Sziasztok! Tudom régen volt rész, amit röstellek is nagyon, de sajnos most minden a nyakamba szakadt. A családi ügyek, akkor az iskola, ami szinte napról napra nehezebb, és kórházban is voltam. Szerencsére semmi komolyabb dolog, és az orvosoknak hála túl is vagyok a dolgon. Most viszont igyekeztem bepótolni a lemaradásomat, és remélem tetszeni fog. Ha igen, ne felejtsetek el kommentelni. Csók: Vika<3

Két nap telt el, azóta hogy Zack-et választottam, és minden a feje tetejére állt. Mark pont akkor lépett ki a bár hátsó ajtaján, mikor Zack magához húzott, és megcsókolt. A szemei bánatosan és tehetetlenül kerekedtek el, majd csak egy csalódott mosolyt eresztett meg. Tudta, mit látott. Tudta, hogy köztünk ezennel mindennek vége. És egy világ omlott össze bennem, mikor megláttam a meggyötört arcát. 

Másnap reggel már mindenki tudta a csapatunkból, mi a helyzet. Sonja reggel hétkor hívott fel, és ordibált velem a telefonba, hogy ezt mégis hogy képzeltem. Nem mondtam semmit, csak bólogattam. Zack viszont boldog volt. Olyan boldog, hogy szinte sose láttam még őt ilyennek. Josh is hívott, és állítása szerint, ő nem szól bele, mi hogy én mit tartok szem előtt a boldogságomhoz, de el szeretné mondani, hogy nem ért egyet. Mert Zack nem hozzám való. Sőt, szerinte nem is szeret igazán, mert Zack szereti elhitetni magával, hogy olyanokba szerelmes, akiket nem kaphat meg. És amíg én Mark-al voltam, nem kaphatott meg. Ám most mégis elérhetővé váltam számára, és nem tudom mi lesz ezután. Dave csak elröhögte magát mikor elmondtam neki, és közölte, hogy hülye vagyok. Egyik barátom sem állt mellém, ebben a döntésben. Egyik barátom sem értett velem egyet, és ezért hatalmába kerített, egy bizonyos furcsa érzés. Lehet elrontottam? Lehet, hogy butaságot csináltam, és nem is leszek boldog Zack mellett? De mind ez a sok kétely, már teljesen hiába. Mert már Zack-et választottam, remélve, hogy mellette elfeledhetem azt a sok szörnyűséget, amit Mark tett velem, és mellette talán végre önfeledten lehetek boldog. Nem úgy, hogy azon kattogok, hogy mennyi ideje vagyok már boldog, és mikor csap le a fájdalom. Így nem akarok élni, és sajnos Mark mellett pontosan ezt éreztem, akárhányszor csak belenéztem a gyönyörű barna szemeibe. A félelmet éreztem, akárhányszor csak átölelt, hogy ennek valamikor vége fog szakadni, és úgy lesz vége, ahogy nem akarom. Zack mellett nem fogom ezt érezni. Ő egy esély arra, hogy igazán legyek boldog, én pedig ki fogom használni ezt az esélyt, és nem érdekel, mit szólnak hozzá a többiek. 

Miután mindenkitől megkaptam a lecseszést, még nyolc óra előtt, nagy nehezen kikászálódtam a szobámból, és utam a konyhába vitt egy jó erős kávéért, ami talán csillapítja a nem alvás okozta való fejfájásomat. A konyhában ott volt az öcsém, és anya aki ma kivételesen kapott a kórházban egy szabadnapot. 

- Jó reggelt Mia! - köszöntek egyszerre. Mind a ketten a nappaliban ültek az asztalnál, és kávét ittak. Anya az újságot bújta, Benjamin pedig a telefonjában volt teljesen elmerülve. A kávéfőzőhöz léptem, és öntöttem magamnak egy adag kávét, amihez aztán adtam egy kis tejet majd cukrot, és leültem az anyám és az öcsém mellé. 

- Mia, igaz az, hogy te összejöttél Zack-el? Most mondta Ben. - kérdezte anyám. Oh bazdmeg, már csak ez hiányzott. Emberek el kell, hogy mondjam, anyámnál nagyobb Mark Winslow őrültet nem láttatok. Akárhányszor külön mentünk, buzdított arra, hogy jöjjek össze vele újra. Nem baj, hogy össze törte a szívemet, ne foglalkozzak vele, csak legyünk megint egy pár. Amikor csak nálunk volt Mark, anyám és ő képesek voltak egy órán keresztül beszélni minden idiótaságról. 

- Igen anya, jelenleg Zack-el járok. - kortyoltam bele a meleg kávémba. 

- De Mia, hogy tehetted ezt meg Mark-al? Hiszen ő annyira szeret. - kelt egyből anya az exem védelmére. 

- Te jó ég anya, szakadj már el egy kicsit a bájos mosolyától, és foglalkozz azzal, én mit érzek! - keltem ki magamból. - Tudod hányszor tiport a lelkembe? Mindig megbocsátottam neki, de most betelt a pohár. Az én bizalmam is véges, és nála elszakadt! 

- Akkor sem kellett volna összejönnöd Zack-el. Csak úgy dacból. - mondta. 

- Nem dacból járok vele oké?! Úristen, miért nem tudjátok csak egyetlen egyszer az én oldalamról nézni a dolgot?! Akadjatok le rólam! - mondtam, majd ellöktem magam az asztaltól, de úgy, hogy még a szék is felborult mögöttem, majd a kávésbögrét bevágtam a mosogatóba, és felrohantam a szobámba. Még hallottam, ahogy Ben azt mondja anyának, hogy már reggel a többiektől megkaptam a fejmosást, és ez már csak hab volt a tortán. Gyors fogat mostam, majd felkaptam magamra a futócuccomat, és szó nélkül mentem el otthonról. 

Csak futottam és futottam, egészen a focipályáig, ahol megálltam és szusszantam egyet. A pálya mellett voltak műanyagból kondigépek. Oda mentem, és felüléseztem párat, majd levezetésképpen, elkezdtem sétálni a pálya körül. Mire egy alak közeledett felém futva. Mikor meglátta, hogy ott vagyok, kirántotta a fülhallgatót a füléből, és a lábai gyökeret eresztettek a talajba. 

- Szia Mark. - köszöntem neki szinte már suttogva. Ő viszont visszadugta a fülébe a fülhallgatót, és engem kikerülve futott tovább. Rám sem nézett. Nem is köszönt. Számára már egy senki vagyok. És ennek kéne örülnöm, mert megszabadultam tőle. Mégis mikor szó nélkül kikerült, egy könnycsepp gördült ki a szememből.