-Egy szó. A szavak az elfelejtett nevek fakó árnyai. Ahogy a neveknek van hatalmuk, úgy a szavaknak is van. A szavak tüzet gyújtanak az emberek elméjében. A szavak könnyet facsarnak a legkeményebb szívből. Van hét szó, amelyektől valaki beléd szeret. Van tíz szó, amelyek a legerősebb ember akaratát is megtörik. De a szó nem más, mint festett tűz. A név pedig maga a tűz.

A fejem zúgni kezdett. - Még mindig nem értem.

Megfogta a vállam.

- Szavakról beszélni szavakkal olyan, mint mikor színesceruzát rajzolsz színesceruzával. Lehetetlen. Zavarba ejtő. Dühítő. - kezét a feje fölé emelte, mintha az égig akarna nyúlni. – De vannak más útjai is a megértésnek! – kiáltotta, és úgy kacagott, mint egy gyermek. Ölelésre tárta karját a felhőtlen égbolt felé, és még mindig nevetett. - Nézd! - kiáltotta, és hátraszegte a fejét. - Kék! Kék! Kék!"

/Patrick Rothfuss: A szél neve/