Itt az új rész! Remélem tetszeni fog! Csók: Vika <3

Az út hazáig néma csendben telt. Meg sem mertem szólalni. Apám ujjai görcsösen szorították a kormányt, a halántékán pedig kidagadt az ér, ami csak akkor szokott, ha rettentő mérges, és most minden kétség nélkül az volt. Mert én ismét csalódást okoztam neki. Azt hiszi, hogy megint az van mint három évvel ezelőtt, de ez nem igaz. Most igenis jól vagyok, nem drogozok  nem cigizek és nem is iszom. Egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen. Mikor haza értünk, szó nélkül mentünk be a házba. 

- Jaj Mia! Minden rendben? - ölelt át az aggódó anyám. 

- Persze anya, kutya bajom. - feleltem. - Ben, ugye nincsen semmi bajod? - öleltem meg a kisöcsém. 

- Igen Mia. Emma azonnal hazavitt engem és Alison-t. - mondta. 

- Ki az az Alison? - kérdezte Apa. 

- A barátnőm. - felelte az öcsém. 

- És ő is ott volt ezen az illegális motorversenyen? - kérdezősködött tovább Apu. 

- Igen. - felelte szűkszavúan. 

- Rendben van. Nem találkozhatsz vele többet. 

- Ezt mégis hogyan? - kérdezte felháborodottan az öcsém. 

- Nem hagyom, hogy a gyerekeimnek közük legyen olyan emberekhez, akik ilyen dolgokat művelnek, és valószínűleg minden héten megesik, hogy valami oknál fogva a rendőrségen vannak. - kiabálta. - Nem! 

- Richard... - szólt rá Anya szomorú hangon. 

- Nem Anabelle, túl messzire mentek, lásd be! - kiabált tovább. 

- Azt se tudod, milyen emberek, és máris elítéled őket! - kelt ki magából az öcsém. 

- Azok, akik illegális tevékenységet folytatnak, jó emberek már nem lehetnek. - mondta. A Ben csak hitetlenkedve megrázta a fejét, és mérgesen felment a szobájába. - Addig amíg úgy nem érzem, hogy végre megtanultatok viselkedni, itt maradok, és felügyelek rátok. - erre én csak felhorkantam. - Van ez ellen valami ellenvetésed Amelia? - nézett rám azzal a fejjel, amiről simán leolvastam, hogy ha lenne is véleményem telibe szarná. 

- Nem nincsen... - szegtem le a fejemet. 

- Akkor indíts a szobádba, és még egyszer nem akarom meglátni, hogy azzal a szedett vedett bandával lógsz, de még Sonja-t és David-et is messziről kerüld el! - oktatott ki. 

- Az a célod, hogy eltiltassz a barátaimtól, és a végén már nem marad senki, aki mellettem állna? - csattantam fel. 

- Amelia, ha te újra és újra a rendőrségen kötsz ki, én nem tehetek mást! Csakis saját magadnak köszönheted, hogy erre a döntésre kellett jutnom. - mondta, mintha ő lenne az áldozat. 

- Majdnem három éve nem voltam a rendőrségen! Azóta a botlásom óta, már többszörösen helyrehoztam a hibáimat, de neked sose volt elég jó, az amit csináltam! Most az egyszer, kivételesen elmentem egy motorversenyre, amire nem szabadott volna... 

- Nem érdekelsz Mia! - ordította. - Mától kezdve, az lesz amit én mondok! 

- Nem róhatsz fel nekem semmit! Soha nem vagy itthon, nem nevelsz minket, nem tudod mi van velünk! Ott voltál a koncertemen? Nem! Pedig életem legeslegjobb élménye volt! Semmit nem tudsz rólunk, nem ismered a saját gyerekeidet! Olyan mintha két havonta idejönne egy idegen, enni és aludni, aztán három nap múlva tovább áll! Egy senki vagy az életünkben! - kiabáltam, aztán már csak egy pofonra lettem figyelmes, ami az arcomon csattant. Csípett, ahol az apám tenyere a bőrömet érintette. 

- Richard, elment az eszed?! - hüledezett az Anyám. 

- Takarodj a szobádba! - nézett rám vérben forgó szemekkel. Az arcomat végig szántotta egy könnycsepp, majd lemondóan felmentem a szobámba. Magamra zártam az ajtót, majd a fal mentén leereszkedtem a földre, és zokogásba törtem ki. Azon az éjszakán nem először.