Sziasztok! Itt is lenne az új rész, remélem tetszik! Csók: Vika❤️

Arra ébredtem fel, hogy valaki simogatja a hajam. Azonnal felkaptam a fejem, ami Mark hasán pihent. Igen. az éjjel nem sokat aludtam, ugyanis Mark elég szarul volt, és valamikor hajnalban a virrasztásom közben aludthattam el. Mark teljesen jól volt, az arcába is visszatért már az élet, és kedvesen mosolygott rám, megvilágítva hófehér fogait.

- Jó reggelt Szépségem! - köszöntött.

- Neked is jó reggelt! Hogy érzed magad? - tettem a kezem a homlokára.

- Már kutya bajom. - mondta.

- Ez akkor is fura. Nem akarsz orvoshoz menni? - aggódtam tovább.

- Mia, teljesen jól vagyok, nézd! - ezzel fogta, ledobta magáról a takarót és kimászott az ágyból. A testét mind össze csak egy boxer takarta, a szemeim pedig megakadt a kidolgozott hasán, amit pontosan hat kocka díszített. - Hahó! - legyezte meg a kezét előttem, mire én ismét a szemébe néztem. - Csak nem elbambúltál Drága? - vonta fel a szemöldökét, amolyan tudom ám, hogy oda vagy értem fejet vágva.

- Mi én? Pf, dehogy. - tagadtam, bár a szám sarkában bujkáló mosolyból le lehetett vágni, hogy csak hülyéskedem. Mark legugolt elém, majd egyik keze a nyakamra csúszott, a másikkal pedig megtámaszkodott az ágyon. Egyre közelebb hajolt, mire az ajkaink épp hogy súrólták egymást. Ezt megelégelve oda hajoltam hozzá, és egy szenvedélyes csókot váltottunk.

- Még hogy nem, mi? - dörmögte a fülembe, amin elmosolyodtam.

- Csak hogy ne hidd mindig azt, hogy körülötted forog minden. Nem te vagy a világ közepe. - adtam egy puszit az arcára.

- Tévedsz Drágám, mert igenis én vagyok a világ közepe. - mondta halál komolyan, mire én elnevetettem magam. - Na gyere, együnk valamit. - fogta meg a kezemet, majd a konyhába mentünk. Mark sütött tükörtojást meg bacont és azt falatoztuk. - Nem is kérdeztem, hogy ment az utolsó szám? - kérdezte.

- Nagyon jól. A közönség velem együtt tombolt. Istenem elmondani nem tudom, milyen fantasztikus érzés volt ott állni, és kiadni magamból mindnent. Teljes volt az összhang köztem és a srácok között, na meg a közönség között. Miközben énekeltem, mindenről megfeledkeztem. A gondokról... csak az a pillanat számított. - áradoztam. Aztán mikor észbe kaptam, hogy kicsit túlcsordultam felnéztem Markra. De ő csak mosolygott. - Min mosolyogsz? - kérdeztem.

- Csak azon milyen áhitattal mesélsz a zenéről. Imádom mikor így csillog a szemed. - adott választ a kérdésemre, mire én elpirultam. - Bárcsak láttam volna. Én lennék a legnagyobb rajongód!

- Ah komolyan? - nevettem el magam.

- Naná! Külön zászlóm lenne meg minden. Amin a te neved virít hatalmas betűkkel. - mondta Mark.

- Édes lenne tőled. - adtam egy puszit az arcára. Vagyis csak akartam, mert elfordította a fejét, így a puszim a száján landolt.