-Talált, bár sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott. - válaszolt Hoodie
-Ne haragudj, csak mivel soha nem láttam még az arcod, nem tudtalak felismerni. - mondtam halkan, hogy csak ő hallja és egy kis éllel
-Neked elnézem. - mintha Jeff-fel beszélnék
-Mit keresel itt? - kérdeztem
-Slendy kért meg, hogy figyeljelek és legalább távol lehetek egy kicsit a többiektől. - hát ezt nem hiszem el!
-Nem vagyok gyerek akit őrizni kell Hoodie! - szóltam rá
-Kérlek, hogy a nevemen hívj. Senki nem látta még az arcomat szóval senki nem is tudja, hogy ki vagyok és ez maradjon is így! - most ő szúrt le engem
-Rendben Brian, de ne aggódj nem foglak sokat szólítani. - ez volt a vég szavam és vissza fordultam. A barátnőm eléggé néz.
-Ismered? - kérdezte Nické
-Nem annyira, de hanyagoljuk.
Be csöngettek, a 2.óra ének amin nem igazán szoktunk dolgozni.
Klaudia és még jó páran beszélgetni akartak a mögöttem ülővel, de a legtöbbjüket hamar lerázta. Velem akart beszélni és ezt jól tudtam.
-Nem vagyok jó bocsánat kérésben, szóval mi lenne ha te kérsz tőlem valamit és jóban lennénk? - hallottam meg Brian hangját jobbról. Unottan felé fordítottam a fejem. Mellettem gugolt.
-Mivel nem a te hibád, hogy itt kell lenned ezért most az egyszer elfogadom ezt a fajta bocsánat kérést. - válaszomon el mosolyodott- Legközelebb tudnod kell, hogy mit vegyél.
Most én mosolyogtam gunyósan, de Brian csak nevetett egyet.
-Gonosz vagy, jó. Na gyere láttam lent büfét, kérj amit akarsz. - fel állt és az ajtó felé biccentett
Le mentünk a földszintre ott volt a büfé és hamár fel ajánlotta, hogy azt kérek amit akarok akkor kértem pár nasit. Persze ketten ettük meg.
Suli végén együtt mentünk ki az épületből.
-Slendy arra is meg kért, hogy az iskola végén vigyelek oda.
-Hova? - kérdeztem kíváncsian
-A.. - szavába Lena vágott olyan 10 méterről arrébb a nevemet kiáltotta.
-Most nem megyek veled haza. - mondtam neki ugyanúgy hangosan és Brian-nel el kezdtem sétálni az ellenkező írányba. - Szóval hova viszel?
-Mingyár meg látod. - válaszolt sejtelmesen majd meg fogta a csuklóm és pár mp múlva egy házba kerültünk. Annyira megijedtem, hogy Brian-hez bújtam, össze szorított szemmel.
-Pár órára engedünk el és fel szeded. - Jeff gunyós hangjára ki nyitottam a szemem és realizált bennem, hogy milyen közel vagyok Hoodie-hoz szóval el távolodtam tőle.
-Féltékeny vagy? - kérdezte Brian is gunyósan
-Álmodban. - válaszolt. Döbbenten néztem a fiút. - Remélem tudod, hogy ez illetlenség.
-Most volt időm jobban megnézni téged. - válaszolok, de őt nem érdekelte és el indult egy folyosón. A képekkel amiket neten láttam ellentétben rövid a haja Jeff-nek és kicsit kócos, de nem annyira kesze-kusza.
Amúgy egy nappali közepére kerültünk. Két perccel később Jeff Slenderman-nel tért vissza.
-Mi a neved gyermek? - kérdezte Slenderman
-Dorothy Smith. - válaszolok vissza fogodtan
-Rendben Dorothy, ma meg fogsz tanulni harcolni. Amiben Jeff fog segíteni. - Jeff is meg én is meg lepődtünk ezen és Jeff sugdolózni kezdett az öltönyösnek. - Nem kell aggódnod Dorothy ez az idióta nem fog meg ölni sem ki verni belőled a szúszt.
Ki mentünk a házból. Bárhova néztem erdőt láttam.
A város szélén vagyok. Szóval ha Jeff "véletlenül" ki nyír senki sem fogja tudni.
Jeff először a képességeimet akarta fejleszteni: erő és gyorsaság. Miután milliószor futottam végig az erdőn úgy, hogy ne tévedjek el, fegyvert kaptam. Egy kést, persze nem Jeff-ét, mert azt imádja. Hogy is mondjam... Hát már nem csak a testemen van vágás.
-Szerintem te ezt élvezed. - mondtam lihegve Jeff-nek, aki egy újabb vágást ejtett rajtam.
-Talán. - válaszolt sejtelmesen, de a vigyora mindent elárult.
Már kezdett le menni a Nap mikor Jeff elég jónak nyílvánitotta a mozdulataimat és Slendy gyors el látta a sebeimet. El csoszogtam Hoodie-hoz, aki Masky-val társalgott.
-Haza, most, légyszi. - mondtam és nem is foglalkoztam vele, hogy a maszkja újra rajta van.
-Igenis hölgyem. - válaszolt poénkodva, szememet forgatva fogtam meg a kezét és el teleportált minket a házam elé.
-Kössz a fuvart. - biccentett és el is tűnt én meg be batyogtam a házba.
-Kis lányom mégis hol voltál? - "köszöntött" anya
-Egy barátomnál, de nem beszélhetnénk később, hulla vagyok. - megse vártam a válaszát csak be mentem a szobámba és be estem az ágyamba. Pár perc múlva szerintem aludtam.
Arra keltem, hogy valaki cseszteti a hajam. A könyökömre támaszkodtam és meg dörzsöltem a szemem.
-Jó reggelt hercegnő vagyis inkább estét! - szólal meg Hoodie kedvesen
-Hány óra? - kérdeztem kómásan
-11 óra lesz. - válaszára kipattantak a szemeim és fel is ugrottam volna, de majdnem elestem Hoodie lábában, aki szerencsésen megfogott. - Csigavér!
-Kössz. El fordulnál míg át öltözök? - kértem és már léptem is a szekrényemhez. Le akartam venni a polóm, de meg éreztem egy másik kezet rajtam.
-Ne segítsek? - suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. Hoodie le vette a fölsöm mire felé fordultam. Persze paradicsom szinű arcal. Takartam magam, de Hoodie az arcomat kezdte el cirógatni.
-A Csipkerózsika fenn.. - jött meg Jeff mire én hátat fordítottam mind2jüknek - Meg akartad rakni?
-Idióta! Mond meg Slendy-nek, h mingyár megyünk. - szólt rá mérgesen Hoodie
-Aha a végén meg, engem ver agyon, mert hagytam, hogy megfektesd. Menny te addig én oda adom neki a kis ajándékunkat. - Jeff hangja csilingelt, Hoodie sóhajtott majd gondolom elment. - Hé csajszi valami olyat húzz, amiben jól lehet mozogni és takarja az arcodat.
Egy fekete farmert húztam és egy ilyen színű rövidujjú has polót, rájuk egy nagy kapucnijú fekete kardigánt. Ja és egy fekete dorkót húztam fel még.
-Megteszi? - kérdeztem az előbbi hang írányába fordulva, mert nem láttam őt annyira rajtam volt a kapucni.
-Elmegy, csak még pár dolog. - hirtelen mögém került és hátrébb húzta a csuklyámat, hogy lássak majd adott egy táskát.
-Minek a táska? - kérdeztem értetlenül
-Ne kérdezz folyton mingyár el mondom! - kiáltott picit rám majd 2 kardot nyújtott át
-Ez ugyan..
-Igen, gratulálok a felismeréshez. Na dobd bele a tatyidba aztán mennyünk. - úgy tettem ahogy mondta
-Hova megyünk? - mérgesen nézett rám és el indult felém
-Elég a kérdésekből! - a késével már nagyon közel volt, de hirtlen Hoodie és Masky vissza rántotta őt.
-Nyugodj le a picsába! - üvöltötte Masky
-El kell mennünk. Most! - szóltam a veszekedő fiúkra. Meg fogtam Hoodie és Jeff karját, Masky meg az enyémet majd arra gondoltam, hogy a házunk előtt vagyunk. Mindenki meglepetésére oda is kerültünk. - Ne üvöltözzetek a házamban! Jeff ha mégegyszer fenyegetni mersz kiheréllek!
Nem szóltak semmit csak félre néztek. - Inkább kezdjük amiért jöttünk. - szólalt meg először Hoodie
-Okés hercegnő kit akarsz megölni? - kérdezte Jeff az előbbiek miatt kicsit keserűen amitől lesokkoltam.
É-én öljek, mégis miért?
Ekkor minden elsötétült előttem, mintha...be fogták volna a szemem.