Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Irány a diliház

Folyamatosan gyakoroltunk, de néha megkellett állnunk, mert Zero nem bírja sokáig a bezártságot.
-3 nap telt el és nem is vagy olyan rossz. Aesma-nak beletelt egy hétbe mire sikerült minden külső hatást ki küszöbölni. -mesélte miközben a mezőn ültünk
Általában este jöttünk ki a fejemből pihenni. Zero időnként lelépett néha itt maradt és beszélgettünk. -Az elméd napról napra tisztul.
-Milyen Mason-é?-kérdeztem kíváncsian mire Zero félrenézett
-Rá sajnos túl későn találtam. Mikor találkoztunk az elméjét örült nevetés zengte be és vér áztatta. Épp csak annyira tudtuk helyrehozni, hogy szél fújjon és mindent erdő lepjen be. Nem tudom, hogy Slender előtt milyen volt.
Zero-t egy pszichopata-nak hittem bár még most is az, de a Slender által irányított gyerekkel tényleg foglalkozik. Persze azért valamikor velem is rideg vagy bunkó, de segít mégha csak nyűg is neki az egész.
-Na most már ideje visszamenni.-bólintottam és elfeküdtem a fűben így felkészülve az ájulásra.
Egy nappal később.
Zero elém vetítette azt a jelenetet az emlékeimből mikor Slender arra akart rá venni, hogy bántsam Hoodie-t. Vettem egy mély levegőt és minden erőmmel azon voltam, hogy a gondolatait ki üzzem a fejemből.
-Többet nem parancsolsz nekem!-üvöltöttem és ketté vágtam Slender emlékképét
Visszakerültem az elmém központjába és ledöbbentem. Az ég sötétebb lett, de ragyogtak a csillagok rajta. A víz is sokkal sötétebb lett, de ha jobban megnézted akkor látszódtak a kagylók. Egy fél mosollyal az arcomon néztem körbe majd Zero-ra, aki csak ült és kezében egy korall darabot vizslatott.
-Szép volt.-mondom majd Zero mögé sétálok és ráteszem a kezem a vállára. Nem tudom, hogy sír-e vagy mosolyog, de nem is akarom. Biztos nem akarja, hogy lássam most az arcát.
Zero-val még gyakoroltunk majd el jött az idő, hogy beavassam a tervembe.
A lány épp a konyhában habzsolt valamit, amit a házban talált.
-Zero tudsz arról a lányról valamit, akit Slender szintén irányítani akart és elmegyógyintézetbe került?-kérdeztem finoman
-Igen, Melany-nak hívják. 2 éve van diliházban, mert megakarta ölni magát. Valószínűleg csak a családját akarta megvédeni, de ez nem érdekelte a szüleit. Mért kérdezed Dorothy?-néz rám komoly arccal
-Segíteni akarok neki.-felelem
-Nem tudsz.-mondja és félredobja a nasiját
-De megakarom probálni.-erőltetem
-Azt mondtam, hogy nem! Amint beteszed oda a lábad halott vagy.-válaszol rám förmedve
-Rendben akkor nélküled megyek.-nem vagyok megsértve csak nem értem ha van rá lehetőség, hogy segítsen rajta akkor mért nem él vele?
Kimentem a házból és futni kezdtem. Mivel délután van ezért megprobáltam látógatóként bemenni, de persze, hogy elküldtek. Megvártam, hogy be sötétedjen egy kicsit és alakot váltva megöltem nesztelenül az őröket. Bent leszúrtam még pár őrt anélkül, hogy lebuktam volna, de aztán egy mászkáló nővér észrevett és elakart futni. Vele is végeztem, de sajnos a kamera előtt. A géphez mentem a recepción és kiturkáltam, hogy Melany szobája hol van. Túl hamar jöttek az őrök és csak azt tudtam meg, hogy az intézet melyik részén van elhelyezve.
Viszonylag hagytam magam a biztonságiakkal szemben. Mikor elkaptak sírni kezdtem.
-Kérem ne bántsanak! Kényszerítettek, hogy ezt tegyem. Egy hang volt!-üvöltöttem és kapálóztam. Reménykedve, hogy Melany közelébe raknak.
Be injekcióztak valamit amitől kidöltem.
Egy teljesen fehér szobában keltem rettentő fej fájással.
Benn vagyok ez csodálatos és most?
Ekkor jött egy fehér ruhás pali és kivitt a szobámból. Nem szóltam hozzá csak nézelődtem. Mért nem kérdeztem meg, hogy hogyan nézki Melany? Annyira hülye vagyok!
Mire feleszméltem egy másik szobában voltam ahol gondolom egy pszichológussal kell csevegnem.
-Szervusz mi a neved?-kérdezte kedvesen a nő. Nem tudták kideríteni, hogy kivagyok. Hála az égnek! Akkor a külsőm is még megvan.
-Dark princess. Biztos hallott rólam.-feleltem
-Egy gyilkos. Mit keresel itt? -most már sokkal ellenségesebb velem
-Na most mért lett ilyen doktornő?-kérdeztem vissza
-Vigyék a D szektorba, a 10-es mellé. -a csávó bólintott és vitt is ki, a nőre csak érzelem mentesen bámúltam
Melany is pontosan ott van.
A folyosókon amin végig mentünk még számomra is ijesztő volt. Egy-egy "szobában" inkább cellában sokkal több beteg volt, mint ahány elfért volna. A higéniáról és az emberi méltóság konkrét leszarásáról ne is beszéljünk. Ez vár a B szektor után és én a D-be megyek. Melany él még egyáltalán?
A D szektor az egy nagy fehér folyosó nem úgy, mint az eddigiek, hogy tiszta mocsok minden. Mindegyik szoba ajtaján van egy plexi üveg. Ezeken keresztül láttam, hogy itt minden szobában csak egy ember tartózkodik.
Az én szobám a 11-es volt. Vajon ki a 10-es?
A szobában egy ágy volt, egy ablak ami elérhetetlen és még rács is van rajta és a bal felső sarokban van valami a falon. Oda sétáltam és megnéztem.
"Itt van. " "Sosem menekülök meg tőle!" "Megfog ölni, ha lehunyom a szemem"
"A magasember mindenkiért eljön" "ITT VAN HAL..
Az utsót nem fejezte be. Ezeket mind a falba karcolta. A magasember? Slenderman-re gondolt? Mégis ki volt itt előttem?
Az ágy mögött is voltak firkák. Példál olyan amit Slender hagy az erdőben.
Mégis, hogy tudnék itt beszélni bárkivel is? Megvárom az estét és akkor átszökök a szomszédhoz.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro