Harminckettedik rész
Eltelt ismét egy hét, és ez azt jelenti, hogy itt a születésnapoooooom! Igen, végre hivatalosan is betöltöttem a 17. életévemet. Reggel arra keltem, hogy anya és az öcsém énekelik a boldog születésnapot, kezükben egy hatalmas tortával.
- Boldog, boldog, boldog születésnapot! Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod! - kántálták.
- Fújd el a gyertyát Mia. - mondta anya. - De ne felejts el kívánni. - figyelmeztetett. Így tehát nagy levegőt vettem, kívántam és elfújtam.
- Na mit kívántál? - kérdezte Benjamin.
- Nem mondom el. - kacsintott rá. Szóval a reggelink az a nutellás tortám volt, amiből maradt pár szelet, így Ben-el vittünk a suliba is. Beültünk a kocsimba, és elindultunk a suli felé.
- Akkor ma este átjönnek a srácok? - kérdezte.
- Igen át. - feleltem. Megbeszéltük a többiekkel, hogy mivel születésnapom van, a kertünkben fogunk grillezni suli után. Vasárnap pedig anyu egyik barátnőjének a klubbjában fogok énekelni. Ez már vagy 13 éves korom óta hagyomány. Minden születésnapomi vasárnap után fellépek, egy saját számmal. Ám most más lesz, mert ott lesznek a barátaim is. Eddig csak Sonja és Dave jött, most viszont még többen leszünk :)
Ahogy kiszálltam a kocsiból, Soni szinte a nyakamba ugrott.
- Ááááá szia. - visította, miközben úgy ölelt, hogy majdnem megfojtott.
- Nem kapok levegőt. - mondtam, mire ő elengedett.
- Upsz, bocsi. - mosolygott rám, sőt egyenesen vigyorgott. - Ma van a szülinapod! - ugrált, mint valami bakkecske.
- Igen. - mondtam neki mosolyogva.
- Végre te is 17 éves lettél. - sóhajtott fel. - Már nem vagyok idősebb nálad. Vagyis de, de mégse. - mondta.
- Hé. - löktem meg nevetve a vállát.
- Olyan rohadt jó ajándékot vettem neked. - ecsetelte, miközben karöltve indultunk meg a suli felé. Ben már akkor lelépett, mikor meglátta, hogy Sonja közelít felénk. Lehet ő tette jól. :D
- Igen? - kérdeztem.
- Ahaaaa. Remélem tetszeni fog. - mondta.
- Biztosan. - adtam egy puszit az arcára. Amint beértem az iskolába, olyan 30 ember kívánt nekem boldog születésnapot, és abból kb. 20 ember olyan volt, akit még életemben nem láttam.
- Hűha. Jó sok mindenki gondolt ma rád. - szúrta oda Sonja.
- Ja. Ez az átka annak, ha belépsz Winslow-ék bandájába. Mindenki rohadt kedves. - forgattam meg a szemeimet, mire a barátnőm csak felkacagott. Persze a többieket sem kerülhettem el. Még egy rakat ember akik elmentek mellettem a folyosón oda vakkantották, hogy boldogat, a srácokról nem is beszélve. Ahogy beléptem az osztályterembe Dave a karja közé kapott, és össze vissza puszilgatva kántálta, hogy boldog szülinapot Mius! Emma felhívott a szünetben, Alisonnal és a fiúkkal pedig hosszúszünetben találkoztam. Egész jó napom volt, már mind vártuk a délután öt órát, amikor is végre leülhetünk egy asztalhoz, és rendesen beszélgethetünk.
Az utolsó óráról a csöngő adta tudatunkra, hogy végre ez a nap is eltelt. Ben átmegy Alisonhoz, és majd együtt érkeznek a "kerti partyra". Éppen gyalogoltam a kocsim felé, amikor valaki berántott egy fa mögé.
- Aú! - nyafogtam, mikor bevertem a könyökömet.
- Bocsánat. - hallottam meg egy ismerős mély hangot. Felnéztem, és Mark-al találtam szembe magam.
- Mit akarsz? - kérdeztem flegmán.
- Figyi, hallgass meg.
- Nem! Hagyj, mennem kell haza. - ellenkeztem.
- Mia... - kérlelt, de én továbbra is hajthatatlan voltam.
- Mark, a francba is, mit vársz?! Te dobtál ki, és azóta eltelt két hét. Hirtelen rájöttél, hogy nem úgy akartad, és most elmondod, hogy mennyire kedvelsz, és próbáljuk meg újra? Ez kicseszettül nem így működik! - csattantam fel.
- Akkor legalább ezt had adjam oda. - emelt ki a táskájából egy borítékot.
- Mi ez? - kérdeztem.
- Szülinapi ajándék... Boldog születésnapot. - mondta szomorú mosollyal az arcán.
- Oh... Köszi... Nekem viszont mennem kell. - azzal otthagyva Mark-ot beültem a kocsiba, és feltéptem a borítékot. Egy gondosan összehajtott lapot emeltem ki belőle, amire post-it volt ragasztva, arra pedig Mark karigrafikus kézírásával ez volt írva: Kedves Mia, ezt neked írtam. Remélem tetszeni fog, és csak hogy tudd, nem sűrűn írok dalokat :) Szóval ez egy dal? Kihajtogattam a lapot, és belekezdtem az olvasásba.
Mikor a napok hűvösek,
És felfedtük a lapjainkat,
A szentek akiket látunk,
Mind aranyból vannak.
Mikor az álmaid elbuknak,
És akiket üdvözítünk,
Mind közül a legrosszabbak,
A kifolyt vér megalvad...
El akarom rejteni az igazságot,
Meg akarlak védeni,
De a szörny elől, ami bennem van,
Sehová sem tudunk elbújni...
Nem számít, kik vagyunk,
Még mindig kapzsik vagyunk,
Eljön a királyságom..
Eljön a királyságom...
Mikor érzed a dühöm,
Nézz a szemembe,
Itt rejtőzik a démonom,
Itt rejtőzik a démonom,
Ne gyere túl közel,
Belül oly nagy a sötétség,
Itt rejtőzik a démonom,
Itt rejtőzik a démonom...
Mikor legördül a függöny,
Ez mind közül az utolsó,
Mikor a fények leoltódnak,
A bűnösök előmásznak..
Ők megásták a sírod,
És az álarcok,
Lehullanak,
A felfordulás közepette...
Nem akarlak cserben hagyni,
De a pokolhoz vagyok kötni,
Ez az egész csak érted van,
Nem akarom elrejteni az igazságot..
Nem számít, kik vagyunk,
Még mindig kapzsik vagyunk,
Eljön a királyságom..
Eljön a királyságom...
Mikor érzed a dühöm,
Nézz a szemembe,
Itt rejtőzik a démonom,
Itt rejtőzik a démonom,
Ne gyere túl közel,
Belül oly nagy a sötétség,
Itt rejtőzik a démonom,
Itt rejtőzik a démonom...
Azt mondják, ez az, amit tettél,,
Azt mondom, ez a sors...
A nő a lelkemben,
El kell hogy engedjelek...
A szemeid fényesen ragyognak,
Meg akarom menteni ezt a fényt,
Nem tudok elmenekülni,
Hacsak meg nem mutatod, hogy kell...
Mikor érzed a dühöm,
Nézz a szemembe,
Itt rejtőzik a démonom,
Itt rejtőzik a démonom,
Ne gyere túl közel,
Belül oly nagy a sötétség,
Itt rejtőzik a démonom,
Itt rejtőzik a démonom...
Mire végig olvastam, a könnyek már folytak a szememből. Ó, hogy rohadnál meg Mark Trevor Winslow! A lapot oda raktam az anyósülésre, majd belekukkantottam a borítékba, és kivettem belőle még egy apróságot. Egy gyűrű ezüst gyűrű volt, aminek az elején violinkulcs ékeskedett, pici kövekből kirakva. Mosolyogva húztam fel a középső ujjamra, majd gázt adtam, és elindultam haza.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro