Eljött az éj és megprobáltam újra haza menni. Senkinek nem mondtam róla, mert nem engedték volna el. Még mielőtt leléptem. Adtam egy puszit Hoodie fejére és mellé raktam egy bocsánat kérő levelet. Lehet, hogy nem lesz semmi, de rossz előérzetem van. Viszont...menni akarok. Halkan kimentem a szobából. Ahol Slendermen feküdt a kanapén... Kivételesen rendes volt, hogy át adta az ágyát Mason-nek és Melody-nak.
A házamhoz teleportáltam. Már egy lámpa se égett az ablakokban.
A kulcsomat keresgélve idegeskedtem az ajtó előtt mikor hangokat hallottam belülről... Lehet, hogy csak valaki kiment wc-re. Nekem először a szobámba kell bejutnom. Finoman elforgattam a kulcsot a zárban és be nyitottam. Még senki nincs itt, be akartam lépni és éreztem, hogy valaki jobbról fejbe vágott. Azonnal össze estem. Utoljára a bátyjám kifejezéstelen arcát láttam egy kis rémülettel a szemében.

(Külső szemszög)
Másnap reggel a cp házban.

Épphogy csak kibújt a Nap Hoodie ébredezni kezdett. Kezével szerelmét kereste, de senkit nem talált. Azt gondolta, hogy csak kiment a mosdóba szóval várt. Pár perccel később megakart fordulni, de érezte, hogy ráfeküdt valamire. Felült és megfogta a papír darabot.

Hoodie ha ezt olvasod és még nem vagyok ott akkor történt velem valami. Nem akartam, hogy aggódj miattam ezért egyedül mentem el. Mostanra már biztos kitaláltad, hogy hova mentem. Tudom veszélyes és hülyeség oda menni egyedül. De a családomról van szó. Tudni akarom, hogy mi van velük és, hogy mi folyik ott. Sajnálom, tényleg! Borzasztó önfejű és makacs vagyok tudom... Hoodie, szerelmem szeretnék kérni tőled valamit. És most nem számít, hogy mennyire szeretsz engem sem az, hogy te mit akarsz. Csak az, hogy én magamnak kerestem a bajt és én is akarom megoldani.
Ne gyere utánam! Valószínűleg számítanak rá, hogy utánam jöttök. Nem tudom hova visznek majd, de az biztos, hogy egy jól őrzött helyre. Senkinek ne engedd, hogy megmentsen! Nem akarlak bajba sodórni titeket. Még utoljára szeretnék még egy dolgot kérni tőled. Jack-kel loptam pénzt.. Add oda a családomnak!

Dorothy

Nem akart hinni a szemének. Nem is értette, hogy miért csinálja ezt. Hoodie mérgében eldobta a papírt és dobálni kezdett tárgyakat. A fotelébe belerugott, ami neki csapódott a falnak. Erre Slendermen nyitott be, hogy mégis mi a francot csinál. A fiú leült a földre és eltakarta az arcát.
Slendermen észrevette a földön a levelet. Fölvette és olvasni kezdte. Hamar végig futottak rajta a "szemei" és a fiúra nézett. Mögötte Saly bújkált, Clock az ajtónak dőlt, Jeff és Jack a folyosón álltak. Majd a Proxy-k bementek és leültek Hoodie-val szembe.
-Ide figyelj Hoodie! Dorothy-t elvitték egy titkos helyre. Lehet, hogy ki is fogják végezni. De azzal nem segítesz, hogy itt ülsz és sajnáltatod magad. - szólalt meg először Masky és levette a maszkját mire fel emelte a fejét Hoodie
-Iigen, i-igazza van Mas-masky-nak. Múltkor.. Bántottuk Doro-rothy-t, de most segít-ünk őt visz-sza hozni. - Toby is levette a kapucniját és a szemüvegét is
-Segítünk megmenteni Dorothy-t! - fejezte be Masky, felállt és a kezét nyújtotta a társának, aki azt el is fogadta
-Nem állíthasz meg!-mondta határozottan Hoodie slender-nek
-Nem is akartalak. A másik kettő már elindult. Vigyétek Smile dog-ot és keressétek meg őket. Hozzátok haza Dorothy-t! - adta ki a parancsot Slendermen mire mindenki felkapta a fegyverét és elmentek

(Dorothy szemszöge)

Egy kór teremben keltem fel leszíjjazva. Nem a saját ruhám volt rajtam és nem is láttam őket se a kardomat. Aktiváltam Zero erejét és feszíteni kezdtem a bőr szíjjat. Egy kis idő után sikerült megrepesztenem így kitudtam húzni a kezem. Fel ültem és letéptem a másikról elnyújtózkodtam egy késért a melletem lévő műtő asztalig. A derekamat fogó szíjjat is át vágtam majd a lábamnál is. Mikor fel álltam kissé megszédültem. A kis műtő asztalon volt pár gyógyszer.
Szóval benyugtatóztak a rohadékok!
Megmostam az arcom majd kutakodni kezdtem. Sehol nem találtam a holmim szóval az ajtóhoz léptem. Lenyomtam a kilincset. Be se volt zárva? Kinyitottam és 3 jól felszerelt katona állt előttem. Mi a picsa folyik itt? Nem mertem megmozdulni.
-Kérem Ms. Brown (nem emlékszem, hogy adtam-e neki vezetéknevet😅) foglaljon helyet. Tudom, hogy most össze van zavarodva. Tudni akarja, hogy hol van és miért. Először is a katonák azért vannak itt, hogy megvédjenek minket. Nem bántanak téged amíg te se őket. Megnyugodhatsz nem fogunk semmi olyat tenni veled amit nem akarsz. - egy cseppet sem bízom benne, de egyenlőre teszem azt amit mond. Vissza mentem a szobába és leültem.
-Rendben. Egy titkos létesítményben vagy amiről még a kormány sem tud. Olyan dolgokkal foglalkozunk amikben az emberek nem hisznek, de bánthatják őket... Van itt valaki, akivel szeretném ha megismerkednél. De csak később. Kapsz ruhát és elkísérünk a szobádba, rendben? - finoman bólintottam
A nő felállt és megvárta míg kimegyek utána jött mögöttem.
A folyosókon nem láttam semmit. Nem volt olyan érzésem, mintha egy kórházban vagy egy elmegyógy intézetben lennék. Normális kinézete volt és az ajtókon nem lehetett átlátni. Mindegyiken volt egy szám és egy név. Az enyémen betű is volt valamiért. K04 Dorothy/Dark Princess.
Vajon mit jelenthet?
A szoba is tök okénak tűnt. Kicsit olyan, mintha koleszba lennék csak kevesebb ággyal.
-Az ágyon van a jelenlegi ruhád, de a szekrényedben van még, ami küldetésekre kell meg pizsama. Öltözz át, barátkozz a szobáddal és egy 20 perc múlva vissza jövök. - bólintottam majd el is hagyták a szobát. A ruhához léptem. A fehér göncöt levettem és fel húztam egy fekete rövid újjút és egy sötét szürke mackó naci féleséget. Meg az asztal mellett volt egy fekete torna cipőt. Bele néztem a fiókokba. A legfelsőben fesű és neszeszerek voltak. A másodikban meg füzetek és egy tolltartó volt. A ruhákat is megnéztem. A nagy részük sötét volt valószínűleg a lopakodáshoz kellenek. Meg volt még pár színes is.
Leültem az ágy elé és bambultam. Vajon mit akarnak tőlem és miből gondolják, hogy velük maradok?
-Nos mehetünk? - kérdezte a nő. Fel álltam és követtem. Néztem az ajtókat, de sehol nem láttam K-s ajtót.
-Mit jelentenek amik ki vannak írva az ajtókra? - kérdeztem mire megálltunk
-A számok a betegek sorrendjét jelzik. A betűk meg a fajtájukat. Például a PP az azt jelenti, hogy pánik beteg (Panic patient). - felelte és várta, hogy kérdezzek. Tudja, hogy valami konkrétat akarok tudni.
-Mit jelent a K? - tettem is fel a kérdésem amit várt és egyántalán nem volt meglepve
-Gyilkost (killer). Te vagy a negyedik, ha jól tudom. - elkezdtünk újra sétálni - A harmadik Melody, akit te hoztál ki egy elmegyógy intézetből. A második Mason, a gyerekkori barátod és az első.. - megálltunk egy ajtó elött. K01 Jason/The first. - Pedig itt van, Jason.
Lefagytam. Nem értettem, hogy ő, hogy lehet itt.
-Mit akarsz Lorraine? - hallottam meg a srác hangját, de még mindig nem tudtam fel fogni
-Be szeretnék neked mutatni valakit. - felelte a nő mire bementünk a szobába. A fiú az asztalnál ült. Szőke haja körbe fel volt nyírva és a teteje meg teljesen világos kék volt. Sötét narancssárga szemeit mikor rám emelte ledöbbent. - Ő Dorothy, a negyedik gyilkos és a többi is ide tart.
Hogy mivan? Ő ezeket honnan tudja?
-Kissé össze zavartad a leányzót. - Jason felállt és így jobban megnézve kinéz vagy 20-nak.
-Te, hogy hogy élsz? Hisz mindenki úgy tudja, hogy hallott vagy.. - motyogtam szinte a szavakat
-5 évvel ezelőtt Slendermen az irányítása alá akart vonni. Ám Zero nem engedte és rám erőltette a saját erejét, de elhagytam őt is. - megmutatta az oldalán lévő stigmáját - Nem akartam egyikőjüket se szolgálni. Persze ezt nem engedhették ezért megakartak ölni. A gyilkosok rám vadásztak. Egy hegyről löktek le végül. Akkor én is azt hittem, hogy megfogok halni. Szerencsére egy mentő csapat megtalált és ide hoztak. Megmentették az életem ezért itt maradtam, hogy lerójam a tartozásomat. Hallottam, hogy azóta az a pofátlan nem adta fel, hogy gyereket bántson és kergessen az örületbe. Kik vannak még?
-Öhm a.. A második is egy fiú. Egy gyermekkori barátom, Mason. A harmadik egy lány, Melody. Elmegyógy intézetbe záratták a szülei pár évvel ezelőtt, én hoztam ki őt. - feleltem még mindig halkan
-Ooh és ide jönnek? Jó lesz itt nektek.. - beszélt még, de nem tudtam figyelni azon járt az eszem amit Hoodie-tól kértem. Hogy ne jöjjenek utánam. - Itt biztonságban lesztek.
-.. Nem csak ők jönnek. A creepypasta-k is ide tartanak. Én velük voltam és szinte családtagok nekem. Ha Mason és Melody elindult akkor tuti, hogy mentek velük a többiek is. - a nő és Jason is rám kapta a fejét
-Miért jönnének ők is? - kérdezte Lorraine
-.. Mint mondtam nagy részük olyan nekem, mintha a családom lenne. Mikor élet veszélyes állapotban voltam valahol az erdő közepén keresni kezdtek. A saját hülyeségemből voltam ott. Jeff mégis utánam küldte Smile dog-ot és vigyázott rám. A proxy-k, Clockwork és Jack égen, földön kerestek... Na meg persze Hoodie a barátom, szeretem őt... Ha tényleg ide jönnek senkit nem bánthattok. Nem érdekel, hogy mit tett ellenetek! - nem tetszett nekik, de nem is volt választásuk
-Rendben. - egyezett bele Lorraine

A nőcinek dolga akadt szóval elment. Jason-nel meg elmentünk edzeni ki az udvarra. Meg közben megismerkedtünk egymással kicsit. Egyszer csak egy hatalmas robbanást hallottunk a kapu felől és mire észbe kaptam volna Melody, Jeff, Jack és Smile dog állt körülöttem.
-Mondtam, hogy ne gyertek! - szóltam rájuk poénból hisz tudtam, hogy jönni fognak
-Bocsi kicsi szívem, de a társunk eldöntötte, hogy megmenti a segged. Nem hagyhattuk, hogy egyedül menjen a buliba. - válaszolt Jeff mire elmosolyodtam
-Áh, de szeretlek titeket, de nem vagyok bajban. Tegyétek le a fegyvereiteket! Ő közülünk való, ő az első távoli gyermek. - senki nem értette, hogy mi folyik most itt. Nem sokkal később Mason-t, a Proxy-kat és Clockwork-t rángatva, de ide hozták.
-Idiótáim semmi bajom nincsen. Engedjétek el őket!
Miután az őrök eleresztették őket Hoodie hozzám futott és szorosan át ölelt.
-Te idióta mindig hülyeségeket csinálsz és a végén én jövök ki a hős szerelmesnek. - rimánkodott amit hamar meguntam és megcsókoltam
-Én szeretem ha a hős szerelmest játszod. - elmagyaráztam a csapatnak, hogy mi is folyik itt ebben az intézményben
Lorraine-nel végül abban állapottunk meg, hogy Melody, Mason és én itt maradunk csináljuk azt amit kérnek tőlünk, de közben szabadon mászkálhatunk. Vagyis látogathatok mindenkit csak nem fényes nappal.

Még aznap este újra vissza mentem a lakásomhoz. Fel ugrottam az ablakba és bemásztam. Hiába nem vadásznak rám a lakásban akkor is itt közlekedek. A szobámból kivittem a táska pénzt és az alvó édesanyám ágyára tettem, mellé meg egy levelet.

Tudom, hogy nem érted amit teszek, de ez van. Nem kell elfogadnod nem is váron el tőled. Néha adok majd ilyen kis segítséget. Ha valaki kérdezi, hogy honnan van mond nyugodtan, hogy az intézet küldi hamár utánam nem kapsz semmit.
Nagyon szeretlek titeket!
Dorothy🤍

Rányomtam egy puszit édesanyám arcára majd a szomszéd fiúnak is és nála is hagytam valamennyi pénzt.

3 évvel később
Most töltöttem a 19-et. Azon gondolkodtunk Hoodie-val, hogy ha betöltöm a 21-et akkor majd elköltözünk együtt valahova. Már várom. Mindenki jól van, dolgozgatunk. Havonta meglátogatom anyumékat és viszek nekik pénzt. Egyszer elcsíptek éjszaka, de nem kaptam leszídást csak át öleltek.

Épp egy feladaton vagyok. Nem igazán akartak elengedni nem tudom, hogy miért. De nem is foglalkozok vele. Egy táborba jöttem ahol embereket dolgoztatnak szar körülmények között. A fönők a cél, de ha más is az utamba áll akkor azt is megölöm.
3 őr nekem is akart ugrani, de mindegyiket leszúrtam. A fő épületbe tartva még mindig támadtak engem, de mindenkit vagy nagyon megsebesítettem vagy végeztem vele. Nagy nehezen, de elértem a vezér irodáját. A pasas a pénzt rejtegette. Mikor oda suhantam mögé és levágtam a fejét. Az arcom és a környezet kissé véres lett.
Ja igen az emberek még mindig nem hisznek bennünk... De majd fognak!