Prológus
Azoknak, akiket már mentett meg egy zene az önpusztulástól, mert én tudom milyen érzés
Minden erőmet be kell vetnem ahhoz, hogy felébredjek... Na szóval... Megpróbálom kinyitni a szemem. Nem megy... Oké megpróbálom újra... Most se sikerült. Gyerünk Mia! A szemem lassan kinyílik. A szobát betölti a napfény, ami kissé iritálja a szemem. Újra érzem a szagokat. Jellegzetes korházi szag van. Az ágy végénél pedig ott ül egy fiú. Barna fürtjei eltakarják az arcát. Alszik. Ki lehet ez a fiú?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro