- Szóval csók jelenet? - tettem fel a kérdést, de a hangom baromi vékony volt, és kétségbeesett szinte fel sem ismertem a saját hangomat. Éreztem, ahogy az összes vér kifut az arcomból, a hasamban furcsa érzés keletkezik, a lábaim pedig remegteg mint a kocsonya, csoda hogy még állva maradtam.

- Hát, sejtettük hogy ennek a jelenetnek is el kell érkeznie valamikor. - mondta Theo a fejét vakarva.

- Igen, csak a franc se gondolta volna, hogy a második nap! - mondtam a kelleténél kicsit hangosabban. - Bocsánat.

- Semmi baj. Ha nagyon nem megy ez most, akkor kitaláljuk, hogy nagyon szarul vagy és valószínű elkaptad Zoè-tól. - mondta Lisa.

- Nem! Akkor mégis mit fognak forgatni, a nagy semmit? Tegnap már így is nagy volt a kiesés. Ezt nem csinálhatom meg mégegyszer. Összeszedem magam, csak két percet kérek, amit egyedül tölthetek. - mondtam, azzal elindultam a lakókocsim felé, aminek, az ajtaját kulcsra is zártam. Nagy levegő! Menni fog ez. Csak egy sorozat, ahol muszáj ezt csinálnunk. Nem fog jelenteni semmit sem. Megcsalásnak sem fog számítani, hiszen Patrick látta a forgatókönyvet, és külön kijelentette, hogy ezek miatt a jelenetek miatt ne fájjon a fejem, mert tudja, hogy ez csak színészkedés. Az viszont megint egy másik dolog, hogy az exemmel kell ezt az egészet eljátszani. A gondolatmenetemet pedig hirtelen egy kopogás zavarta meg.

- Mia én vagyok az. - hallottam meg Betty hangját. - Lisa elújságolta Antoine-nak, hogy írtál egy új számot, és szeretnék meghallgatni, hátha jó lenne főcímdalnak. Így tolódik a csókjelenet. - azonnal kinyitottam az ajtót, hogy lássam Betty arcát, és a szavai nem csaltak. Látszott az arcán a megkönnyebbülés, így belőlem is felszakadt egy hatalmas sóhaj, és a karjai közé vetettem magam. - Milyen a szám egyébként? - kérdezte halkan.

- Teljesen neki írtam. De még mindig jobb, mint a csókjelenet. - húztam el a számat.

- Akkor gyere és mutasd meg mindenkinek. - kacsintott rám, majd magával húzott a zeneterem felé.

- Sziasztok! - köszöntem a körülöttem lévőknek. Ott voltak Theo-ék, Antoine néhány hangtechnikus, Tom, Nathan, Zoé és Mark.

- Na Mia, szerinted jó lesz főcímdalnak? - kérdezte Antoine.

- Hát ha nem is főcímdalnak, de biztosan felhasználható lesz. Nem szeretném igazából elhamarkodni, hátha lesz később jobb dalom is. - mondtam.

- Rendben. Akkor hallgassuk is meg szerintem. - mondta Antoine, mire én bevonultam az üveg mögé, a fejemre tettem a fejhallgatót, a telefonomat kint hagytam a hangtechnikusoknak, hogy össze tudják rakni az alapot, ami a mobilomon van rajta. Körbe néztem. Lisa és Sonja csak bátorítóan mosolyogtak, ahogy Theo, Dave és Betty is. Tom és Antoine kíváncsi tekintettel vizslattak, Mark pedig csak állt odakint, keresztezve maga előtt a karjait. Éreztem, hogy a pillantása szinte perzseli a bőrömet. A szemei össze voltak húzva, és pislogás nélkül engem nézett.

- Mi a címe? - kérdezte hirtelen Mark.

- Csak te. - mondtam halkan. - a tekintetek ide oda cikáztak köztem és Mark között. Fagyos volt a levegő, éreztem, hogy a hideg a csontomig hatol. Éreztem az érintését az arcomon, amit három éve éreztem utoljára. Éreztem az illatát, ahogy felkúszott az orromon keresztül az agyamba, így megbódítva. Hiányzott az ölelése a derekamról.

- Akkor halljuk. - mondta Tom, a technikusok pedig elindították az alapot. Én pedig elkezdtem énekelni.

- Kinézek a fenti ablakból

Ez olyan mint egy szerelmi történet
Hallasz engem?
Még csak tegnap tért vissza
És egyre eltávolodom
Pedig a közelembe akarlak

Minden, amire szükségem volt, az-az általad adott szerelem
Minden, amire szükségem volt, az egy újabb nap
És minden, amit valaha is ismertem
Az csak te vagy

Néha amikor a nevére gondolok
Amikor minden csupán egy játék
És szükségem van rád
Figyelj a szavakra, amiket mondasz
Egyre nehezebb maradni
Amikor meglátlak..

Minden, amire szükségem volt, az-az általad adott szerelem
Minden, amire szükségem volt, az egy újabb nap
És minden, amit valaha is ismertem
Az csak te vagy

Sok időt fog igénybe venni
És vajon mi az ami az enyém
Nem tart tovább (nem tart tovább)
Vajon megfogod érteni?
Ez csak a kezed érintése
Egy zárt ajtó mögött

Minden, amire szükségem volt, az-az általad adott szerelem
Minden, amire szükségem volt, az egy újabb nap
És minden, amit valaha is ismertem
Az csak te vagy - a hangom egyszer csak elnémult, és a szemeimet pedig kinyitottam. Mindenki tátott szájjal nézett rám.

- Ezt csak úgy az este dobtad össze? - kérdezte Sonja.

- Igen. - feleltem a kérdésére.

- Beszarás. Nagyon jó lett. - mosolygott rám.

- Igen, ezzel szerintem mind így vagyunk. - mondta Antoine, mire Tom bólintott.

- Még mindig jó számokat írsz Dark. Túl jókat. - sóhajtott fel Mark, majd kiment az ajtón. Lehunytam a szemeimet, és nyeltem egyet. Ez így nem lesz jó.

- Köszönöm, de ha most megbocsátotok. - mondtam, majd levettem a fejemről a fejhallgatót, és kirohantam az ajtón. Még visszapillantva láttam, ahogy Dave megrázza fejét, hogy ne tegyem, de már késő volt. Elindultam Mark után, aki szerencsére még nem járt messze, mert ahogy kiléptem az ajtón utána kiabáltam. - Mark! - hirtelen megtorpant, majd megfordult, és széttárta a karjait.

- Igen? - kérdezte.

- Nem sétálhatsz csak el ilyen lazán. - mondtam, miközben egyre közelebb lépdeltem felé.

- Mégis miért nem? - kérdezte pimaszul.

- Mert nem teheted meg! Nem kezelhetsz mindent így! Hogy csak hagyod a semmiben lógni. - kezdtem a kioktatását.

- Mégis mit vársz tőlem Dark? - húzta fel idegesen a szemöldökét. - Életem szerelmével, aki nem mellesleg három éve dobott, kell egy sorozatot leforgassak, úgy, hogy ma a csókjelenetet veszik fel, és igen képzeld baromi ki vagyok akadva, mert három év után kell megcsókoljam azt a nőt, akivel mindig is együtt akartam lenni. És nem mellesleg írtál egy számot, ami rólam szól.

- Te voltál az aki elvállta úgy szerepet, hogy tudta, én játszani fogok a sorozatban, szóval ne add az ártatlant! - vágtam a fejéhez.

- Csakis miattad vállaltam el ezt a kurva sorozatot!

- Mark három éve volt! Nekünk ez már nem fog működni, mégis mit vártál? - néztem rá lemondóan.

- Meg akartam győződni arról, hogy boldog vagy e. - mondta, és megfogta a kezemet.

- Boldog voltam. Egy fantasztikus párkapcsolatban élek, befutott énekesnő vagyok, szuper barátokkal. Boldog voltam, amíg te ide nem jöttél, és fel nem forgattad az életemet újra. - rántottam ki a kezemet az övéiből, mire ő csak fújt egyet, a karját a derekam köré kulcsolta, és szorosan a csípőjéhez szorított. - Mit csinálsz? - tettem fel a kérdést sziszegve. A fülemhez hajolt, és kifújta a levegőt.

- Minden, amire szükségem volt, az-az általad adott szerelem

Minden, amire szükségem volt, az egy újabb nap
És minden, amit valaha is ismertem
Az csak te vagy - énekelte el az új dalom refrénjét, majd elengedett, és ott hagyott. Nem nézett vissza, csak ment előre, én pedig fölbe gyökerezett lábbal álltam a napon, és nem tudtam, mi a franc lesz ezután!