Sziasztok Drága Olvasóim! Olyan dolog merült fel bennem, hogy lehet nem teljesen fogom lezárni ezt a történetet, és csinálok neki egy második részt ( Ne aggódjatok, az még nem most lenne), természetesen, ha ti is kíváncsiak lennétek a folytatásra. Szóval kérlek osszátok meg velem véleményeteket. Csók: Vika. Oh, és jó olvasást, ne feledj el nyomott hagyni magad után ha tetszett. :)

    Reggel arra ébredtem, hogy az ablakon beáramló napfény kellemesen cirógatja az arcomat. Mark egyik keze a feje alatt volt, míg a másikkal szorosan átkarolt, mintha ezzel azt akarná sugallani, hogy csak is az övé vagyok. És talán így is van. Nekem nem kell senki más. Csak is az övé vagyok, teljes valómban. És aztán hirtelen beugrott valami. Ma hétfő van, azaz iskola! 

- Mark, azonnal kelj fel! - könyököltem oldalba a barátomat. 

- Neee. - nyöszörgött. 

- Mark kibaszottul hétfő van, és kibaszottul iskola van, azaz nekem haza kell mennem a tancuccaimért! - hisztiztem be azonnal. 

- Jól van Dark, ne parázz, máris kelek. - dünnyögte arccal a párnába. Nagy nehezen előkerestem a ruháimat, amikre aztán a kerti nyugágyban találtam rá. Magamra kapkodtam őket, a hajam egy laza kontyba kötöttem, majd már indultunk is haza. Mázlim van, hogy már fél hétkor megriadtam, így annyira azért nem vagyunk megcsúszva. 

- Jó reggelt! - köszöntünk egyszerre Winslow-val, mikor beléptünk a lakásba.

- Sziasztok gyerekek! - mosolygott ránk kedvesen anya. - Kértek valamit reggelire? - kérdezte. 

- Uh én nem késésben vagyok! Majd útközben bekapok valamit. - hadartam. 

- Én kérek szépen Mrs. Dark. Tudja a lánya még azt sem hagyta, hogy pisilni elmenjek, annyira beparázott,hogy elkésik az iskolából! - mondta tetetett felháborodással Mark. 

- Nem vicces! - kiáltottam vissza a lépcsőről, de azt már nem hallottam, hogy ők mit beszélnek. Villám sebességgel álltam be a zuhany alá, mostam meg a hajam és fürödtem le. Majd igazából, ami egyből a kezem közé került ruhadarabokat kapkodtam magamra, ami igazából egy fehér fölső lett, és egy sötét farmernaci. A hajam megszárítottam, aztán kifésültem és úgy hagytam, majd hozzá fogtam a sminkemhez. Kifestettem a szempilláimat szempillaspirállal, a szemhéjamra egy rózsaszín szemhéjpúdert vittem fel, a számra pedig egy núd színű rúzst sikerült varázsolnom. A táskámba bedobáltam az aznapi tancuccaimat, majd már mentem is le a lépcsőn. A fali órára pillantottam, ami háromnegyed nyolcat mutatott. Szerencsére a suli nincs olyan messze tőlünk, szóval ha most elindulunk, és Mar kicsit odanyomja a gázt, késés nélkül be is érünk. Ám mikor letrappoltam a lépcsőn, észrevettem, hogy anyám és Mark a konyhába eszegetnek amerikai palacsintát. Milyen nyugodtak, anyunak nem kéne már melóban lennie? - Mark indulunk! - mondtam. 

- Aha, de ezt még megeszem. - mutatott a tányérjára, amin volt egy falat palacsinta.

- Majd a kocsiban. Indulás! 

- Jójó! Köszönöm az isteni reggelit Mrs. Dark. - nyalizott anyámnak. 

- Ugyan! Szólíts csak Carrie-nek. Oh, Drágám itt van a te reggelid is. - nyomott a kezembe egy ételhordót, és a termoszomat, amibe a reggeli adag kávém lötyögött. 

- Köszi, majd a kocsiban befalom, most meg indulás! - ragadtam meg Mark kezét, és vonszoltam a bejárati ajtóhoz, ahol felkaptam magamra a magastalpú fekete szandálomat, és már indultunk is. A kocsiba gyors magamba tömtem a palacsintát, és ledöntöttem a kávét. És csodák csodájára, beértünk késés nélkül a suliba, úgy, hogy maradt még két percünk is. 

- Nekem az épület másik végén van most órám. - mondta Mark. 

- Tudom. Ebédszünetben tali a srácokkal együtt? - kérdeztem. 

- Naná. Szeretlek. - adott egy gyors csókot, majd rohantunk órára. Még a tanár előtt beértem, ám a teremben alig voltak páran. 

- A többiek? - kérdeztem, mire az egyik kissé nyomi az osztályból felnézett rám a nagy fekete keretes szemüvege mögül. 

- Nincs első óránk. Gondolom nem jöttek be. - mondta. 

- Mi? Nincs első óránk? Miért nem írta be senki az osztálycsoportba?! - sipítottam. 

- Be lett írva. Még tegnap délután. - mondta George. (Így hívták) 

- Oh. - vettem vissza kicsit. A telefonomat előkapva a táskámból nyitottam meg a Messengert, és léptem a csoportba. És tényleg be volt írva... Francba! Szóval úgy döntöttem ráírok Sonja-ra, mikor ér be. 

Me: Mikor érsz be?

Sonus😍💕💅🏼: Két perc, mindj. ott vagyok 

És a barátnőm nem hazudtolta meg magát, mert kereken két perc múlva, be is lépett az osztályterembe. 

- Szia te Bányarém! - ölelt át szorosan. 

- Szia te Majom. - öleltem vissza mosolyogva. Igen szeretjük egymást idétlen jelzőkkel illetni. Majd mikor elváltunk egymástól a szeme megakadt a nyakamon. 

- Az ott mi?! - bökött rá a nyakamon egy pontra. Oh, biztos a kiszívott "nyomra" gondol. 

- Jaaa, hát tudod. - vigyorogtam mint a tejbetök. 

- Amelia Elizabeth Dark! - rángatott ki a folyosóra. - Mégis mikor akartál nekem erről beszámolni?! - ugrált visítozva, nekem meg úgy kellett csendre intenem :D