi emberek voltak, hanem a One Direction tagjai.
Az ő életük pedig mindenkit is érdekelt - néhányakat beteges szinten- , így teljesen ledöbbentett, hogy nem írtak róluk az újságokban, hogy a televíziók, a rádiók és az internetes híroldalak nem ettől zengtek.

Mindent is beleadva, már - már fanatikusan akarták megoldani ezt a rettenetesen nyomasztó esetet maguk a megbízott ügynökök is.

Ugyanis természetesen azon beosztottjait, akik személyes kapcsolatban álltak az áldozatokkal, a főnökség már a nyomozás kezdetén levették az ügyről.
Azonban munkatársaik, barátaik érintettsége végett maguk a megbízott ügynökök is hamarosan az ügy megszállottjaivá váltak ennek a feladatnak.

A rengeteg átvirrasztott éjszaka idővel meg is hozta a rohadt gyümölcsét. A sok túlóra után Larissa Leah Wolfsberg felügyelőasszony és különleges ügynökökből álló csapata hatalmas előrelépéseket tett az ügyben.

Már a kezdetek óta teljes mértékben biztosak voltak abban, hogy az áldozatokkal nem azon a helyen végeztek, ahol rájuk találtak.
A boncolások is ezt támasztották alá, ugyanis olyan anyagok nyomát mutatták ki, amelyek nem voltak megtalálhatóak azon a területen, ahol a holttestekre bukkantak.
Illetve a sérüléseket valamint a halálokat okozó tárgyak legkisebb jele sem volt fellelhető a tisztás környékén sem.

Ezen felfedezéseknek köszönhetően végre elkezdték leszűkíteni azt a kört, ahol a haláluk valódi helyszínének elhelyezkedését gyanították.
Három hónappal a különös névtelen bejelentő telefonhívását illetve a holttestekre való rátalálást követően, végre valahára megtalálták a kegyetlen bűntett elkövetésének feltételezett helyét.

Ennek köszönhetően ott állt Ms. Wolfsberg a csapatával együtt, ezen a bizonyos, az erdei tisztástól körülbelül 100 km - re található, az ügyintézők és az ingatlanosok szerint már több, mint öt éve elhagyatottan álló ház telkén.
Az enyhén omladozó tégla ház telkén színes virágok sora ragyogott, köztük rengeteg levendulával.

- Szóval egy legalább öt éve elhagyatottan álló ház kertje ezerszer jobban rendben van tartva, mint az enyém. - jegyezte meg gúnnyal átitatott hangnemben, Sebastian Walker különleges ügynök.

A Ms. Wolfsberg jobbkezeként is ismert férfi alaposan szemügyre vette a láthatóan a közelmúltban is gondozott telket és ház minden egyes apró négyzetméterét.

Aztán egyszer csak jeleztek a nyomszakértők.
Az egyik melléképület mellett a homokos talajon vér foltokhoz hasonló apró pacák sötételtek. A kereső kutyák ugatása pedig egyértelműen jelezte, hogy szagot fogtak.
Így a csapat már szinte biztosra vehette, hogy jó helyen járnak. Azonban arra senki sem volt igazán felkészülve, ami odalent várta őket, pedig mind sokat látott, tapasztalt ügynökök voltak.

Mielőtt azonban behatolhattak volna az épületbe, megszólalt Wolfsberg kapitány asszony mobiltelefonja. Kényszeredetten jelezte hát, hogy mindenki álljon meg és megzavarás végett idegesen kapta a füléhez a telefont.

-Remélem felettébb jó okod van arra Joshua,hogy most hívogatsz! Ha nem tudnád éppen egy nagyon komoly ügyön dolgozok, ami... - kezdett bele mogorván Leah, de a vonal másik végén lévő hamar bele is fojtotta a szót .

-Igen, pontosan emiatt hívtalak fel! A főkapitány asszony is itt áll mellettem! Larissa hívd ide Sebet és a többieket is!

A nő ledermedt, a felettese Mrs. Webber még egyszer sem folyt bele személyesen még egyetlen nyomozásába sem.
Abból, hogy az osztályvezető ügynök most kivételt tett, már előre gyanította hogy Josh valami nagyon komoly és veszedelmes dologra bukkant a kutatás során.
Így hát gyorsan magához intette a saját magát is számolva húsz fős csapatot, majd kihangosította a telefont.

-Mond csak Josh, most már mind hallunk!

-Leah, egy kicsit utána néztem a háznak, amelyhez a nyomok vezettek, ahogy kérted. Eredetileg a Klaine - család birtoka volt huszonnyolc hosszú éven keresztül. Egészen hat évvel ezelőttig, amikor is egy bizonyos Mr. John Smith megvásárolta. Azonban a hivatalos dokumentumok szerint sose költözött ide be, sőt még csak fel se kereste a házat. Viszont a helyiek úgy tudják, hogy ez az épület néha ki volt adva vadászatokra.

-Köszönöm az ismertető órát Joshy, de ennek meg mi a köze magához az ügyhöz?

-Leah, valószínűleg a Antony Jack Black név többet fog mondani neked! - szólt közbe Mrs. Webber.

Leah azon nyomban ledermedt, amint meghallotta a nevet és nem volt ezzel másként a csapata többi tagja sem.
A megnevezett férfit ugyanis minden FBI ügynök ismerte, még akkor is, ha a férfivel sohasem volt lehetősége találkozni.

Tudni illik Antony Jack Black nem volt más, mint az FBI védelemért felelős részlegének a főkapitánya. Annak a rendkívül elit csoportnak az élén állt, amely többek között a tanú védelemért is felelt.
Valamint az ő feladata volt a védelmi házak megvásárlása és felügyelete is.

-Ez is? - kérdezte Seb a választ előre sejtve s mégis rettegve.

A csapat egésze néma csendben, hatalmasra tágult szemekkel várta a feleletet.
Még a három kutya is kérdő tekintettel bámult a telefonra.

-Igen. - hangzott a tömör felelet Joshtól.

A mindig oly vidám férfi hangja teljesen megtört volt, ami csak még nagyobb kétségbeesésbe taszította a vonal másik végén lévőket.
Ugyanis a védelmi házak mindenki előtt titkos helyeken álltak, csak Mr. Black és az ő bizalmi köre tudott mindegyikről.

Ez az egész csak még több kérdést vetett fel.
Miért volt a két nő ezen a helyen?
Ők maguk voltak itt védelemben?
Vagy valaki mást látogattak meg itt?
De ha igen ki volt az illető és hol van most?
Meg úgy egyáltalán miért volt szükségük védelemre?
Hogy szereztek erről az épületről tudomást a támadók?
Miként jutottak be az őrök mellett?
Miért nem érkezett riasztás tőlük?
Illetve hol vannak most az őrök?

Seb riadt tekintettel meredt Leahra és a nő a saját balsejtelmeit látta szemeiben visszatükrözödni.

-🖤 -

El kellett, hogy ismerjem, igazán alapos munkát végeztek, valóban mindent is átkutattak,amit csak lehetett.
Az épület összes szobáját szisztematikusan átvizsgálták.

A házhoz tartozó pinceszerű melléképületének dohos levegőjében már megüllepedett a bűz.
A lépcsőn lefelé haladva egyre könnyebben ki lehetett venni a vér vasas illatát,illetve még valami más, nagyon savanyú bűzt is, ami a vizelet és a hányás kellemetlen elegye volt.
Lefelé haladva az elviselhetetlen szag egyre csak erősödött, szinte már - már elviselhetetlenné vált.

A padlón pedig, ahogy az elemlámpák halovány fénye rávetült, rubinvörös cseppek tűntek fel itt is, ott is. Ez által pedig egy vöröslő ösvényt képeztek az ügynökök számára a Pokol felé.

A Borzadalmak Háza, ahogy én még anno elneveztem, azonban még rejtegetett több tragikus meglepetést is a számukra . És ez bizony minden eddigi elképzelésüket alapjaiban rengette meg...

Hogy én ezt honnan is tudom?
Én is jártam ott lent, nem is egyszer s nagyon is jól tudom ennek a helynek minden egyes apró titkát.
Ezen kívül természetesen figyelemmel követtem a nyomozásuk minden egyes mérföldkövét, legyen is az bármilyen apró.

- 🖤 -

Dr. Hiddleston- Sullivan teljes értetlenséggel meredt az előtte álló kollégájára. Ha nem ismerné a férfit még azt is hihetné, hogy megőrült az elmúlt pár óra során, amit külön töltöttek.

Vagy esetleg tényleg ez történt és most ő szorulna kezelésre?

-Bocsáss meg Scott, de én ezt nagyon nem értem!

- Elmondjam újra Neya? - kérdezte a magas, barna hajú férfi miközben lágyan mosolygott rá.

-Nem süket vagy idióta vagyok, Scotty!
Egyszerűen nem értem, hogy miért pont hozzám fordulsz ezzel a kérésedddel!Ennek nincsen semmi értelme!

-Te vagy az ország egyik legelismertebb pszichiátere.
Nagyon megnyerő tudsz lenni, a szíved is a helyén van és ráadásul nem egy nehéz esettel foglalkoztál már sikeresen!

-Először is, nagyon szépen köszönöm ezeket a nagyon megnyerő, csodálatos bókokat, de ez most nem fog bevállni! Esélytelen!
Másodszor pedig, valahogy az a sejtelmem van, mintha, nem is tudom, talán megfeledkeznél pár dologról. Neked nincs ilyen érzésed ? Egy egészen icipicit sem?

- Figyelj, nem értem, hogy ebből az egészből miért kell ekkora problémát csinálni! Hiszen ez csak egy szimpla kérés len... - kezdett volna bele a férfi a mondandója kifejtésébe, azonban a nő erre nem hagyott neki még csak lehetőséget sem.

-Talán arról a tényről, hogy én GYEREK PSZICHIÁTER vagyok? Esetleg lebetűzzem, hogy eljusson ez az információ az agyadig is? G-Y-E-R-E-K P-S-Z-I-C-H-I-Á-T-E-R!
Aki, most kapaszkodj meg valamiben, de jó erősen! Mert, amit most mondani fogok, nem bírod majd elhinni!
Képzeld el ennek a szakmának a képviselője mindig is gyerekekkel foglalkozik!
Ugye milyen megdöbbentő?
Sose gondoltad volna, ugye?

-Neya, mi a valódi probléma?
Kérlek mond el mi miatt borultál ki ennyire valójában!
Mert tudtommal van képesítésed arra is, hogy felnőttekkel foglalkozz!
Szóval ez nem lehet a valódi probléma!
Ha pedig a gyerekek miatt aggódnál, akkor tudod jól, hogy ebben a hónapban amúgy is én lennék velük leginkább!
Ráadásul erre nem mondhatsz nemet, te vagy az egyetlen, aki esetleg kezelni tudná Az Eset okozta depressziójával és a...
Ráadásul ideje is lenne már végre úgy igazán beszélned velük!

-Scott éppen most szegted meg valamilyen szinten az orvosi titoktartást!
Ráadásul én erre nem vagyok hajlandó!

-Neya, ide te kellesz! Meg van minden tudásod, hozzá, ami csak szükséges!
A gyerekek, akikkel általában foglalkozol, szintén elmondhatatlan szörnyűségeken mentek keresztül! Ráadásul Ő alapjáraton nem sokban különbözik a szokványos pácienseidtől!
Amúgy meg nem mondtam olyan részleteket, amelyekkel akár a legkisebb mértékben is megszegném az orvosi titoktartást!

-Scott, én ismerem Őt, ugye tudod?
Mármint nem csak a hírekből, hanem a való életből! Tudod eléggé szoros volt anno vele a kapcsolatom...
De mondjuk, mintha ezt már meséltem volna...

-Igen, ezzel is tisztában vagyok, de eddig senki se járt vele sikerrel s egyre mélyebbre kezd zuhanni, ami pedig kezdi nagyon rávonni a figyelmet!
Mivel pedig az egész ügy titkosított, nem sok opciónk van szakemberek terén! Nélküled esélytelen, hogy megmentsük Ő Őt! - Kezdett bele a férfi, majd elővette a legvégső, legerőteljesebb érvét, amiről tudta, hogy talán hatásos lehet Neyával szemben. - Arról nem is beszélve, hogy neked már többször is sikerült megmentened! Akkor valamiért nem zavart, hogy te hivatalosan csak és kizárólag gyerek pszichiáter vagy?!

A nő lesütőtte a szemeit s fáradtan meredt az iróasztalára, majd újra Scottra emelte a hatalmas zöldeskék szemeit.
A férfi pedig érezte, hogy nem is olyan sokára kibukik a nőből a feszültségének s nyughatatlanságának valódi oka.
Hát valóban nem kellett sokáig várnia...

-Újabb levelet kaptam! - szökkent le halkan az ajkairól a mondat, amelyet már nagyon régóta meg akart osztani Scottal.

-Micsoda? És erről miért nem szóltál eddig semmit sem? Olyan, mint az előző? Hadd lássam!

-Hát, amint ideértél be nem állt a szád, szóval esélytelen lett volna elmondanom!
Hasonló, de egy ez most egy kicsit más.

-Milyen értelemben ? - Érdeklődőtt feszülten Scott, akiben egyre csak növekedett az aggodalom a barátnőjéért.

- Hát mind a kettő nyomtatott, meg egész aranyos stílusú, de... Várj! Inkább felolvasom őket inkább, kíváncsi vagyok, hogy te mit gondolsz!

A férfi csak bólintani mert, aztán a lábaira könyökölt s fejét a kezére támasztotta. Neya pedig kihúzta az íróasztala rejtett fiókját - ,amelynek a létezéséről csak ők ketten tudtak- majd kiemelt egy dobozt onnan, miután azt kinyitotta, két, sötétkék boríték került elő belőle.
Az egyiket a kezébe vette, majd lágy hangján olvasni kezdte a benne lévő levelet.

Hi Neya!

Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek és mindig is vigyázni fogok rád! Ezért tettem, amit tennem kellett! Nem volt más esélyem! Remélem ezt te is tudod!
Gyanítom, hogy most eléggé haragszol rám, azonban ez volt az egyetlen járható út, az egyetlen értelmes lehetőség!
Még is, amíg ennek az egész ügynek nem lesz vége, te sem leszel teljes biztonságban! Ahogy senki sem, akivel szoros a kapcsolatod!
Szóval kérlek vigyázz magadra nagyon, valamint mindenki másra is, aki akár a legkevésbé is fontos a számodra!

A te Anetted

Ezután tartott egy kis szünetet ,arcán újra könnycseppek peregtek. Mély levegőt kellett vennie ahoz, hogy beletudjon kezdeni a második levél felolvasásába.

Drága Neya!

Úgyis tudod, hogy szeretlek meg minden, így nem fogok rizsázni! Ez az egész sose volt és sose lesz a te hibád! Felfogtad? Ha nem akkor ideje lenne elkezdened!
Pontosan ezért nem bizhatsz meg senkiben sem! Ötletem sincs ugyanis, hogy ki áll az Ő oldalukon s ki a miénken! Vagy már talán oldalak sincsenek?
Vigyázz magadra és a többiekre is!
El ne merj tűnni! Nagyon nagy szükségetek lesz még egymásra! Figyellek szóval eszedbe se jusson bármi idiótaságot is csinálni! Mármint az én szememben bolondságot!

A te Annabethed

- Értem, hogy mire gondolsz! De ki az a paraszt, aki a halott ismerőseid nevében írogat neked? Ezzel vajon mit gondol, mit ér el ? Meg egyáltalán honnan tud róluk? - kérdezte az íróasztal másik oldalán lévő széken ülő férfi idegesen.

- Hát én is ezen töprengek, hogy mi lehet ennek az egésznek az indítéka!
Mármint azon kívül, hogy ki akar készíteni idegileg!

- Jelentetted a rendőrségen végre? - érdeklődött reménykedve a férfi, bár előre sejtette, hogy mi lesz a válasz.

-Persze, az volt az első dolgom! - Mondta Neya iróniától csöpögő hangon. - Azzal kezdtem, hogy a halott barátnőim nevében írogat nekem valaki, arról, hogy vigyázzak magamra, mert a tettes bárkivel szövetséges lehet! Ja és amúgy az se mellékes dolog, hogy hivatalosan a csajok még mindig élnek!

Ezután néma csend telepedett a rendelőre, hisz egyikük sem tudta, hogy ezzel mit is lehetne kezdeni.
Így hát hosszú ideig csak egymást nézték, majd Scott odalépett Neya-hoz és szorosan magához vonva ringatta.
Egy kicsivel később a nő halkan szólalt meg :

- Szerinted tényleg tudnék segíteni?
Képes lennék rá, hogy megmentsem Őt ?
Egyáltalán hagyná, hogy megpróbáljam?

- Neya, te vagy az utolsó esélyünk, arra, hogy megpróbáljuk legalább kicsit is helyrehozni ezt az egészet! - Mondta csendesen a férfi.

A nő még egy ideig az ablakon kinézve töprengett, majd újra Scottra emelte a tekintetét.

- Akkor nincs más opció! - Mondta Neya egy nagy sóhajtás kíséretében. Majd olyan alacsony hangerőn folytatta, hogy ha Scott nem állt volna oly közel hozzá, talán meg sem hallotta volna. - Elvállalom a kezelését! De csak és kizárólag a szünet idejére, mert ezalatt úgyis nálad lennének a gyerekek!

-Rendben, akkor máris telefonálok, még mielőtt meggondolod magadat! - kiáltott fel a férfi lelkesen.

Miközben Scott sietve távozott, Neya csak a szemeit forgatta.

-Mibe kevertem már megint magamat? - merenget újra az ablak felé fordulva.