A folyosón két őr jött velem szembe. Rám szegezték a fegyverüket, de mire meghúzták volna a ravaszt én már beléjük eresztettem pár golyót. Bárkivel találkoztam szénné lőttem. Az egyik ajtó előtt számomra kicsit sok ember állt. Eléjük kerültem az elsőt fejbe lőttem, a másiknak 4-szer belelőttem a hasába és az utsó megakart lőni, de mögé kerültem, a fegyveremet a torkához szorítottam és kitörtem a nyakát. A zárat kilőttem és beléptem a fehér szobába.
Azt hittem, hogy összeesek mikor megláttam Dorothy-t.
Mikor ő is észrevett sírni kezdett. Ledobtam a fegyverem és átöleltem.
-Melany-Melany!-mondogatja a nevem sírós hangon
-Semmi baj, itt vagyok. Leveszem ezt a szart rólad.-eltávolodtam és a szemébe néztem. Dorothy bólintott és kicsatóltam a kényszerzubbonyt. Kibujt belőle, félrevágta és megölelt.
-Sajnálom, hogy nem hallgattam rád.-kér elnézést

(Dorothy szemszög)

-Semmi baj, csak menjünk a kardodért és most nem bújkálunk. Mindenkit megölünk ezen a tetves helyen!-mondta határozottan és felvette a fegyverét
-Egyetértek!-feleltem és a csizmámból kiszedtem egy kis kést
Nem tudtunk sokat menni anélkül, hogy bele ne botlottunk volna valamilyen dolgozóba. Épp egy őrnek vágtam el a torkát mikor egy nővér és 3 gyerek jött ki egy szobából. Ledermedtek félelmükben minket látva.
-Meneküljenek vagy inkább menjenek vissza.-tanácsolom és elmegyünk mellettük, de aztán eszembe jutott valami -Melany, hogy is hívják azt a kurvát?
-Graves.-felel keserűen
-Tudja hol lehet?-néztem a nővérre segítség kérően
-A-az irodája az elsőn van.-remegett a hangja, de nem tőlem félt. Láttam a szemében, hogy nem úgy néz rám, mint egy szörnyetegre. Bólintottam és el indultunk. Míg eljutottunk a lifthez találkoztunk rengeteg itt dolgozóval, aki nemcsak magát mentette hanem az itt lévő betegeket is és ezt jó volt látni. A liftben 3 doki volt pisztollyal. Arról beszéltek, hogy az a féreg mért nem öletett meg minket.
Mert nem tudott feleltem és ráugrottam a középső palira. A hátába vágtam a késem vagy háromszor majd oldalba kétszer és kész elesett. Melany a másik kettőt szarrá lőtte.
-Most már kezd hiányozni a kardom.-mondom Melany-nak miután megnyomtam a gombot az első emeletre
-Bird ki még egy kicsit.-bíztat és gyorsan tárat cserél. 2 szint után jött a földszint aztán érkeztünk meg az elsőre. Annyira jó volt mikor az őrök minket keresve beakarnak szállni a liftbe, de Melany lelövi őket mielőtt bármit is fel fognának. A liftből kilépve azonnal megtámadtak minket. Melany vissza lőtt rájuk míg én a közelükbe férkőztem és aki nem golyó általi halált halt azt én szúrtam le. Néztük a ki írásokat a falon.
-Dr. Eliza Graves, megvan!-kiáljta jobb oldalról mire az ajtóhoz sétálok és megprobálok benyitni-Eltorlaszolta.
-Hát persze, de ígyis úgyis megfog dögleni. Nincs értelme húzni az időnk.-ketten teljes erővel berugtuk az ajtót. Az kiszakadt a helyéről és egy dossziés szekrény dőlt el előttünk. Az asztalon a kardom pihent míg a nő a földön ült. Boldogan mentem a kardomért és mikor a kezembe vettem. Egy kispisztoly csővét tolta az arcomba. Reflexből félre hajoltam a golyó elől majd rá suhintottam a csuklójára, hogy eldobja a pisztolyt. Nem vágtam le a kezét, de nem kellett sok. Húscafatok tartották össze az alkarját a kézfejével. Üvöltött és sírt, hogy hagyjam abba, de csak annyit feleltem, hogy te ezt hányszor hallottad és hányszor tetted is meg? Undorodtam tőle, ezért felrántottam a földről kilógattam az ablakon. Pont ott volt mellettünk egy rohadt nagy Amerikai zászló. Ráhúztam, persze ehhez kikellett ülnöm az ablakba és miközben az a hülye liba kapálózott majdnem leestem. Szerencsére Melany fogott végig. Ezért a doktornőnek kicsit megszabtam a lábát miközben a rúdon csúszott lassan és kínzóan lefele. Mázlija, hogy csak a vállán ment át nem pedig a hasán.
Míg sétáltunk beszélgetve a kijárat felé találkoztunk egy katonával, aki egy felnőttet és egy gyereket kísért ki.
-Ne bántsuk őt.-mondom és fel pillantok a mellettem sétáló lányra Melany egyetértett velem egy bólintással. Aztán észrevettem, hogy lőnek ránk hátulról. Melany-t tarkón találták volna ha nem rántom le a földre. Ám a katonát is majdnem eltalálták, de oda futottam és a kardommal hárítottam a lövedéket. Aki rálőtt a katonára az a férfi mögé siettem és át döftem a kardom a testén majd jobbra kihúztam a kardom. Így bele vágva a másik fejébe, nem halt még meg, szóval mégegyszer megszúrtam a mellkasánál. A másik férfi utánam akart nyúlni, de Melany meglőtte a kezét. Mire felé fordultam mosolyogva.
-Ne aggódj nem maradsz ki!-suttogóm és pont mielőtt átdöftem volna a hasát egy kislány kiáltott mellőlünk. Oldalra pillantottam.
-K-kérlek..ne bá-ántsd őt!..-könyörög és remegő lábakkal, de felénk jön
-Ám legyen.-felelem és el lököm magamtól -Gyere Melany menjünk haza!
A lány elmosolyodott és együtt léptünk ki ennek a borzadálynak a kapuin. Egy pillanatra megáltunk. A kardomat a vállamnak döntöttem, Melany mindkét kezével az AK-ját fogta és néztük a tájat.
-El se hiszem, hogy itt állok!-valja be Melany őszintén és hallom a hangján, hogy mingyárt sír
-Hidd el Melany! Hidd csak el.-rá mosolyogtam majd vissza emeltem a tekintetem a városra -Bárcsak Mason is itt lenne!
-Ennek örülök.-hallom meg a fiú hangját a lépcsősor közepéről mellette Jack, Jeff és..Hoodie állt. Futni kezdtem feléjük. Szorosan át öleltem mindhárom lükét majd Hoodie-ra ugrottam.
-Rég láttalak!-köszönt Hoodie a szemembe nézve, én meg üdvözlés képpen a kezeimet az arcára helyeztem és megcsókoltam
-Menjetek már szobára!-nyavalyog Jeff, de egy apró mosolyt láttam megbúlyni a szája sarkában. Mason-höz léptem és mégegyszer megöleltem.
-Naa a kislányból harcos lett és nincs egyedül!-mondom boldogan
-Nem ám.-értegyet mögülem Melany
-Eskü szívesen hallgatnám, hogy mi történt veled, de hamarosan itt rengeteg őr lesz.-szólal meg Jack
-Igen tudom. Skacok a határnál találkozzunk, nekünk van még egy kis dolgunk itt. -nézek Melany-ra, aki helyeslően bólint
-Ám legyen, de siessetek.-kéri Mason mire bólintunk és szétválik a csapat
Gyors még Hoodie-ra néztem. Ő is engem figyelt, de a szemében valami furcsát láttam ahogy találkozott a tekintetünk. Mintha nem ismerne meg.