Sziasztok! Tudom, nagyon de nagyon sok időre eltűntem, de egyszerűen nem tudtam leülni a gép elé, hogy tartalmat gyártsak nektek. Szükségem volt egy kis időre. Az elmúlt egy hónapban kétszer is voltunk szinte egymást követve nyaralni, és itthon is akadtak problémáim, így azt gondoltam, jobb ha ennyi kapkodás közepette, nem csapok össze semmit. De már nagyon hiányzott, hogy írjak, így rászántam magam, és kész is lett az új rész. Remélem tetszeni fog nektek :) ezek mellett megvan a 2k nézettség, amiért rettentő hálás vagyok, csak így tovább! Csók: Vika
U.i.: mindenkit szívesen várunk a facebookos csoportba, aki csatlakozni szeretne, vegye fel velem privátban a kapcsolatot, vagy csak egyszerűen keressen rá Facebookon a Vika Blogjai nevű csoportra, ahol már 20 vagyunk!

Egyszerűen alig fogtam fel azt ami történt. Hogy ő meg én... Emlékek százai hasították át fejemen. Hogy mi lett volna ha... Ha akkor nem vágom a fejéhez azokat a gonosz dolgokat. Ha küzdünk egymásért, minden ellenére is. Életem nagy szereleme ő, az a típus, aki egész életemben hatással lesz rám, és ezt gyűlölöm. Nekem Patrick mellett a helyem, hogy közösen egyengessük az életünket, nekem nem itt kéne lennem! A rengeteg kamera, zöld háttérek, nagy forgatási helyszín kellős közepén. Nekem otthon kellene lennem! Készülnöm a vizsgákra, aztán nyáron túrnéra menni a barátaimmal.

- Azonnal hazamegyünk! - rontottam be az irodába, ahol Lisa és Theo éppen beszélgetett más menedzserekkel.

- Neked is szia Mia! Mi járatban? - köszörülte meg a torkát Theo.

- Szeretnék veletek beszélni. Most. - mondtam komoran.

- Uraim kérem, muszáj beszélnünk a mi kis csillagunkkal, visszatérhetünk erre a beszélgetésre később? - kérte őket Lisa, mire a rajtunk kívül a szobában lévő 3 férfi csak mosolygott, majd kiment az ajtón.

- Mi a baj Mia? - nézett rám nagy szemekkel Theo.

- Az, hogy lemondjuk a szereplésemet, és az első géppel hazahúzunk innen! - kiabáltam.

- Hé! Lassíts! - szólt rám Lisa. - Mond el, hogy mégis mi a fene történt, mert így kicsit sem vagyunk képbe.

- Egyszerűen ez volt életem legrosszabb döntése, hogy idejöttem. Egyáltalán nem szabadott volna. - mondtam szűkszavúan.

- Mark-al történt valami? Nyugodtan elmondhatod. - mondta Theo.

- Igen vele történt! Méghozzá az, hogy amióta tart a forgatás, ő egyfolytában ignorál engem, ami elég szemét húzás, és nem mellesleg szeretett volna az előbb megcsókolni, és képzeljétek nem a sorozat kedvéért tette volna. - raktam csípőre a kezeim. - Így tehát szépen beszélünk Antoine-al, két hetem van visszamondani a szerepet, abban még benne vagyok, és amint ez megtörtént megyek haza, hogy megírhassam a rohadt vizsgáimat, és hogy Patrick-el legyek! - mondtam, azzal kitrappoltam az irodájukból, egyenesen Antoine irodája felé vève az irányt.

- Gyere! - mondta miután bekopogtam. - Ah Amelia, fáradj be nyugodtan. - mosolygott rám. Leültem vele szembe a székre, majd nagy levegőt vettem, és hozzá kezdtem a mondani valómhoz. 

- Antoine muszáj lenne beszélnünk. - néztem rá komolyan, mire a mosoly lehervadt az arcáról. 

- Hűha ez komolynak tűnik. 

- Antoine, igaz az, hogy két hetem van arra, hogy visszalépjek a szereptől? - kérdeztem rá sem nézve. 

- Igen ez így van, a szerződésben is ez áll, mivel az elején nagyon kezdetleges még a dolog, így 2 hétig tudunk korrigálni. De ugye, nem az miatt kérdezed, mert visszamondod a szerepet? 

- Sajnálom Antoine. - mondtam az ujjaimat tördelve. - De igen visszamondom. Ez nem az én szerepem, nem az én világom, és még ma szeretnék hazamenni egy repülővel. Ha kérhetem, megcsinálod a felmondási nyilatkozatot? 

- Mia, mégis miért? Annyira rádöntötték Laurel szerepét. Csodálatosan alakítottad eddig a szerepet,  hangod pedig elképesztő. Azt hittem, jól érzed magad itt nálunk. Mi okozta azt, hogy felmondanál? - kérdezte szemöldök ráncolva. 

- Nagyon is jól éreztem magam nálatok. Mindenki kedves volt velem, és segítettetek nekem, annak ellenére, hogy nagyon béna voltam az elején. De ez az egész színészkedés, nem az én világom. Válasszatok valaki olyat, akinek tényleg van színészi tapasztalata. A sorozat, ti, megérdemlitek a sikert. Velem ez nem sikerülne. - mondtam szomorúan. 

- Ne butáskodj. Te egy csillag vagy, aki ragyogásra született! Van valami más is, ami okozhatja a felmondásodat? - nézett bele mélyen a szemembe. 

- Nem tudok Mark mellett ragyogni Antoine. Elnyeli minden fényemet. - böktem ki végül. 

- Tudod, én mit gondolok kettőtökről. Hogy két igazi csoda vagytok. Akik külön külön is megtalálják a helyüket a világban, és remekelnek, de valahogy mégsem az igazi. Valami nem az igazi. De mikor megláttalak kettőtöket a zöld fal előtt, és egymásra néztetek, csak úgy tündököltetek. Ti egy egész vagytok Mia, láttam a videóitokat, még régről a banda időszakából. Mikor még együtt voltatok. Láttam az őszinte mosolyt az arcodon, mikor minden koncert után megcsókolt, vagy csak éppen átölelt. Higgy nekem, tudom miről beszélek. - mondta, mire nekem könnyek gyűltek a szemembe. 

- Mikor együtt is voltunk, csak pusztítottunk. A körülöttünk lévőket, önmagunkat, de legfőképpen egymást. A legjobb döntésem volt szakítani vele, még a karrierem előtt. - reagáltam a monológjára rezdüléstelen arccal. - Kérlek csináld meg a felmondási nyilatkozatot, hogy mire visszaérek aláírhassam, és egyenesen mehessek a reptérre. - azzal felálltam, és kimentem az irodából.