Elfáradtam, hogy
reménytelenül várjalak,
elfáradtam, pedig
szívembe zártalak,
hangod se hallattad
rég, de mindig
szépen köszöntél.

Küldtem csókot is
neked, Te rám
kacsintottál, amikor
csak lehetett.

Tudtam, mit érzek,
több, mint sok
időben távol
tartott szeretet.

Megérintetted lelkem
egy részletét, még
sok boldog érintés
volt a vágyam feléd,
tudtalak volna szeretni!

Minden este rád mosolyogni,
fogni a két kezed,
csendesen ölelni,
forró csókjaimmal
megdobogtatni a szíved,
majd lassan felérni
hozzád - tiszta lélekkel...
végleg!

Hegedűs Judit: Reményszelet