„szia, phil.

még van egy fél évem és mindenképp el akartam neked mondani mindent.

nem tudom, hogy szeretlek-e, de az biztos, hogy rengeteget jelentesz nekem. egészségtelenül rengeteget.

phil, talán egyszer, vagy kétszer beszélgettünk, de azok a beszélgetések, akármilyen jelentéktelennek is gondolod őket, meghatároztak engem, és a személyiségemet.

ma nem jöttél suliba, ahogy tegnap sem. azt mondták a többiek, hogy beteg vagy.

hiányzol, phil. hiányzik az a melegség, fény és boldogság, amit a jelenléted áraszt. biztonságban érzem magam, amikor itt vagy.

lehet, hogy nem szeretlek, de te jelentesz számomra minden pozitívat az életben. néha (inkább általában mindig) úgy érzem, hogy nincs értelme az életünknek, de a te jelenléted mindent megváltoztat, phil. ha csak a két szemedet láthatnám, az is beragyogná az egész hetemet.

emlékszel, amikor mellém ültettek? nem mondtad, de láttam rajtad, hogy nem szívesen ülsz egy olyan fiú mellé, mint én. hiszen nem voltunk barátok, pedig neked mindig is rengeteg barátod volt. de, akármennyire is utáltál mellettem ülni, nekem mégis a világot jelentette. fájt, phil, fájt minden, és a szemeidben, ahogy rám néztél, láttam a reményt, a segítséget, a biztonságot. ott voltál, és néha hozzámszóltál, igaz, csak egy-egy szót, de az is annyit jelentett, hogy fel sem tudnád fogni.

miattad vagyok még itt, phil, és miattad fogok elmenni, mert nélküled nem ér semmit az életem.

nem tudom, merre szeretnél továbbmenni, vagy, hogy milyen terveid vannak, de nem szeretném azt látni, hogy más jelenti neked a világot, ugyanúgy, mint te nekem. lehet, hogy ugyan oda mennénk, de akkor is végig kéne néznem, mert te nem tudsz ugyanúgy érezni irántam.

dan”

és phil szinte látta maga előtt dan-t, ahogy az asztalánál ül, és írja, áthúzza a hibákat, fogalmaz,

és közben rá gondol.

a/n
word count: 283