- Úgy sajnálom, hogy a késő délutánom azzal ment el, hogy pakolnom kellett és nem lehettünk kettesben. - mondtam, miközben szorosan öleltem magamhoz Patrick-et.

- Semmi baj. Tényleg nincs baj. - válaszolta kedvesen.

- Add majd át az üdvözletemet Joseph-nek, Daniel-nek és Dina-nak. Tőlük már sajnos nem tudom elköszönni. - kértem tőle.

- Persze, egyértelmű. Nagyon szeretlek. - mondta Patrick majd adott egy szenvedélyes csókot.

- Én is szeretlek. Gyere utánam amilyen gyorsan csak tudsz. - még egyszer adtam neki egy csókot, megöleltem, majd átléptem a fotocellás ajtó küszöbét, magam mögött húzva két bőröndömet, hátamon egy kisebb hátitáskával. Nem is olyan messze észre vettem Lisa-t és Theo-t amint engem várnak. - Sziasztok! - mondtam, mikor oda sétáltam melléjük.

- Szia Csajszi. Képzeld a Star filmstúdió egy saját magánrepülőgépet küldött értünk. - mondta lelkesedve Lisa.

- Micsoda, tényleg? - döbbentem le.

- Bizony. Az út pedig 7 óra. Átrepüljük az egész óceánt. - erősitette meg Theo Lisa mondandóját.

- Jézusom. Még nem is repültem. Vagyis de egyszer, de akkor max egy órát és akkor még kicsi voltam. - néztem rájuk kétségeesve.

- Ne parázz nem lesz semmi baj. - simított egyet a vállamon Lisa. - Na gyere menjünk mert pár perc és szállunk fel. - azzal ismét megfogtam a bőröndjeim nyeleit és megindultunk kifelé, és szembe találtam magam egy nagy magángéppel.

- Hű. - ámuldoztam, mire oda jött egy ember és elvette a csomagjaimat, hogy elrakja, igazából fogalmam sincs hogy hová. Remegő lábakkal felszálltam a gépre, és szembe találtam magam Dave-el, Sonja-val és Betty-vel.
- Sziasztok!

- Szia Miaaa! - állt fel David kezében egy pezsgős pohárral.

- Te iszol? - kérdeztem tőle èrtetlen fejet vágva.

- Ja, egy magángépen mindenki iszik. - felelte a kérdésemre. - Kérsz?

- Naná! Olyan ideges vagyok mint az állat. - mondtam majd leültem melléjük. - 7 óran keresztül leszünk itt, és átrepülünk az óceán felett. Mi lesz ha lezuhanunk?!

- Nem fogunk Mia, ne foss már be. Inkább igyál. - nyomott Sonja a kezembe egy poharat majd töltött bele pezsgőt, amit szinte egy húzóra megittam.

- Mennyi is az időeltolódás? - kérdeztem.

- Nos Párizsbab, 6 órával több van, mint New York-ban. Ami azt jelenti, hogy este 10-re érünk oda. - világosított fel Betty.

- Szuper.

- Gyerekek, kössétek be magatokat, indulunk! - mondta Lisa, úgyhogy mindenki bekötötte magát, én viszont még gyors megittam a maradék egy korty pezsgőmet.

Szóval igen. Tényleg este 10-kor landolt a gép. Milyen fura, nálunk ilyenkor még csak délután négy óra van, így fogalmam sincs, hogy fogok aludni. Amint landolt a gép felálltunk és kinyújtóztattuk magunkat. Hét óra út, az mégiscsak hét óra út. Megvártuk míg készhez kaptuk a csomagjainkat, majd egy limuzik várt ránk, hogy elvigyen minket a villáig.

- Itt vagyunk! - mondta visongva Betty. - És holnap találkozok Nathan Blanc-al.

- Olyasmi. - mondtam. - Uristen, 4 hónapig itt leszünk. - mondtam, majd ismét készhez kaptam a bőröndöket, és megindultunk be a villába. Na igen, az is teljes ámulat volt. Nem az a túl nagy villa, de négyünknek pont jó volt. Mindenki választott magának egy szobát és neki álltunk berendezkedni. Ha már itteni idő szerint fél 11 van. Szóval neki álltunk kipakolni, majd mikor ezzel megvoltunk, valami kaja után kutattunk, de szomorúan konstáltuk, hogy vízen kívül nincs semmi más a lakásban. 

- Kéne rendelni. - mondta Betty. 

- Jó, és ki tud franciául? - nézett körbe Theo. Ő volt mindannyiunk közül a legéhesebb. 

- Igazából, én tudok valamennyire. Mármint Jenna imádta a franciát és mindig tanultam vele. Úgyhogy pizzát ha minden igaz, tudok rendelni. - mondtam, így felkutattuk a prospektusok között egy pizzéria számát, én pedig tárcsáztam. Sikeresen megértettem magam a vonal túlsó végén ülő emberrel, hogy két darab sonkás pizzát szeretnék. 

- Ez az! Már csak várunk kell. - mondta Theo, így hajnali fél egykor a konyhapultot körbe állva/ülve vártuk a pizzánkat. Valamikor hajnali háromkor aludtunk el, ami New York-i idő szerint amiben még mi voltunk csak este kilenc volt, de mivel holnap korán kell menni a forgatásra, és az út miatt elég álmosak voltunk szerencsére legkésőbb fél tízkor már mindenki aludt. 

Az ébresztőm keservesen kevés alvás követően adta tudtomra, hogy kelni kéne. Szóval nagy nehezen bebugyoláltam magam a köntösömbe, és kivánszorogtam a konyháig, ahol lefőztem egy nagy adag kávét. Az után ébredő Betty volt, majd a többiek is magukhoz tértek a maximum négy óra alvás után. 

- Szóval akkor jönnek értünk kocsival, és elvisznek a forgatásra? - kérdezte Dave kómásan. 

- Igen, még tegnap beszéltem a szervezővel. Mia itt nagy hírességnek számít, úgyhogy kb. mindenkire jut majd sofőr meg ilyesmi. - mondta Lisa full kómás arccal. 

- Király. - felelte két ásítás között Sonja. Úgyhogy miután mindenki magába döntötte az eltető erejét, ami mi más lehetne mint egy bögre jó meleg kávé, elmentünk össze szedni magunkat. Az én ruházatom egy fehér felső, világos térdnél szaggatott farmer, és babarózsaszín platformos szandál. A hajam Sonja segítségével egy kontyba fogtam, és éppen csak annyira sminkeltem ki magam, hogy a karikáim eltűnjenek a szemem alól. A forgatásra fél kilencre ott kell lenni, szóval a limuzin amivel ide is hoztak minket már nyolcra ott volt értünk. Igazából a forgatás helyszíne eléggé közel volt a villához, így sokat nem kellett kocsikázni. A parkolóba már ott várt bennünket a szervező aki nem más volt mint Tom Garcia, aki a Star filmstúdió egyik legfontosabb embere. 

- Sziasztok! Nagyon örülök, hogy végre személyesen találkozhatok mindannyiótokkal. - fogott velünk kezet. - Neked pedig különösen örült az egész stáb Mia! Laurel teljesen a te szereped, másnak nem is szívesen ajánlottuk volna fel. 

- Köszönöm, hogy egyből rám gondoltatok, és úgy véltétek alkalmas lennék erre a szerepre. - mosolyogtam Tom-ra. 

- Nos, akkor gyertek körbe vezetlek titeket. - azzal elindult, mi pedig utána. Bemutatta, hol, mikor, melyik jelenet lesz forgatva. Megmutatta a stylistok munkahelyét, ami igazából Sonja-t érintette. Utána pedig a lakókocsimat néztük meg, ami tökéletesen lett berendezve, teljesen elégedett vagyok vele. - Gyere Mia, bemutatlak a másik két főszereplőnek. - mondta Tom, amikor én még mindig a lakókocsit nézegettem. 

- Nathan Blanc! - sikította el magát Betty, mire mindannyian a fülünkhöz kaptunk, kivéve Tom. 

- Oh, én már teljesen megszoktam. Nathan-ra, kb. mindenki így reagál. - vonta meg a vállát, és elindultunk vissza a 3-as számú műteremhez. - Nathan, gyere ide kérlek! - kiabált neki Tom, mire ő megfordult és oda sietett felénk. Mondanom sem kell, Betty teljesen oda volt. Tény és való, hogy Nathan baromi jól néz ki. Magas, izmos, formára nyírt vörös haj, és jégkék szemek. Ami pedig még ennél is elképesztőbb az az, hogy a szeplői baromi jól állnak neki, és tudja is viselni, ugyanis a társadalom egy kirekesztett része a szeplősök. A zenei pedig eszméletlenek. Azért francia dalokat rappel-ni, nem egy egyszerű dolog. - Nathan, ő itt Mia Dark. 

- Laurel, igaz? - mosolygott rám kedvesen. 

- Igen. Nagyon örülök, hogy megismerhettelek. - nyújtottam felé a kezem, mire ő elnevette magát. 

- Gyere inkább ölelj meg! - tárta szét a karjait, és megölelt. Kicsit váratlanul ért a helyzet, de persze vissza öleltem. 

- Tom, nem tudod, a srác aki Simon-t fogja alakítani itt van már? - kérdezte Nathan, miután már nem szorongatott. - Azt tudom, hogy ő is egy amerikai énekes, de a nevekkel elég szarban vagyok, úgyhogy ha egy párszor a forgatáson kívül Laurel-nek foglak hívni, akkor bocsi. - fordult felém. 

- Igen, már itt van, pont ott jön! - mutatott jobbra, én pedig oda fordultam, és mikor megláttam, hogy ki fogja Simon-t alakítani, a szerelmemet a sorozatban azt hittem sokkot fogok kapni. Ilyen nem létezhet. A barna szemek, a barna fürtös haj, három év múltán sem változott. 

- Sziasztok! - nézett körbe, Nathan-al és Tom-al pedig kezet fogott, mi viszont szó szerint olyanok voltunk, mint akik kővé meredtünk. - Szia Mia. - fordult itt felém. Láttam, hogy a szemei sarkában összefutottak a nevető ráncok, viszont megpróbált komoly maradni. 

- Szia Mark. Rég láttalak. - feleltem komoran. 

- Mióta is? - kérdezte úgy, mintha ő nem tudná, holott ugyan úgy tudta mint én. 

- Három éve. - hunytam le szorosan a szemeimet.