-Minden rendben?-kérdezte aggódva Melany
-Nem tudom, egyenlőre a papádra koncentráljunk, hogy megtaláljuk.-válaszoltam szomorkás hangon, de probáltam össze szedni magam
A város szélén volt egy hatalmas farm. Állatok és termő földek amerre a szem ellát. Egy aranyos családi ház ablakába ugrottam. Az öreg férfi a konyhában iszogatta a kora reggeli kávéját.
-Jó reggelt!-köszöntöm vidáman
-Tudom, hogy mit tettél, de azt is tudom, hogy okkal. Hogy van?-a szemeiben olyan reményteli csillogást láttam, ami megmelengette a szívemet
-Kérdezze meg maga.-válaszolok mosolyogva és arrébb állok, hogy Melany is be tudjon jönni
-Melany?-elsírta magát unokáját látva
-Szia papa.-Melany hangja is kicsit megremegett és a férfi karjaiba omlott
Ahogy őket néztem rájöttem, hogy haza kell mennem. Nem érdekel, hogy otthon lehet, hogy már rájöttek a kilétemre. Látnom kell őket, de nem utoljára. Nem engedem senkinek, hogy elválasszanak a családomtól.
Beszélgettek egy ideig majd a papával kocsiba ültünk és indultunk a határ közelébe. Vagyis ahol találkoztunk. Muszáj volt aludnom egy kicsit. Melany szerintem egy percet sem aludt. Élvezett és kihasznált minden pillanatot amit a papájával töltött. A férfi egyáltalán nem szörnyként vagy egyszerű, szívtelen gyilkosként tekintett ránk és ennek nagyon örültem. Nem biztos, hogy létezik még ilyen ember.

Az erdő felé futottunk. A fák között vártak ránk a többiek.
-Mi a terv?-kérdezte Mason mire elmosolyodtam
-Hosszú távra? Nem tudom. De az biztos, hogy beszélek Slender-rel és rá kell vennem, hogy tanítsa Melany-t, mert ő Slender erejét használja. Aztán én haza ugrom. Látni akarom a családom. Ja és Mason egy csapat leszünk mostantól. Nem akarom azt átélni mégegyszer, mint amit bent kellet.-a fiú bólintott. Nem is akart ellenkezni.
-Ne aggódj én mindig veled leszek és valószínűleg ők is. Főleg a lovagod.-mutat Hoodie-ra nevetve Melany
-Köszönöm, de előre mennétek?-kértem őket idegesen. Ők meg előre is mentek, igaz Jeff szemforgatva, de ez most nem érdekelt.
Az ujjaimat tördelve sétáltam lassan Hoodie mellett.
-Úgy nézel rám, mint akit megvetsz.-törtem meg a csendet komolyra véve a dolgokat
-Nem dehogy, csak..olyan más vagy és még nem tudtam eldönteni, hogy ez jó-e. Ártatlanokat öltél, ami annyira nem érdekelne, de te ezt nem akartad. Félek, hogy túlsá..-a szavába vágva átöleltem őt majd eltávolodva tőle közre fogtam az arcát és mélyen a szemébe néztem
-Hoodie senki és semmi nem irányít engem. Azokat az embereket az intézetben azért öltem meg, mert undorítóak voltak. -ezután picit félrementem -A doki, akinek foglalkoznia kellett volna velem törbe csalt és egy kényszerzubbonyban egy gumiszobába dobott, mint valami őrültet!
Hoodie szemében sajnálat csillogótt, ami nem tetszett nagyon, de elviseltem.
-Sajnálom Dorothy.-szégyenli magát egy kicsit, de édi. Elmosolyodtam és megcsókoltam. -De van egy rossz hírem. Mivel sok időre eltűntél és akkor történtek a gyilkolások feltételezik, hogy te voltál az.
-Nem érdekel. Amúgy a többiek nem furcsálják, hogy nincs rajtad a maszkod?-váltottam vidámabb témára
-Mivel mikor elkezdtem nem hordani akkor volt nagyobb gondunk, szóval annyira nem akadtak fenn rajta, de a kérdésedre válaszolva szokatlan volt nekik. -válaszolt és kézen fogva kezdtünk el sétálni. Nagyon klisé, de én akartam. Hamar beértük a többieket és akkor a durcázó Jeff hátára ugrottam.
-Jeffie ne legyél ilyen morcos azért, mert elvertelek.-gúnyolódtam vele mire a többiek kuncogni kezdtek
-Nem voltál önmagad Princess. Szóval én azt nem venném a győzelmeid közé.-válaszol Jeff már nyugodtan és kezeit a térdhajaltomra teszi, így háti putiba vitt tovább
-Jólvan, félig igazad van. -felelem
Az utunk "hazáig" viccesen telt. Néha fárasztóan mikor felhúztam Jeff-et és folyton harcolni akart.
Több ideig tartott a vissza út így együtt, mint amikor csak Mason-nel voltam oda fele. De sokkal vidámabb volt és ezért egyántalán nem érdekelt, hogy hosszabb ideig fogunk menetelni.

Mikor megérkeztünk a Cp házhoz. Én kicsit megálltam. Rég voltam itt, nem is szépen mentem el és azzal a féreggel kell majd tárgyalnom.
Ekkor megéreztem Melany kezét a csuklómon és Mason-ét a vállamon.
-Még ma Princess ha húzód akkor csak rosszabb lesz. - szólal meg Jeff és bólintok egyet majd megindulunk befele
Sokan vártak bent minket. A Proxy-k a kanapén üldögéltek. Clockwork és Sally a konyhában álltak és probáltak beszélgetni valamiről. Még Nina is itt volt. Slenderman volt az egyedüli, akit nem láttam. Amint beléptünk mindenki ránk szegezte a tekintetét.
-Hercegnőő! - káltja L.J. és hirtelen fel kap
-Most valahogy nem értem, hogy miért örülsz nekem L.J. -jelentem ki mire mily meglepő nevetni kezd
-Unalmas volt nélküled maradjunk ennyiben. - feleli egyszerűen és le tesz majd Sally rohan hozzám és szorosan át ölelt. Clockwork nem ölelt meg hanem egy "örülök, hogy itt vagy és egyben vagy" mosolyt eresztett rám. Nina is csak a távolból nézett engem. Masky és Toby elénk sétált. Hoodie egyből mellém állt.
-Tűnjetek el!.. - kezdte el mérgesen Hoodie, de Masky közbe vágott
-Állj le Hoodie te is pontosan tudtad, hogy mi a kötelességünk Slenderman felé. - Masky hangja nyugodt volt, mintha semmi sem történt volna
-Szarok rá a "kötelességetekte"! - ordított Hoodie Masky-ra
-Elég legyen ebből. Mindkettőtöknek igaza van. Téma lezárva. Jó látni titeket. - az elejét csak a fiúknak mondtam, de a végét már mindenkinek
-Üdv újra köztünk Dorothy! - jelenik meg Slender is
Nyeltem egy nagyot majd a pofátlan elé mentem Melany-t húzva magam útán.
-Ne törődjünk a formaságokkal hisz engem nem érdekelsz és ez így van fordítva is. Tanítsd meg Melany-t használni az erődet és ne ráncigáld úgy, mint egy tetves rongy babát! - nem emeltem fel a hangom, de borzasztó dühös voltam
Az előttem álló nem mondott semmit, de egyszer csak Melany fel nyögött mellettem.
-Dor-othy.. Ez.. Ez fáj!.. - a fegyveréhez probált nyúlni, de mintha visszatartaná önmagát.
Ekkor ugrott be.
-Te féreg! - kiabáltam és annyira elöntött a düh, hogy az erőm összevissza áramolni kezdett a testemben. Még körülöttem is. Lebegni kezdtem. Megfogtam Melany fejét mire a lány abbahagyta amit csinált majd elájult. - Ha már hozol távoli gyerekeket akkor foglalkozz is velük! Ha mégegyszer csinálni mersz ilyet megöllek!
A csápjaival megakart fogni, de saját maga köré tekertem. A nyakánál meg egyre jobban szorítani kezdtem.
-Remélem értettük egymást! - elengedtem a férfit majd Melany-t a kezembe véve a kanapéhoz sétáltam és rá fektettem -Őt rátok bízom nekem van egy kis dolgom még. - kiakartam menni, de Hoodie megállított
-Veled megyek! - jelentette ki és a házam elé teleportáltunk