Visszatértem az erdőbe. Kezdett esteledni. A Keleti részen találtam egy kis faházat. Üresnek tűnt, szóval bementem.
Nem találtam benne senkit. Egy szoba, konyha és fürdő volt benne. A függönyöket elhúztam, az ajtót el torlaszoltam és elmentem aludni.

Reggel.
Felültem az ágyon és nyújtózkodni kezdtem.
-Szervusz Csipkerózsika!-köszön Jeff az ággyal szemben lévő szekrényen ülve és a késével játszva -Tetszik a fehérneműd.
Hirtelen elé teremtem és a torkához nyomtam a kardomat, ami még a hüvelyében volt.
-Mit akarsz Jeff?-kérdeztem, de srác csak elmosolyodott
-Gondoltam, hogy befogsz ide térni. Azt viszont nem, hogy nyugodtan és otthonosan el leszel. -vigyorog a képembe és lejjebb viszi a szemeit
-A picsába Jeff, ne szorakózz! Megölni jöttél ide vagy megdugni?!-keltem ki kicsit magamból arrébb állva a perverz gyilkostól
-Legyen..Mindkettő!-válaszán csak megforgattam a szemem
-Maradj ott!-fenyegettem és a ruháimhoz léptem
-És abban mégis mi lenne a muris?-kérdi és azonnal megperdülők, hogy kivédjem Jeff támadását
-Na mégis Slendy kiskutyája vagy?-néztem le
-Nem kis csillag. Slenderman-nek ehhez semmi köze. Egyszerűen harcolni akarok!-végignyalja a száját majd a kardomat félrelöki és megvágja a vállamat
-Rendben.-válaszolom és neki ugrok. Most már sokkal ésszerűbben és gyorsabban támadok. Jeff felsőtestét szétvágtam és a combját is megkaptam.
Lihegve állt a szoba másik oldalán.
-A picsába.-káromkodik és megtörli az arcát, ami picit véres volt
-Na miaz el fáradtál?-csipkelődök
-Kuss.-vágja rá mire én picit megelégelem ezt a harcot és mögékerülök. Hátba rugom majd balra így neki csapódott a nagy ruhásszekrénynek, de még magánál volt. Elé sétáltam.
-Nem tudom, hogy mi a célod Jeff, de hagyjatok békén. Zero adott egy jó tanácsot amit sajnálok, hogy nem fogadtam meg hamarabb. "Semmi sem az aminek látszik." Slender egész végig irányítani akart akár egy bábot! Ám Angel-től is kaptam egy kis óva intést. "Ne harcolj olyan célért amely nem a jót szolgálja." Zero mellé se fogok állni. Nem fogok olyat csinálni amit nem akarok.-utolsó erejével csak kinevetett majd elájult
Nem értem Jeff-et és valószínűleg nem is fogom sose.
Fel öltöztem és elmentem.

Fákon ugrálva fel mentem a hegyre. Egy vízesésnél találtam meg Mason-t. A folyó mellett egy sziklán ült.
-Dorothy?-szólal meg amint olyan 10 méteres távolságra kerültem hozzá
-Békés szándékkal jöttem.-teszem fel a kezeimet védekezően és lassan folytattam az utam felé
-Mit akarsz? Végre megtanultál harcolni?-bunkózik és fel áll. Mikor meglátott egy picit megtorpant.
-Megakarom tudni, hogy mi történt veled, hogy tudjam velem mi fog. Kérlek!-az égetően vörös szemeiben már semmi nyomát nem láttam a kedvességet sugárzó mogyoróbarna szemeit
-Mégis mért kéne?-kérdez vissza flegmán mire össze húztam a szemöldököm és át szeltem a köztünk lévő távolságot
-Mert barátok vagyunk! Elhagytál mikor megígérted, hogy mindig mellettem leszel!-ordítottam a fiúra
-Térj vissza a földre kis hercegnő. Gyerekek voltunk.
-12 évesek voltunk Mason. Tisztán emlékszem az utolsó találkozásunkra, de látom, hogy neked már semmi sem számít! Rendben akkor úgy csinálok ahogy te. Harcoljunk, ha nyerek minden kérdésemre válaszolsz!-határozott voltam így Mason is valamennyire komolyan vett
-Viszont ha vesztesz megöllek.-bólintottam és hátrébb ugrottam majd elő rántottam a kardom. Mason elmosolyodott és ő is elő vette a fegyverét.
Hirtelen eltűnt, nevetségesen gyorsan mozgott, de egy-egy röpke pillanatra láttam a sziluetjét. Szóval amikor szemből rám támadt sikerült kivédenem. Hasba rúgtam majd lendítettem a kardom. A mellkasát keresztebe végig szántottam. Mögé kerültem és megint megrúgtam. A földön magammal szembe fordítottam a lábammal és az arcába toltam a pengém.
-Azt hiszem ennek vége.-jelentem ki győzelmem magabiztosan, de Mason csak gúnyosan vigyorgott. Sajnos túl későn vettem észre, hogy a sarló láncát a lábam köré tekerte. Megrántotta és elestem. A sarlót a bal vállamba akarta állítani, de jobbra gurultam. Mikor következőleg akart támadni előre bukfenceztem. Át a lába között és mögötte lendületből fel álltam. Azonnal jobbra fordultam és mire Mason is felém fordult már a nyakához szegeztem a kardot. Egy picit meg is vágtam.
-Nem rossz.-ismer el..asszem és eltolja a kardom hegyét az ujjával -Jólvan. El mondom, hogy mi történt miután "elhagytalak"
Leült a kőre míg én a fűbe.
-Már azelőtt voltak késztetésiem meg rémálmaim az erőszakra mielőtt eljöttem. Mindig ugyanaz az álom volt. Suli előtt találkoznunk kellett volna, de te egy másik sráccal voltál és egész nap ignoráltál. A többi gyerek azt mondta, hogy nem érdemlem meg, hogy melletted legyek. Röviden annyi, hogy megöltem őket és azt a fiút is akivel lógtál. Véresen mentem haza ahol apám és anyám verekedtek majd megtámadtak engem is. Mindkettőjüket megöltem. Aztán át jöttél és veled is végeztem. Mivel gyerek voltam minden egyes reggel attól rettegtem, hogy bántani foglak és a családomat. Aztán ott volt a Cole-os eset meg jó pár ahhoz hasonló csak azokat nem az iskolában csináltam. Nem bírtam tovább ellenkezni a fejemben lévő démonnal, akiről kiderült, hogy Slenderman volt. Elvitt egy helyre ahol másik két gyerekkel voltam. Kiképzett minket és amikor nem akartunk megcsinálni egy feladatot akkor kényszerített. Biztos tudod, hogy mire gondolok. Zero környékén kaptam melót és mikor megláttam, hogy egy teljesen átlagos emberekre akart Slender rá küldeni ellenkeztem. Irányítani akart, de Zero is beszállt és végül rá hallgattam. Így Zero vett a szárnyai alá, megtanította, hogy hogyan irányítsam azt az erőt amit kaptam. Zero félt, hogyha visszamegyek akár egyszer is anyáékhoz vagy hozzád akkor ott akarok már maradni, ami lehetetlen. Teltek az évek és megváltoztam. Azzá lettem, aki túl tudja élni egyedül. És fel vettem az Aesma nevet, mint a harag démona.-csak csendben ültem, nem tudtam megszólalni, de muszáj volt összeszednem magam
-Rendben. Nem fogok semmit mondani a változásoddal kapcsolatban csak annyit, hogy nagyon bánhatod, hogy nem látod a húgodat felnőni. Azt sem fogom fel hozni neked, hogy én mit éreztem mikor elmentél. Taníts és amilyen hamar csak lehet magadra hagylak.-fel álltam a földről és magabiztosan a fiúra néztem
-Rendben, de..Dorothy nem válhatsz azzá, aki én vagyok. Te nem.-nem értettem, hogy mért kéri ezt, de egy bólintással belementem