💛
A pályaudvaron állok. Szakad az eső. Nincs nálam esernyő, csak egy ódivatú, régi kabát, így teljesen elázok. De nem zavar, mert tudom, hogy pillanatokon belül megjöhet a vonat. Körülöttem az emberek mérgelődnek, mert a táskájuk, a bőröndjük csurom víz. De én csak várom, hogy befusson a szerelvény. Itt is van. Csikorogva fékez, majd megáll. Leszállnak az utasok. Mindenki. De te nem vagy köztük. Nem jöttél el.
(Jött az ihlet a beszélgetésünkből halottrozsa - val🥀)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro