Negyvennyolcadik rész
Sziasztok! Tudom, eltűntem egy időre és nagyon sajnálom, de le is betegedtem, na meg az iskola is teljesen elveszi minden szabad percemet. Remélem azért ezzel a résszel foglak tudni kárpótolni benneteket. Csók: Vika😍❤
Elérkezett a fellépés napja. Izgultam, de tudtam, hogy ez egy remek nap lesz arra, hogy bebizonyítsam, már jól vagyok. Ami kétség kívül hatalmas hazugság lenne, de momentán szeretnék ebbe kapaszkodni. Ugyanis Zack állítása szerint, biztos, hogy Mark is ott lesz a Music Bar avatóján, na meg persze a többiek is. Akikkel semmi bajom, de szeretném, ha azt látnák, szinte meg sem rázott Mark könyörtelen hátba szúrása.
A srácok megüzenték, hogy ők is ott lesznek a fellépésemen, ami melegséggel töltött el. Soha nem volt sok barátom, de bennük igazi barátokra találtam. Szerettem ha velem voltak és támogattak. Mindegyikük más és más tulajdonságukért lopta be magát a szívembe. De a vége egy és ugyan az. Bármikor számíthatok rájuk. Zack jön értem, és visz el a Music Barba. Be kell vallanom, kissé kínos volt a tegnapi dolog kettőnk között. Hiszen majdnem össze ért a szánk. És azt kell mondjam, mostanában olyan dolgokat is észre vettem, amiket eddig még egyszer sem. Lehet igazából csak én képzelem bele ezt az egészet. De Zack mintha máshogy nézne rám. Mikor csak random leülünk megnézni egy filmet, érzem hogy néz. És nem úgy, ahogy kéne. Bár mikor múltkor levette a pólóját, és megvillant a kocka hasa, vonzotta a tekintetemet. Nem tehetek róla, baromi vonzó volt!
A kávémat szürcsölgettem a konyhába, anya pedig az ebédet csinálta, mikor megcsörrent a telefonom. Zack írt, hogy itt van.
- Anya én megyek! - álltam fel az asztaltól.
- Jól van Kincsem, szorítok. - ölelt magához anya. Teljesen úgy néz ki anya mint Jenna. Annyi kivétellel, hogy anya szőke, míg Jeninek nagyon sötét barna haja volt.
- Köszi. - adtam egy puszit az arcára, majd a táskámmal a vállamon léptem ki a házból. Zack pedig ott állt a kocsija oldalának dőlve.
- Szia. - köszönt, majd magához ölelt.
- Szia. - súgtam.
- Izgulsz? - kérdezte.
- Kicsit. - húztam el a számat.
- Ügyes leszel. - ölelte át a vállamat, mire én csak rá mosolyogtam. Örültem, hogy itt van, és támogat. Nem olyan rég ezt még Mark csinálta... Az emlékekre fájdalmasan megrándult a gyomrom, de tudtam, ezt most figyelmen kívül kell hagynom. Zack és Lisa is számít rám. Nem mellesleg lesznek ott mások is, akik előtt jó lenne nem beégni. Így hát beültünk az autóba, és Zack a Bar felé vette az irányt.
Nem kell mondanom, hogy a helység tömve volt. Mi a hátsó bejáraton mentünk be, ami egyenesen a színpad mögé nyílik.
- Jaj sziasztok! - köszönt Lisa mikor meglátott minket, majd megölelt bennünket. - Ő itt a párom Theo Benett, ő a Bár másik tulajdonosa.
- Szia Mia, már sokat hallottam rólad. - fogott velem kezet Theo.
- Örülök az ismerettségnek Theo. - mosolyogtam rá.
- Mia pár perc és kezdünk, készen állsz? - kérdezte Josie, Lisa húga. Ő is segített a rendezvény előkészületeiben.
- Aha. - nyeltem egy nagyot. Lisa feltrappolt a színpadra, és beleszólt a mikrofonba.
- Köszönöm mindenkinek aki ma itt van. Számomra és Theo számára ez a Bár egy nagy cél volt, amit sikeresen elértünk. Megvalósítani ezt az egészet nem volt egyszerű, de minden fáradozást megért. Ezennel megnyitom a Music Bárt. Egy énekessel is megkoronázzuk ezt az eseményt. Mia kérlek gyere fel. - Josie intett hogy mehetek, én pedig kezemben egy mikrofonnal lépdeltem fel a színpadra. Gyér taps fogadott. A mikrofont behelyeztem a szintetizátor feletti tartóba, majd leültem.
- Sziasztok! A nevem Amelia Dark, és ma én fogok fellépni itt, megnyitva ezzel a Music Bárt. A felkérést pedig nagyon szépen köszönöm a tulajdonosoknak. A dal címe " Tudtam, hogy zűrös vagy'. - az első sorban ültek a barátaink, Zack elintézte, hogy had üljenek oda. A harmadik sorban anya ült, Benjamin és Alison. Hátra pillantottam, ahol Zack állt, és felfele mutatta a hüvelykujját, jelezve, hogy minden oké lesz. Már majdnem leütöttem a billentyűt, mikor kinyílt az ajtó, és egy bőrkabátos alak lépett be rajta. A gyomrom konkrétan golflabda méretűre zsugorodott össze, mikor Mark felém nézett, majd halványan elmosolyodott. Erőt vettem magamon, és játszani kezdtem.
- Egyszer, pár hibával ezelőtt
Egyedül voltam és az utadba kavarodtam
Megtaláltál, megtaláltál, megtaláltál
Asszem nem érdekelt téged semmi és ez tetszett nekem
Kihátráltál a képből, amikor elestem
Nélkülem, nélkülem, nélkülem
Máshol jár, amikor velem van
De rájöttem, hogy csak magamat hibáztathatom
Mert tudtam, hogy milyen zűrös vagy, amikor besétáltál a képbe
Szóval én vagyok a hibás
Elvittél olyan helyekre, ahová sosem mentem volna el
Aztán lepattintottál
Tudtam, hogy milyen zűrös vagy, amikor besétáltál a képbe
Szóval én vagyok a hibás
Elvittél olyan helyekre, ahová sosem mentem volna el
Aztán lepattintottál
Most meg itt fekszem a hideg földön
Ó, ó, zűrös, zűrös, zűrös
Ó, ó, zűrös, zűrös, zűrös
Nincs bocsánat, sosem láthat téged sírni
Úgy tesz mintha nem tudná, hogy őmiatta
Fulladozol, fulladozol, fulladozol
Azt beszélik, hogy továbbléptél
Én csak egy voltam a sok közül
Most már látom, már látom, már látom
Már akkor is ilyen volt, amikor megismerkedtünk
És rájöttem, hogy én vagyok a ludas, héj!
Tudtam, hogy milyen zűrös vagy, amikor besétáltál a képbe
Szóval én vagyok a hibás
Elvittél olyan helyekre, ahová sosem mentem volna el
Aztán lepattintottál
Tudtam, hogy milyen zűrös vagy, amikor besétáltál a képbe
Szóval én vagyok a hibás
Elvittél olyan helyekre, ahová sosem mentem volna el
Aztán lepattintottál
Most meg itt fekszem a hideg földön
Ó, ó, zűrös, zűrös, zűrös
Ó, ó, zűrös, zűrös, zűrös
És a legrosszabb félelmem beigazolódott
Hogy sosem szerettél engem, vagy őt, vagy bárkit, vagy bármit
Tudtam, hogy milyen zűrös vagy, amikor besétáltál a képbe
Szóval én vagyok a hibás
Elvittél olyan helyekre, ahová sosem mentem volna el
Aztán lepattintottál
Tudtam, hogy milyen zűrös vagy, amikor besétáltál a képbe
Szóval én vagyok a hibás
Elvittél olyan helyekre, ahová sosem mentem volna el
Aztán lepattintottál
Most meg itt fekszem a hideg földön
Ó, ó, zűrös, zűrös, zűrös
Ó, ó, zűrös, zűrös, zűrös
Ahogy a szám véget ért, az emberek felálltak, és tapsolni kezdtek. Csak boldogan meghajoltam, a tekintetemmel pedig Markot kerestem, aki komor arccal nézett engem. Tudta, hogy ez a szám róla szólt, arról, hogy elárult. Lisa és Theo jöttek felém a színpadon tapsolva, majd megöleltek és megveregették a vállamat. Miután a vendégek kiörülték magukat, a svédasztalokhoz mentek, ahol sok finomság várta őket. Zack szaladt felém, majd ölelt meg, és pörgött velem a levegőben.
- Fantasztikus voltál Mia. - mondta.
- Köszönöm szépen. - mosolyogtam rá. A többiek már leültek az egyik boxhoz, és intettek, hogy menjünk oda. Mark pedig az ajtóban állt, zsebre dugott kézzel, és kifele biccentett, hogy menjek vele.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro