Sziasztok! Ma már kicsit jobban vagyok, úgyhogy erőt vettem magamon, és kiraktam egy új részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Csók: Vika

- Mondtam már, hogy semmi bajom! - csaptam rá a combomra mérgemben. 

- Akkor is értse meg Amelia, hogy a mai éjszakát bent kell töltenie a kórházban. - mondta dr. Archibald. - Megfigyelés alatt kell tartanunk önt. Vissza tért egy emléke, és ezek mellé még el is ájult. Ha nem lesz semmi baja reggelre, haza mehet. 

- Csodás. - dőltem rá a nagy párnára. 

- Ha bármi problémája van, jelezzen a nővéreknek. - azzal kiment az ajtón, helyét pedig anya váltotta fel. 

- Hogy vagy Kincsem? - simított egyet a vállamon. 

- Jobban lennék, ha nem kéne itt feküdnöm. - fújtattam. 

- Mire is emlékszel pontosan? - kérdezte anya. 

- A balesetem napjára. Ahogy elindultam tőletek haza. Azaz Mark házába. Ahogy a hideg levegő átjárt motorozás közben. Hogy fájt a szívem, és szomorú voltam... Majd egyszer csak egy szarvas szaladt elém, és én teljes erőmből elrántottam a kormányt. És onnantól teljes sötétség. - meséltem el, mi is jutott az eszembe. 

- Jól van Drágám. Ezt az éjszakát kibírod, utána pedig haza jössz. Reméljük a többi emléked is vissza fog térni hamarosan. - mosolygott rám bíztatóan, majd ment is tovább, mivel épp esti műszakon van, mikor behoztak a mentősök a kórházba. Természetesen miután anya kiment a szobából, sok esélyem nem volt egyedül maradni, mert abban a pillanatban belépett Sonja, Dave és Emma. 

- Jaj te jó ég, jó vagy? - rohant oda hozzám Soni, és egyből a nyakamba ugrott. 

- Igen kutya bajom. Csak anyámék túl reagálnak mindent. - forgattam meg a szemeimet. 

- De hát elájultál. - mondta David, mintha tök normális lenne, ha valaki elájul, akkor bent kell éjszakáznia a kórházban. 

- De akkor is! - tártam szét a karjaimat. - Utálok itt lenni. - puffogtam tovább. 

- Értjük mi, de ezt az egy estét kibírod. - mosolygott rám kedvesen Emma. 

Ebben a pillanatban pedig ismételten kinyílt az ajtó, és megérkezett az öcsém, vele együtt pedig Alison, Zack és Anne. Persze, ők is végig kérdezték, mi is történt, és pontosan mire emlékszem. Én pedig nekik is ugyan azt elmondtam, amit már előtte az orvosoknak és a szüleimnek. Az én drága barátaim vagy egy órán keresztül boldogítottak, már konkrétan senki nem volt a kórházban. Együtt nevetgéltünk, körbe ültek és meséltek. Sonja és David a suliról mesélnek, amit én ha minden igaz, már csak magántanulóként fogom tudni befejezni. Alison és Benjamin pedig már 11.-esek. Szerencséjükre előttük még ott áll egy év. Van idejük még gondolkodni azon, mi is szeretnének csinálni. Alison állítólag az apja ingatlanokkal foglalkozó cégébe szeretne beszállni, és így olyan egyetemre is szeretne menni, ahol ezzel foglalkoznak. Benjamin pedig informatikus szeretne lenni. Sonja kinézett magának egy divattervezős sulit, ráadásul New Yorkban. David pedig csak élni szeretne a nagyvilágnak, és ő valószínűleg halasztani fog egy évet, ahogy most Emma is a kicsi Aaron miatt. James barátom pedig felhívott, hogy mi a helyzet velem, ugyanis Mark értesítette a történtekről, de nem tud bejönni meglátogatni, mert a barátnőjénél van, aki ugye már elköltözött, és csak keveset tudnak találkozni. Sonja éppen azt ecsetelte, mennyire várja már a tavaszi szünetet, mert akkor kettesben lelépnek Dave-el valamilyen hotelbe, mikor egy ismerős hangra lettünk figyelmesek. 

- Sziasztok! - köszönt nekünk mosolyogva Mark. 

- Szia! - néztem rá az ágyból. 

- Akkor mi azt hiszem megyünk is. - mondta Zack, azzal mindenki megölelt, Markot hátba veregették, és elhagyták a kórtermet. 

- Jól rám ijesztettél. - ült le az ágyam mellett lévő székre. 

- Nem volt szándékos. 

- Figyelj Mia. Valamit el akartam már mondani neked. Csak eddig nem éreztem megfelelőnek a dolgot. - vakarta meg a homlokát Mark. 

- Igen, hallgatlak. - ültem fel törökülésbe. 

- Az egyik ismerősöm, aki az albumomon dolgozik, a testvére a Juliard-on professzor. Tudom, hogy minden vágyad bekerülni oda. Arra a zeneművészeti egyetemre. És el tudtam volna intézni, hogy meghallgatás nélkül felvegyenek, de tudtam, hogy azt nem fogadnád el. Így csak annyit piszkáltam bele, hogy a pótfelvételizők közé, bekerülj. A szüleiddel beszéltem, és ők támogattak. - mikor Mark ezt elmesélte, számomra minden lassított felvételbe került. Egyszerűen megállt az idő. A Juliard. Amerika egyik leghíresebb zeneakadémiája. Ahol minden feltörekvő zenész tanulni szeretne. Amióta csak zongorázok ott akarok tanulni. Jenna is ott akart tanulni... 

- Mark, te most szórakozol velem? - kérdeztem suttogva, és szinte már fal fehér arccal. 

- Nem Mia. - nevette el magát. Biztosan élvezte, hogy nem tudom hova tenni a dolgokat. Haha nagyon vicces Winslow. - A meghallgatás három nap múlva lesz, reggel kilenckor. Na mit szólsz? 

- Én természetesen elmegyek! - kiabáltam el magamat örömömben. - Ugye elkísérsz? 

- Hát persze. - fogta meg a kezemet. - És teljesen biztos vagyok benne, hogy be fogsz kerülni.