Videó bejegyzés, i.u. 1. év, 6. nap

Oké, gondoljuk át a dolgot szépen, logikusan. Ez immár a hatodik nap, tehát 144 órája nincs ember, aki foglalkozna... igazából bármivel. Mostanra nyilván minden áramellátás megszűnt a Földön, tehát ebből a szempontból megszívtam. Ha a kamerában nem marad már kakaó, találnom kell módot rá, hogy feltöltsem. Ez nyilván nem létkérdés, de ha már úgyis meg kell halni, illene megörökíteni az utolsó napokat.

Az élelem nem probléma, elvégre itt, a pincében is van rengeteg, illetve van egy rakás bolt a környéken. Az éhhalál egy ideig még tuti elkerül.

Az elsődleges problémát az állatok fogják okozni. Láttam régen erről egy videót, szerencsére elég jól megmaradt. A kutyák, amik a környéken éltek, már valószínűleg elkezdtek csapatokba rendeződni és vadászni. Remélhetőleg nem fognak emberhúst kívánni. Az állatkerti állatok nem tudom, hogy kiszabadulhattak-e, de ha igen, akkor még lehet probléma belőle, a szomszéd város, ahol volt egy állatkert, nincs túl messze.

Fertőzésektől nem kell tartanom. Egy rövid kiruccanás során megállapítottam, hogy az idegenek nem hagytak maguk után hullákat, mintha mindenki egyszerűen csak elpárolgott volna. A ruhájukat mondjuk hátra hagyták.

A fő problémát viszont az erőmű jelenti. Kevesebb mint 200 km-re van innen, a hűtővíz pedig valószínűleg egy, max két hónapon belül elpárolog. Az nagyot fog pukkanni. Az hagyján, hogy könnyen lehet, én sem élném túl, a probléma inkább az, hogy ez nagy károkat okozhat a természetben. Elég ciki, hogy még a kipusztulásunk után is csak keresztbe tenni tudunk a Földnek.

Szóval, a nagy terv. Minden erőműbe nyilván nem tudok eljutni, de egybe igen. Odamegyek, kiderítem, hogy miként tudom a hűtővizet pótolni, és életem hátralévő részét azzal töltöm, hogy nem hagyom felrobbanni. Nem mellesleg, így még áramom is lesz, ha rájövök, hogy kell visszakapcsolni.

Most pedig... most összeszedem, amire szükségem lehet, és holnap elindulok.