Nyári szünet volt. Rukia unottan sétált az utcán abban a szent hitben, hogy ma SE fog semmi érdemleges történni, amikor ordítozást hallott az utca sarkáról.

- Natsu, Gray álljatok meg semmirekellők!- Rukia a hangok felé nézett és a következő látvány tárult a szeme elé: Két fiú fordult be a sarkon, és halálra vált arccal futottak a tőlük telhető legnagyobb sebességgel. Rukia nemsokára meglátta mi elől menekülnek: Egy vörös hajú nő karddal a kezében futott a két jómadár után. Amikor a fiúk elértek Rukiához, a nő már majdnem utolérte őket, ezért hirtelen felindulásból, maguk elé rántották a szerencsétlent pajzs gyanánt. Az illető köpni nyelni nem tudott a meglepetéstől, de mikor az üldöző felemelte a kardját, hogy lesújtson, egy sikítás kicsúszott a száján.

A kard megállt a levegőben. A tulajdonosa ugyanis lefékezett, letéve arról a szándékáról, hogy megöli a lány mögött álló kettőt, és Rukiához fordult.

- Oh, bocsáss meg!- mondta színtelen hangon.

- Semmi baj- válaszolt még remegő hangon a sokktól.

- A nevem Erza-  mutatkozott be a kardos.-  Azok ott mögötted Natsu- mutatott a bal oldalon álló srácra akit rózsaszínű hajjal áldott meg az ég- és Gray- mutatott a jobb oldalon álló feketehajú fiúra.

- Erza-san, még soha nem láttalak erre - nézett fel a lány- lehetséges lenne, hogy ti vagytok az új lakók?

- Igen- folytatta volna, de az utca végéről kiáltozást hallottak:

- Erza-saaan- kiabálta egy szőke hajú lány. -A mester keres titeket.

- A nagypapi?- kapta fel a fejét Natsu, akit Rukia, névmemória hiányában, Pinkynek keresztelt át.

- Vajon mit akarhat?- gondolkozott hangosan Erza.

- Valami csendháborításról beszélt, meg arról, hogy ki fogja nyírni az összes barmot...- mondta lihegve a szöszi.

- Nincs valami pontosabb, Lucy?- nézett rá Erza.

- Nos, ha tippelnem kéne, a barmok Natsut és Grayt fedi le...- vonta meg a vállát Lucy.- Ő meg ki?- nézett, a most már semmit se értő, Rukiára.

- Oh, szia Shimauma Rukia vagyok. És igazából épp haza indultam. Úgyhogy ha megbocsátotok akkor én megyek is.- mondta unottan. Majd megfordult és elindult haza.

- Várj!- kiabált utána Lucy.- Azt mondtad a vezetékneved Shimauma, igaz?

- Öhm igen, miért?

-Ma délelőtt találtunk három kb veled egy idős srácot az erdőben, két fiút és egy lányt.- Rukiát erős balsejtelem kerítette hatalmába- Az egyikük még magánál volt amikor megtaláltuk. Amikor a nevét kérdeztük azt mondta, hogy Shimauma Kioharunak hívják. Ismered?

Rukia szeme kitágult, lába megremegett, majd felmondta a szolgálatot.

 Az a fiú az unokatestvérem- nyögte egyre elfúló hangon.- Hol van?- kérdezte még mindig remegő hangon.

-A céhben- válaszolt Lucy.

-Vigyetek oda- nézett rájuk.

 Nem tudta mi az a céh de nem is érdekelte. Csak az volt a fontos, Kio, meg valószínűleg Maku és Kei is veszélyben vannak.

- Ne aggódj- nézett rá Lucy- van egy nagyon tapasztalt gyógyítónk is! Rögtön kezelésbe vette őket. Természetesen velünk jöhetsz, ha szeretnél- mosolyodott el.
Rukia elgondolkodott azon, hogy vajon megbízhat-e bennük, de végül úgy döntött nem érdekli a kockázat.

- Megyek...- kezdte- Merre?

- Ha megidézem Virgo-t, akkor gyorsabb- mondta Lucy.- A kastélyhoz vezető utat amúgy is benőtte a bozót.- mondata befejeztével előhúzott egy kulcsot, majd Rukia legnagyobb meglepetésére elkiáltotta magát- Szűz kapuja megnyitlak, Virgo!- Rukia egyik ámulatból a másikba esett, ugyanis a kulcs felvillant, és egy cseléd ruhás lány jelent meg.

- Hívott, hercegnő?- hajolt meg a rózsaszín hajú, kék szemű lány.

-Ez miez??- nézett kitágult szemekkel a cselédre Rukia.- És, hogy került ide.- ez volt az első két gondolata, amit ki is mondott. Lucy csak mosolygott, majd a Virgo névre hallgató lányra nézett.

- Áss egy alagutat a céhépületig. Lehetőleg kis nyílással, ott bent az erdőben!- mutatott a burjánzó aljnövényzettel rendelkező, ritkás erdő felé.
Az indítványozás igen ésszerű volt, mert hát mégis mivel magyarázol meg körülbelül, egy méter széles lyukat a tisztás közepén, 200 falusinak? Hmmmmm?

Az alagút gyorsan elkészült Virgo pedig kiszólt, hogy lassan indulhatnak.

- É-é-én be nem mászok oda!- ja, klausztrofóbia, az is van neki. Mert egy elcseszett főhős. Ez van.

Persze rövid rábeszélés után, melyben szó esett bajtársiasságról, és "testvéri szeretetről" végül beadta a derekát. Pár perc múlva, pedig a friss levegőn lihegte ki magát.

- Na, megérkeztünk!- nézett rá Lucy.

Rukia végignézett a kastélykerten. Az erdővé nőtt parkot rendbe szedték, az utakat kikövezték, hogy el lehessen választani a poros földtől. Az idilli képet csupán a fákon lógó dolgok zavarták meg. Mint például: alsógatya, szalmakalap, halcsontváz és sörösüvegek. A kastélyból egy nála olyan 1 évvel fiatalabb lány futott ki. Barna szemei pisze orra és cseresznyepiros ajkai, aranyossá tették. Sötétkék haját két copfban hordta a feje tetején.

- Ő itt Wendy!- mutatta be Gray.- A gyógyítónk.

- Hogy vannak a többiek?!- kezdte el rázni Ruka a kilépő lány vállát.

- Jól... vannak- kezdte akadozva- megtennéd..., hogy nem rázol... ennyire? Szédülök!(777szó)