Emlékek pörögtek a szemem előtt. Viszont csak azok amikben veszekedtem a családommal. Fájni kezdett a fejem és késztetést éreztem arra, hogy...öljek.
A kezemet a fejemhez szorítottam és kezdtem rogyadozni. Olyan képeket láttam amin...ölök...mindenkit, aki kőrülöttem van.
-Nem nem nem! -üvöltöttem és ki űztem a fejemből ezeket a gondolatokat majd ki nyitottam a szemem.
A betonon ültem, Hoodie, Masky idegesen nézett mögém és Jeff meg...egyszerűen feszült volt.
-Nem érdekel, hogy ez mégis mi a szar volt az előbb, de mondtam már, hogy a családomat nem fogom bántani! Soha! -tartottam egy kis szünetet majd be ugrott egy..."férfi" akit szívesen el tennék láb alól. Hatással volt rám az előbbi. -Tudom, hogy kit fogok megölni.
Elindultam a ház felé, a tőbbiek követtek. Elég nyomott a hangulat.
-Kihez megyünk? -kérdezte Hoodie megtörve a csendet
-Van egy kisfiú ismerősőm, akit imádok, az ő apjához megyünk. Alkoholista, szemétláda és egyántalán nem érdekli a gyereke. -válaszoltam tömören mire Jeff fel nevett
-Szóval hősködni fogsz? -kérdezte gúnyosan
-Senki nem mondta, hogy gyere.
Hamarosan megérkeztünk a házhoz. Egy emeletes panel házban lakik, a 3.-on. Masky azt ajánlotta, hogy a tetőről mennyünk, mert onnan könnyebb lenne, de Jeff észrevette, hogy nyitva az ablak és mondta, hogy egyszerűen másszunk fel. Én meg néztem rájuk, mint a hülyékre. Hoodie kézbe vett és fel ugrált velem.
-Te aztán nem vagy gyenge. -suttogtam, hogy csak ő hallja
-Majd később nyali-falizhattok, de most meló van! -szólt rám Jeff mikor az ablak körül le telepedtünk. Hoodie az ablakban gugolt, de nem volt feltűnő, mert a függöny takart minket. A "lovagom" szépen le rakott a padlóra majd jöttek csendben a többiek is. Annak a köcsögnek fel se tűnt, hogy 3 idegen áll a nappalijában.
-Már megint részeg. -jegyzem meg magnak. Sóhajtok és a kanapén fetrengő férfi elé lépek.
-Kkhi vagy? - szánalmas!
-Hol a pénztárcád?-kérdeztem higgadtan
-Na ne szórakozz! -kiáltotta Jeff
-Megölöm, de a fiának szüksége van a pénzére. -válaszolok hidegen
-Mit akarsz? Tte megölni? -probált fel állni, de vissza esett
-Ne avatkozzatok bele! -szóltam hátra a skacoknak- Add ide a pénztárcád!
Nem mozdult. Egy kis ösztönzésnek elő húztam a kardjaimat és az egyiket végig húztam az arcán.
-Most! -üvöltöttem mire fel állt, de nem igazán tudott elindulni. -Hozzátok a fürdőbe!
Jeff be rugdosta a mosdóba. Megfogtam a zuhanyrózsát, a leghidegebbre állítottam a vízet és egyenesen a férfi arcába engedtem egy kis ideig majd abba hagytam. A férfi levegőért kapkodott.
-Újra megkérdezem, hol van a tárcád?!
-Nem mondok semmit ribanc és miköz.. -nem hagytam, hogy végig mondja és megint vizet engedtem az arcába.
-Ha mégegyszer nem válaszolsz hagyni fogom a fiúknak, hogy meg kínozzanak.
-Rendben! Ott van a pult alatt csak ne ölj meg. -intettem a fejemmel a fiúknak, hogy nézzék meg. Masky jött vissza egy pénzzel jól megtömött tárcával.
-Nincs pénzed egy rohadt csokit venni a fiadnak?! -üvöltöttem rá és a zuhanyfejjel megütöttem.
-Tudom ki vagy.. Dorothy..te ribanc! -probált fel tápázkodni a földről, de rá térdeltem a hátára.
-Tévedsz. A nevem Dark princess. -a hajánál fogva hátra húztam a fejét és bele néztem a szemébe. -Jeff öntsd ki az összes piát és hozz ide is egy kicsit!
A férfit le fogadtam Hoodie-val és a szájába bele tömtem a zuhanyfejet amennyire befért. Jeff vissza jött egy kevés sörrel.
-Ennyi maradt princess. -adta át az üveget. Azonnal le öntöttem és Hoodie oda adta az öngyújtóját amivel meggyújtottam a férfi ruháját.
Az ablakon már mindenki kimászott csak én nem. Megvártam míg az a féreg üvölteni nem kezd majd a szönyegre raktam az öngyújtót. Az egész lakáson terjedni kezdett a tűz.
Elégedetten ültem ki az ablakba és ugrottam le ahol Hoodie el kapott.
-Le vagyok nyügőzve. -mondja elismerően Masky
-Nem volt rossz. - "dícsér" Jeff
-Köszönöm, de még el kell mennünk a fiához, oda adni neki a pénzt.-Masky és Hoodie bólintott, Jeff meg szemforgatva indult el
Hoodie be vitt a házba, le tettem az alvó fiú mellé a tárcát majd ki mentünk.
-Mára szerintem elég volt Princess-nek.-szólal meg Masky
-Akkor holnap talizunk!-Hoodie intett egyet és el is tünt, majd a többiek is
Haza mentem és nagy szerencsémre senki nem észlelt semmit. A ruhámat és a fegyveremet be raktam egy táskába, azt meg az ágyam alá dugtam.
Másnap rohadt álmos voltam, ami Lena-nak is feltűnt. Azt kamuztam, hogy sokáig voltam fenn az éjjel. Hoodie-val a suli előtt találkoztunk.
-Szia Brian!-köszön vidáman a barátnőm
-Sziasztok lányok!-köszön vissza, én is el moromogtam egy köszönés félét majd indultam be az épületbe
-Túl sokáig volt fenn valaki?-kérdi irritáló hangon mellőlem Hoodie
-Igen miattad.-vágom rá morogva és nem bele gondolva, hogy Lena ebből mit fog leszűrni
-Majd meg szokod.-válaszol lazán Brian
Lena felvisít mögöttünk mire össze fosom magam.
-Ennek mi baja?-kérdi hátra fordulva Brian
-Shippel minket.-válaszolok egyszerűen mire Lena hevesen bólogatni kezd -De el kell, hogy szomorítsam, mert nem vagyunk együtt.
-Mindig elrontod Dorothy!-duzzog Lena
-Ha akarod lehetünk.-szólal meg Hoodie és közel hajol az arcomhoz
-Kössz Rómeó, de inkább kihagyom.-eltolom az arcomból a képét és be lépek a terembe
-Ünneprontó vagy Princess.-folytatja a srác, de szem forgatva a helyemre megyek
-Niké, Dorothy elrontja a shipemet Brian-nel!-nyavalyog Lena a mellettem ülő lánynak
-Na ne, bejön neked Brian?-kérdi izgatottan
Csodálatos helyen vagyok. Mögöttem Hoodie, mellettem Niké és elöttem Lena. Jó napnak nézünk elébe.
Egész tetves nap ezt hallgattam!
Mikor elváltam Niké-től, mert ő másik csoportban van, Lena meg el ül a helyéről, de erre Hoodie mellém ül, hogy boldogítson.
-Még nem robbantál fel.-jelenti ki
-Utsó óra már kibírom. - bólintott és az órát kezdő tanárnak szenteltük a figyelmünket
-Ma is el kell jönnöd a bázisra, hogy tudj menni majd egyedül is küldetésre.-suttogja óra közepén a mellettem ülő
-És ha nem akarok egyedül menni?-kérdem és oldalra nézek. Hoodie is rám kapta pár pillanatra a szemét, de egy mosollyal le tudta és vissza emelte tekintetét a füzetére.
-Akkor meg kell egy társ és drágám sajnos én már foglalt vagyok. -válaszára halkan morogtam. Hihetetlen, hogy folyton magára gondol!