Nincs átolvasva! Sajnálom hogy ilyen rossz lett :c

-Hát... -vakarja a tarkóját. -Nincs köztünk még semmi, de szeretném ha lenne. Nem kérdezem meg egyből hogy leszel-e a párom, mert szerintem gyors lenne. Ismerjük meg jobban egymást és egyenlőre csak randizgassunk. Benne vagy? -fogja meg a kezemet.
-Szeretném megpróbálni veled. -nézek pirultan rá.
Elmosolyodott, feljebb emelte a kezemet és megpuszilta.
-Nos, akkor most menj haza. Hatra érted megyek, rendben? -mosolyog.
-Rendben. -megöleltük egymást, elmondtam neki a címemet és haza mentem. Felhívtam Taehyungot.
-Tessék Mochi? -szólal bele.
-Gyere át segíteni! Most! Azonnal! Randim lesz és nem vagyok felkészülve!
-Pár perc és megyek. -lerakta.

Tae egész délután nálam volt. Nagyjából felkészültem a randira. Háromnegyed hat van, én a fürdőben tollászkodok, Tae gondolom játszik a nappaliban. Hat óra ötvenötkor csengettek.
-Tae! Nyisd ki! -kiabálok ki neki a fürdőből. Pár perc múlva arra lettem figyelmes hogy Tae beszélget valakivel. Kész vagyok! Hat óra egy perckor kijöttem a fürdőből. Zsebre raktam a telefonomat és a pénztárcámat. A nappaliba mentem, Tae és Kook a kanapén ülve játszottak a tévén. Nem vették észre hogy itt vagyok, gondolom. Egy aprót sóhajtottam és leültem egy székre. Ahogy látom elvannak.

Mar eltelt egy óra és még mindig játszanak! Azthittem hogy jó lesz az a kurva randi, de szerintem már nem megyünk sehova és nem is lesz semmi köztünk. Felálltam és a szobámba mentem, magam után hangosan bebasztam az ajtót. Átöltöztem, én már sehova nem megyek! Jungkook nem is érdeklődik irántam. Remélem össze jön Taeval, passzolnak egymáshoz. Miután bebasztam az ajtómat pár perc után hallottam hogy kopognak.
-Mi van? -szólok ki nem a legkedvesebb hangnemben.
-Bejöhetek? -kérdezte Jungkook.
-Nem! Menjél vissza inkább Taeval játszani! Kurva jól elvagytok! -mondtam. Szomorú vagyok hogy nem jött össze Jungkookkal semmi. Reménykedtem benne hogy talán lesz egy párom, de úgy tűnik hogy nem.
-Kérlek, Jimin. -mondta Kook.
-Azt csinálsz amit akarsz. -morogtam. Az oldalamra fordulva telefonoztam. Jungkook végül benyitott.
-Szia. -mosolyog rám.
-Két órával ezelőtt köszöntél volna. -nem néztem rá. -Eszedbe jutott hogy elkéne vinni randira, miután Tae hazament? -nézek rá. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, csalódottság, szomorúság és düh.
-Sajnálom Jimin. -mondta bűnbánóan. Folytatta volna még de közbe vágtam.
-Sajnálhatod is. Húzz haza és hagyjál békén! -hozzá vágtam egy párnát.
-Jimin. -ül le az ágyamra. A lehető legtávolabb mentem tőle.
-Mit akarsz? Menj haza! Hívd el inkább Taehyungot randizni! Úgyis össze melegedtetek!
-Ne haragudj Jimin. -megfogta a derekamat és magához húzott.
-Hagyjál békén! Nem akarok semmit már! Ugyan olyan vagy mint a többi! Te is ugyanúgy szarsz rám! Ebből nem kérek! -felálltam. Kiindultam volna a szobából de megragadta a kezemet és vissza rántott. Rá estem az ágyra ő pedig fölém mászott.
-Jimin, ne haragudj! Én csak jóba akartam lenni a legjobb barátoddal. Csak elhúzódott a játék. -nézett a szemembe.
-Nem mondod? Észre vettem már másfél óra után! Szálj le rólam és menj haza! Hagyjál békén! Nem megyek veled soha sem randizni! Nem lesz köztünk semmi mert szarsz rám! Úgy volt hogy elviszel hatkor valahova randizni! Tudod mennyit készülődtem miattad? Egész délután! Taehyungot is azért hívtam át hogy segítsen és hogy lenyugtasson! Azt hittem hogy végre valaki tényleg akar valami komolyat tőlem, de ahogy érzem én csak egy kaland lettem volna! -tör ki minden magamból. -Kurva gyorsan takarodj innen! Menedzser hyungot pedig megfogom kérni hogy cseréljek fotóst Taeval!
Mondtam volna tovább de elhallgatott egy csókkal. Nem viszonoztam, kurvára rosszul esett hogy így elfelejtett. A könnyeim elkezdtek folyni. Elvált tőlem és döbbeneten nézett rám.
-Jimin, én sa- -félbeszakítottam.
-Hagyjál már békén! Nem érted meg hogy kurvára rosszul esett ez? -sírok. Nem érdekel hogy mennyire néz egy pisisnek. -Reménykedtem, de nem kellett volna! Már azt is bánom hogy neked adtam az első csókomat! Takarodj! -sírok mégjobban.
Jungkook simogatni és nyugtatni kezdett, pár perc után lenyugodtam. Magához ölelt, én idióta meg hozzá bújtam.
-Nem akartalak megbántani. Sajnálom! -az arcomat puszilgatta, már nem ellenkeztem. Csendben tűrtem. -Tudom hogy elrontottam, de kérlek. Adj még egy esélyt! -kérlelt.  Nehezen belementem. A sírástól elfáradtam és elaludtam. Jungkook egész este engem simogatott és puszilgatott.