Ijedt tekintettel meredten a fiúra. A pillangók életre kelltek a hasamban és a szívem eszeveszetten kakapált.

Mint két hónappal ezelőtt.

Végig mértem az előttem álló alakot. Szemei úgy csillogtak, mint régen. Tekintete csibészséget sugárzott és mosolya elvarázsolt. Dús ajkai felett egy anyajegy húzódott és íriszeit hosszú szempillák keretezték.

Mint egy baba, basszus.

A nyár alatt haja megnőtt és szőke fürtjeitől, csak még inkább egy mesebelei hercegre hasonlított.

Szőke herceg angyali arccal. Csak kár, hogy a viselkedése inkább sátáni, mint angyali.

Kezében a noteszemet tartotta, én pedig mérgesen meredten rá.

-Add vissza!-próbáltam hangomba tekintélyt csempészni, de nem sikerült.

Mért néz ki így?

A fiú válaszul felnevetett, majd a szokásos vigyorát villantotta.

-Kellemes lesz egy foggal szotyizni.-mormoltam magamba, majd leültem az ajtó elé. A fiú minden mozdulatomat követte tekintetével.

-Addig nem mész ki, amíg vissza nem adod.-most én voltam a soros, hogy egy győztes vigyort villantsak. Határozottnak akartam mutatni magam, ami nem nagyon akart összejönni.

Naná, hogy nem vagyok határozott. Kettesben vagyok egy szobában azzal a fiúval, akiért már három éve oda vagyok. Mit csináljak, kezdjek el vele társalogni a politikáról?

A világ legirritálóbb személyisége mosolyogva nyitotta ki a füzetemet, majd hangosan el kezdte azt olvasni

-El hombre.-próbálta kiejteni helyesen a spanyol szót.-Milyen nyelv ez, olasz?-ráncolta a homlokát.

-Spanyol te vadbarom!-fakadtam ki, majd felpattantam és hirtelen a noteszemért nyúltam. A fiú résen volt és pont időben kapta el előlem a füzetemet. Újra bepróbálkoztam és most sikerrel is jártam. Nagyjából.

Megragadtam a noteszomat és magam felé kezdtem el húzni, ugyan akkor ő is szorosan fogta az én tulajdonomat. Egy kisebb harcott vívtunk, mikor magam elé húztam a füzetemet, mögém utasítva a fiút. Átkarolta a derekamat és két kézzel markolta a noteszemet.

Tudom, hogy ez félreérthető póz, de nekem mindenáron meg kell szereznem a spanyolszótáramat.

Az utálatos személy a falnak szorított, nekem meg eszembe jutott egy terv. Egyik kezemmel megragadtam a pólóját és ajkaira tapadtam. A fiú először megijedt, de amikor le esett neki, hogy mi történik végre elengedte a noteszomat, így én megkaparintottam azt. Kezei a derakamat szorították, de én ellöktem őt magamtól.

-Enyém a füzet.-emeltem fel az említett tárgyat és egy diadalittas mosolyt varázsoltam magamra. A fiú vággyal teli tekintettel meredt rám, majd kikapta  kezemből a szótáramat, elhajította a szoba másik végébe, arcomat két keze közé fogta és úgy csókolt vissza. Egy halk sikkantást hallattam ijedtemben, így bejutást engedve a fiúnak.

Na jó bevallom ez sokkal jobb érzés, minthogy az az ócska notesz az enyém...