Annyira hiányzol. El sem tudom neked mondani. Annyira nagyon. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád. Nincs olyan óra, perc, hogy ne jutnál eszembe. Arra gondolok, hogy milyen lenne ha látnálak. Ha válaszolnál az üzenetre, amit hetekkel ezelőtt írtam neked. Ha naponta látnálak az utcán. Vagy esetleg az iskola folyosóján. És ha találkozunk, akkor hogyan köszöntselek? Pacsival, vagy öleléssel? Én fogok-e odamenni hozzád, vagy te hozzám? Egyáltalán látlak-e még valaha? Vagy soha többé nem. Csak egy kép van rólad, a fejemben, ami egyre csak halványul. Egyre eltűnik. Egyre fogy. És egyszer csak nem lesz? Elfelejtem az arcod? Nem. Soha sem fogom tudni elfeledni. Soha. Ott lesz. Mindig. Örökre.
Szeretlek❤❤