Szeretheted őt. Sőt, tudom, hogy szereted.
Az egyszerűséget, a boldogságot és békét, amit ad.

De vajon utálod-e? Utálod-e, ahogy engem? Minden egyes porcikáddal, mindegy egyes pillanatban.
Szeretnéd-e bántani? Darabokra zúzni, apró szemekre morzsolni, mert ő is bántott téged.
Harcolsz-e az érzéseiddel, mert tudod, szeretni őt fájdalmasabb, mint gyűlőlni?

Megszállottan próbálod-e meggyőzni a körülötted lévőket, hogy meg sem érdemel téged? Hogy csak egy ocsmány, bolond kurva.

Ott motoszkál-e az agyad legeldugodtabb részében és ragadozó módjára tép-e szét, amiért belegázolt az egodba?

Kívánod-e, hogy soha többé ne is lásd? Mert ahogy felvillan az a pimasz mosoly és hatalmas hajzuhatag, eszedbe jut az este, ahol minden elromlott.

Utálod-e őt? Utálod-e őt halálosan, teljes szívedből? Szereted-e őt annyira, hogy az már átfordult gyűlöletbe?