Borzasztó fáradt voltam reggel és vagy egy év volt mire elkészültem. Pedig nem szoktam szuttyogni.
Buszon oszt.társam ki is jelentette, hogy szarul nézek ki, ami nagyon kedves volt tőle így korán reggel.
Be értünk a terembe. Szememmel Hoodie-t kerestem, de nem volt sehol.
-Nem jön a palid ma?-kérdezte Nicky miközben leültem a helyemre
-Lehet, nem igazán beszéltünk mostanában.-válaszolok az előbbit elengedve a fülem mellett
Ennyire haragszik rám, mert egyedül elmentem Zero után?
Becsengettek kb 10 perce, de már megszoktuk, hogy a töri tanár késni szokott.
-Remélem nem hiányoztam túlságosan.-jelenik meg Hoodie ezzel a..frappáns szöveggel. Csak megráztam a fejem és probáltam nem őt nézni, de fél szemmel mégis azt tettem. -Délután beszélnünk kell, de ezt most hagyjuk. Hogy vannak a sebeid?
Hátra fordultam hozzá ő meg közelebb jött.
-Nem tudom mit csinált Zero, de lassan be hegesednek. Az oké, hogy napközben el tudom rejteni a sebeket a hosszúujjúval, de ma már muszáj tesiznem.-avatom be aggódalmamba a fiút
-Öltözz külön és tesin meg fel húzod a pulóverem.-nem nagyon tetszett az ötlete, de belementem

4.óra testnevelés volt.
-Jössz?-kérdezte Lena az ajtóból, de én csak megráztam a fejem
-Brian kimennél?-kérte Anna a fiútól
El is felejtettem, hogy Anna, Olivia, Viola és Karen a teremben szoktak öltözni.
-Ne haragudjatok már megyek is.-teszi fel kezeit védekezően, kibujik a pulcsijából és nekem dobja
-Ez mi volt?-kérdezte értetlenül engem bámulva Karen
-Öhm..hagyjuk.-kerülöm ki a kérdést és a sarokban, a kötéseket takarva át öltöztem. A tesi terem előtt várt Brian a falnak dőlve. Mellé álltam mire a fiú végig mért és elnevette magát.
-De aranyos vagy.-a pulcsija eléggé lóg rajtam, de így legalább nem fogok annyira bele izzadni
-Oh, de ari!-jön ide boldogan Marie, mögötte Lola és Lena vigyorogva
-Ti most?..-mutatott ránk Lola és kérdőn nézett minket
-Nem, nem vagyunk e..-hirtelen elsötétedett minden és össze csuklottak a lábaim
Semmit sem láttam vagy hallottam majd az a két oszt.társam jelent meg a baloldali folyosóról, akikkel verekedtem.
-Dorothy!-hallom meg a többiek aggódó hangját
-Megint az?-kérdezte Hoodie, amúgy a kezében tartott, de nem foglalkoztam velük. Arre felé néztem ahonnan láttam őket megjelenni. Lábra álltam, félre lökdöstem az oszt.társaimat és a baloldali folyosóra sétáltam. Ott voltak. Fel lobbant bennem a düh. A kinézetem kezdett változni, de mivel belül küzdöttem ez ellen, ezért lassú volt a folyamat.
-Dorothy..-ejti ki a nevem halkan Paula
Nem figyeltem semmire amit mondtak csak neki ugrottam, de Sean félre lökött. Ám ez sem tántorított vissza. A fiút akartam irgalmatlanul megütni, de ekkor Hoodie fogott le.
-Nyugodj meg Dorothy!-kiáltja, de csak kapálózok, hogy elengedjen. Szorosan magához húz és simogatni kezd.-Nincs semmi baj, ők nem az ellenségeid.-lihegtem és szorítottam Hoodie polóját
-Brian..fáj..-mondom ki nehezen
-Basszameg! -káromkodik majd kézbe vesz és futni kezd velem fel a termünkbe. Amint be értünk letett, de akkor csak még rosszabb lett. Konkrétan belül fájt..valamim.
-A dühömet..mindig kitudtam adni..ölés közben..-nézek rá a fiúra
-Nem, nem ölhetsz most meg senkit.-remegtem, szóval Hoodie újra át ölelt -Meg kell nyugodnod és tanulnod, hogy hogyan küzd ezt le.
-M-mason biztos..tudja.-nem igazán tetszett neki az ötlet
-Ehhez nem csak Zero-nak van köze Dorothy.-válaszol halkan
-M-mi?-kérdeztem vissza értetlenül és magyarázatot váró tekintettel néztem fel rá
-Majd később elmondom, de most..-engem nézve hirtelen el akadt a szava -A hajad és a szemed is megváltozott. Úgy látszik, hogy az ájulás után ez valamiért megváltozik.
-Tény-leg! Mason-nek is..sokkal vi-lágosabb volt a haja.-a fájdalom csak nőtt. Ha nem bántom azt akire mérges vagyok akkor megakarom azt, aki a legközelebb van hozzám, de ez ellen teljes erőmmel küzdök, ezért fájdalamim vannak.
-A picsába mégis mit kéne csinálnom?-egy pillanatra elgondolkodik majd fura arckifejezéssel néz rám
-Mi a ba..-keze lendült a tarkómhoz és el sötétedett minden
(Külső szemszög)
Hoodie a kezébe vette az ájult lányt, fejére húzta a kapucnit és kivitte az intézményből.
Cp házba tepeportált. Slenderman épp Sally-vel játszott. A másik két proxy-nak melója van. Clockwork pár gyilkossal ment találkozni, hogy infót gyüjtsön Zero-ról, de Slender erről nem tud. Jack és Jeff meg a kanapén fekszenek és bámulják a tv-t.
Hoodie a szobákhoz vezető folyosóra került, így elkerülve a többieket. Hoodie nem akarta, hogy megtudja Slender, hogy itt vannak. Lefektette a lányt az ágyára és azzal szembe leült a fotelébe. Azzal traktálta magát, hogy mégis mit kéne tennie a lánnyal. Ha felkel el fog-e múlni az ölés vágy és a fájdalom?
-Hoodie.-nyammogja a lány álmában és lassan kapálózni kezd mire a fiú elmosolyodik
-Itt vagyok.-mondja halkan és nyugtatóan s mellé ül
Álmában egy vigyor kerül Dorothy arcára.
(Dorothy szemszög)
Ébredezni kezdtem és melegséget éreztem a jobb oldalamról. Nem tudtam, hogy mi az, de hozzábújtam. Ekkor mozgolódást éreztem és egy kar a derekamra simul majd magafelé húz. Valaminek neki simulok és érzem, ahogy veszi a levegőt. Be szívja és ki fújja, ami a hajamra megy.
Pislogni kezdtem. Egy melkas van velem szembe. Fel néztem, a test tulajdonosa..Hoodie! Meglepődtem amit ő is észrevett és feljebb húzott. Az orrunk pár centire volt egymástól. A fiú kajánul elmosolyodott.
-Szörnyű vagy Hoodie.-jelentem ki majd újra hozzábújok és lehunyom a szemem
-De azért kihasználsz.-feleli "bántottan"
-Alap.-gúnyolódok majd szélesen rá mosolygok. Ekkor Hoodie a hátára fordul magára rántva engem, így az én mosolyom picit lehervad míg az övé szélesebb lesz.
-Na most mivan?-kérdezi csipkelődve és egyenesen a szemembe nézve. Nem tudtam megszólalni ekkor Hoodie közeledni kezdett. Közre fogtam az arcát és a maradék távolságot én tettem meg. Csak úgy..faltuk egymást, de nem tudom miért. Egyszerűen késztetést éreztem, hogy megcsókoljam. De egyáltalán nem úgy, mint amikor ölni akarok. Ez..jó.. Ha mondhatok ilyet. Hoodie egy kis idő után áttért a nyakam csókolgatására.
-Jó ötlet ez?-kérdeztem a fiútól, aki megfogja a combom és feljebb húz, így már az ölében ülök
-Sok szar történt rövid idő alatt. Nem akarsz kikapcsolódni?-kérdezett vissza és a szemembe nézett
-Igazad van.-értekegyet és megcsókolom mire Hoodie elmosolyodik és végig dönt az ágyon -Csak legyél eleinte óvatos.
-Eleinte?-kérdez vissza nevetve majd megszívja a nyakam

Hoodie fedtelen mellkasán feküdtem, én is ruhátlanul.
-Nem gondolod, hogy ez nagyon?..
-Tipik?-vág bele a szavamba -Kerülgettem szinte egész nap Slender-t, hogy..veled legyek..De ez rohadtul tipik és nyálas.
Mindeketten fel nevettünk majd rá ültem Hoodie-ra. Nem úgy!     
A mellkasára raktam a karjaimat  keresztbe fonva, a fejemet rá döntöttem a kezeimre és mélyen a szemébe néztem.
-Mit csinálsz?-kérdezte kuncogva majd megcsókolt
-Kár, hogy elrejted a rohadt jó külsődet..Bár most, hogy ki is mondtam jó ötletnek tartom a maszkot.-válaszomon nevetni kezdtünk