Ajánlott zene: Jungkook - Only then cover (link lent!)

- Ó, hű, mindenki jól van? - pattant fel Seokjin ijedten a kanapéról a két kiáltó fiú közt kapkodva a fejét.
- Csak bevertem a könyököm - grimaszolt Jungkook a szőnyegről a fájó testrészét masszírozva.
- Jimin?
- Persze - hazudott reflexből a fiú, de ahogy elhúzta a kezét a nadrágjától, láthatóvá vált a többiek számára is a keskeny vérfolt a világos anyagon. Egy pillanatig megfordult a fejében, hogy elrejti a sebet, de addigra Seokjin aggódó tekintete már megtalálta a sérülést.
- Ez meg micsoda? - guggolt az idol elé, hogy felhúzza a nadrágja szárát.

Jimin kissé hátrébb húzódott az ülésén, ahogy a másik a közelébe került. El akarta rántani a lábát a fiú elől, de nem sok értelme lett volna, hisz már úgyis megtörtént a baj.
- Csak megkaristoltam magam az iskolában - felelte kínosan.
- És mégis mivel? - nézett rá kétkedve Seokjin. - Egy pengével?
Jimin összeszorította a száját.
- Egy drótkerítéssel - felelte helyette Taehyung, és megvonta a vállát, amikor az idol mérgesen pillantott felé.
- Elviszlek orvoshoz - egyenesedett fel a legidősebb, mire a szőke hajú is felpattant a helyéről.
- Mi? Nem, nem mehetek orvoshoz, mi van, ha meglátnak és felkerülök a netre? Mindenki az ügynökségem fogja szidni és azt hajtogatni, hogy túlhajszolnak. Nem olvastok hírportálokat?
- Nem mintha ez nem lenne igaz - motyogta az osztálytársa.
Jimin ez ellen nem tudott ellenkezni.
- De ez akkor is csak egy karcolás!
- Ismeretlen eredetű drótkerítésből egy csúnya, egyenetlen szélű vágás. Tudod te, mi az a tetanusz? - emelte rá Seokjin a tekintetét, ami sokkal felnőttesebbnek tűnt, mint korábban.
- Akkor sem - vágta rá Jimin. - Nem mozdulok el innen, nem kényszeríthet rá senki.
- Nem értem, mire ez a makacsság. 

Igazság szerint Jimin félt. Ha a kórházi számláját az ügynöksége kapta volna meg, egyből kiderült volna a hazugsága. Az pedig rosszabbnak tűnt, mint meghalni egy karcolástól, ami egyébként is elnagyoltan szürreálisnak tűnt a számára, még ha meg is fájdult a szíve Seokjin csalódott arckifejezése láttán.

- Hát jó - bólintott az egyetemista. - Akkor csak fertőtlenítem, én ennyit tehetek érte. De nem kéne ilyen makacsnak lenned. A rajongóid megérdemlik, hogy vigyázz magadra úgy, ahogy ők tennék veled.
Jimin felnevetett.
- Nincsenek rajongóim.
- Én ezt nem mondanám. Tudod, nekem is van Twitterem. Közel sem annyi követővel, mint neked. Na jó, alig kétezer követővel, a te félmilliós táborod szerintem igenis tömegnek mondható.
- A legtöbben azért járnak fel az oldalamra, hogy lássák, posztoltam-e képet valamelyik másik taggal. Hidd el, én nem érdeklek senkit. Még csak azt sem tudom, mit oszthatnék meg ilyen helyeken, úgyhogy a tájat szoktam fotózni.
- Néhány szelfinek biztosan örülnének. 

Az idol összeszorította a száját. Persze, hogy mások lássák a kövér arcát a kidudorodó pofazacskóival, amiket képtelen volt lefogyasztani.
- Csak szeretem megtartani a privát szférám - válaszolta inkább.
- A mai tizenévesek tudják egyáltalán, mi az? - nevetett az idősebb, ahogy a Taehyung által előhozott elsősegélydobozban kutatott.
- Jinnie hyung mindig úgy beszél, mintha legalább ötven év lenne köztünk.
- Te meg úgy viselkedsz, mintha annyi lenne köztünk. Jimin, ez most egy kicsit csípni fog.
A tini összeszorított szemekkel tűrte a kezelést, miközben a két fiú folytatta a csevegést. Tudta, hogy csak azért viccelődtek előtte, hogy eltereljék a figyelmét.

Mire Jimin feleszmélt, már egy szépen kitakarított, fertőtlenített és bekötözött sebbel a vádliján találta magát.
- Köszönöm - mosolygott a fiúra. - Én nem tudtam volna ilyen profin megcsinálni.
- Van benne gyakorlatom - húzta el az idősebb a száját, de nem kommentálta tovább a dolgot. - Gondolom ebből látszik, ha valaki sikeres idol.
Seokjin a témát elterelve végigsimított egy kicsit Jimin  sima lábszárán, amit a másik kelletlenül húzott el, ahogy vér áramlott az arcába.
Taehyung felnevetett.
- Azért nem minden idol csinálja ezt - nyögte ki nagy nehezen a fogai közt szűrve a szavakat. Mi köze ehhez az idolságnak? Csak túl homi vagyok szőrös lábbal mászkálni az utcán - szerette volna mondani, de mint minden valós ténnyel magával kapcsolatban, ebben is hazudnia kellett. Ki szerette volna hallani, hogy nagy nehezen szerzett magának egy piros-fekete kockás rakott szoknyát, amit már olyan régóta szeretett volna felpróbálni? Még ő maga is undorodva gondolt a saját beteg szenvedélyére. Mi lesz a következő? Hatéves kisfiúkat fogsz megerőszakolni éjszaka az utcán? Persze tudta, hogy sosem lenne képes bántani másokat. Előbb bántaná magát, mint hogy egy másik embert megsebezzen, legyen az akármilyen szemét és elviselhetetlen is vele. 

- Szóval csak azok, akik adnak magukra - lökte meg a vállát Taehyung játékosan.
- Mondjuk? - kérdezett vissza. Fogalma sem volt, mit reagáljon erre. Csak haza akart menni. És ezalatt nem a CCA lakására gondolt.

***

- Gyere máskor is! - búcsúzott tőle Seokjin, ahogy az alkonyodó város fényében megállt nem messze Jimin lakhelyétől. - Örülök, hogy Tae ilyen jól szórakozott ma veled.
Az idol már nyitotta volna a kocsi ajtaját, de most hezitált.
- Tae... Hogy viseli?
- Mit? A zaklatást?
Jimin bólintott.
- Hát nehezen, te hogy viselnéd? - keményedtek meg az idősebb vonásai. - Csak azt sajnálom, hogy nincs senki, aki az oldalán álljon. Én pedig nem lehetek ott vele, hogy segítsek neki, és ez a tehetetlen érzés mindennél rosszabb. Tae olyan nekem, mintha a kistestvérem lenne, és bánt, hogy mióta az iskolába került, elszomorodott. Régen mindig sokat nevettünk együtt, most alig látom elmosolyodni.

A szőke hajú tudta, hogy neki szóltak a szavak. A mai napon már másodszor kapta meg, mennyire kétszínű ember is volt. A kezét önkéntelenül is a lábához vezette és rászorított az ott található vágásra. Betegnek érezte magát Taehyung helyzetétől. Amikor még csak őt piszkálták, valahogy csak-csak megbirkózott a helyzettel. Elkeseredve, kiégve, összezavarodva Sunghyun helyzetétől, amit a mai napig nem értett, de mégis valahol attól a tudattól nyugodtan, hogy csak róla volt szó. Most azonban valaki másért kellett volna felelősséget vállalnia, és Jimin félt. Miért nem állhattak a barátságok csak közös ebédekből és izgalmas programokból, miért kellett rosszul éreznie magát a másik miatt? És ha Taehyung is miatta fog úgy járni, ahogy Sunghyun? Mi van, ha a fiú csak balszerencsét hordozott magával, és mindenki jobban járt, ha távol tartotta magát tőle?

Az ujjait keményen a fehér kötéshez nyomta a nadrágján keresztül. Jólesett neki a fájdalom. Máskor a körmeit mélyesztette volna az alkarja vagy a combja húsába, de ez a módszer sokkal hatásosabbnak bizonyult. Úgy tűnt, bőrnek kellett repednie ahhoz, hogy ő meg tudja tartani a józan eszét, mielőtt a komor gondolatai átvették volna az irányítást az elméje felett. 

És még így is, a mellkasára mintha egy másik ember ült volna, a légzése nehézkessé vált. A korábban aranyba borult ég most sötétszürkébe váltott, a szemergő eső apró pöttyökkel borította be a szélvédőt, és Jimin szemei könnyel teltek meg a félhomályban, amiket Seokjin nem láthatott. Legalább az idő is igazodott ma a kedvéhez.

Szeretett volna valami biztatót mondani Seokjin számára. Majd én vigyázok Taehyungra, majd én segítek neki, majd én megvédem, majd én kiállok mellette. De hazudni sem akart. Még ha a szándék komoly is lett volna, mert napról napra jobban kedvelte a fiút, gyenge volt ahhoz, hogy egyedül szálljon szembe egy egész iskolával, miközben a saját csapatának tizenkét tagját sem tudta megfelelően kezelni.
- Sajnálom - suttogta rekedt hangon, amennyire azt a légszomjtól küzdő tüdői engedték, majd feltépte a kocsi ajtaját és kilépett az esőbe.

Futólépésben tette meg az utat a sarokig, ahol Seokjin már nem láthatta őt. A kocsi motorzúgásának megszűnése jelentette, hogy az idősebb időközben elhajtott, de nem bízhatta a véletlenre a dolgot, ahogy gyakorlatilag a ház széléhez csapódott és előre dőlve kiadta magából a gyomra tartalmát. Az ilyen napokon tényleg úgy érezte, segítségre szorulna. És mégis tőle vártak volna el segítséget. Ó, hogy mennyire utálta az életét...

A zsebében rezegni kezdett a telefonja. Az egyenruhája ujjával megtörölte a száját és előhalászta a készüléket. A gyomra újból fordult egyet, amikor meglátta a hívó fél nevét világítani a kijelzőn. A főnöke volt az. A félelemtől elszorult torokkal fogadta a hívást, de az igazgatót a legkevésbé sem érdekelte a holléte.
- Sürgős megbeszélnivalónk van, találkozó az ügynökség tárgyalótermében, amilyen hamar csak lehet. A Cypher épp most jelentette be az új albumának dátumát, ami egybeesik a mi combeback terveinkkel, úgyhogy előbb kell kiadnunk a lemezt.

Jimin fáradtan sóhajtott egyet, ahogy a férfi lecsapta a kagylót. Ez egyet jelentett több hetes nem-alvással és non-stop munkával a részükről, kihagyott iskolai napokkal, rekedtségig énekléssel, ájulásig táncolással, sebekkel az egész testén a sok eséstől és akrobatikus mozdulattól.

Nem állt készen erre, de nem volt más választása.
Hirtelen még azt is elfelejtette, mennyire imádta az együttest, akik miatt a végletekig túlhajszolt lesz majd.

Megjegyzések:

Ajánlott zene:

https://youtu.be/j8t9vp00quk

Kellemes Húsvéti Ünnepeket! Remélem jól telik mindenkinek a szünet, akinek van is (aki nem én vagyok :'D ).

Köszönök minden visszajelzést, remélem tetszett a rész és szép hetet nektek! ♥ ^-^

~ Ally D