Valahogy mindenki úgy tartotta,hogy a hétvégét mindenképp a small jug-ban (ne kérdezzétek kinek támadt az az eszement ötlete,hogy kis kancsónak nevezzen el , egy bisztrót , néha....(khm....mindig,)nem értem az embereket ) akarta kezdeni a napját , mert nem akadt egyetlen egy szabad percünk sem , egész késő délutánig(meglepetés, ma is túl órázhattunk mert az influenza kiterítette a maradék pincéreket), olyanok voltunk Jasonnal mint két robot akiket az emberek többsége leginkább a cselédjükként kezeltek (tisztelet a kivételnek) . És mivel mindig a vendégnek van igaza, az arcunkra ragasztott mosollyal válaszoltunk ,valami "elbűvölő" stílusban .
Mondjuk természetesen , mikor megbizonyosodtunk ,hogy nem látnak minket, sokat mondó pillantással mindig össze néztünk a barátommal , a grimaszokat nem pazarolva, , a másik holt pontjánál , meg,meg, próbáltuk szórakoztatni egymást , ezért is az egyik alkalommal ,végül kötöttünk egy szótlan fogadást,hogy aki elneveti magát az a vesztes . Már nyerésre álltam volna ,mikor is . Szinte össze rogytam a fáradságtól , ő erre meg eljátszotta ahogy beleköp egy nagyon utálatos idős néninek a levesébe , mire olyan hangosan röhögtem fel az üvegembe, hogy az orromon folyt ki a jeges ital .Hát igen, elvoltunk.
Kifáradva vettem fel a rendelést egy ,már gyomorforgatóan, aranyos pártol , akik nem bírták ki ,hogy ne hívják egymást becenevükön (igen jól gondoljátok , minden egyes klisés becenevek közül is képesek voltak a legrosszabbat választaniuk ) Mikor végre sikerült választaniuk szinte elmormogtam az orrom alatt egy imát ( nem viccelek , vagy 10 percbe telt kitalálniuk ,hogy milyen ízű fagylaltot kérnek, és utána jöhetett még csak a szósz) Még is mosolyogva tűrtem az állandó kérdésüket az ajánlatokról , de hál istennek nem voltak annyira gázok , mint a két idős bácsi, akik nem bírtak elfogadni ,hogy nincsen csuka egy....kávézóban , és mikor megtudták,hogy lazacról is lemondhatnak, felháborodva követelték a panasz könyvünk , és az orruk alatt morogva beszélték meg ,hogy lehúznak minket az interneten is . És igen, szem rebbenés nélkül hallgattam végig az egész balhét, a főszakács mellet szobrozva ,akit feltétel nélkül értesítenem kellet,hogy kérdőre vonhassák miért nem hajlandó nekik lazacot készíteni. Mit ne mondjak, Harry alapvetően egy teljesen nyugodt ember, ma még is sikerült úgy fel vonni ,hogy konkrétan egész délután csak a konyhában puffogot , és sikerült az egész személyzetébe belekötni , akik farkukat behúzva tűrték főnökök dühkitöréseit ,mert vékony jégen táncoltak, tudták ,hogy ha egy rossz szót is szólnak ,vagy ne adj isten valamit elrontanak, repülnek .
Az öltözőben az államig felhúztam a kabátom cipzárját majd a sálamat beledobva a táskámba indultam ki az öltözőből. Jason még az asztalokat törölgette így az ajtóban megállva egy darabig figyeltem ,ahogy a haja a szemébe hullott és a bőrére simult a pólója ,ami engedte látni szálkás hátát.
- Biztos nem kell segítség ? - kérdeztem meg sokadjára . A hangomra kiegyenesedet , majd felém fordulva megláttam kedvesen mosolygó arcát .
- Menj haza Elia - mikor látta ,hogy még mindig az ajtófélfának dőlve ácsorgok , megindult felém és mielőtt bármit is tehettem volna...megölelt. Az illata abban a pillanatban kúszott az orromba, mire görcsbe rándult a gyomrom . Döbbenten akartam ellökni finoman ,de ő nem hagyta - miért nem mondod el mi a baj ? - suttogta a fülembe , mire egy sóhaj szakadt ki belőlem ,és rögtön kibontakoztam karjai közül
- Semmi ? Mi lenne ? - mosolyogtam rá , mire rosszallóan megrázta a fejét, de mielőtt bármit is reagálhatott volna ,fojtattam - viszont tényleg mennem kéne, mindjárt sötétedik és még be is kell vásárolnom , de kifelé kiviszem a szemet - hadartam el neki gyors- Szia , és jó éjt! - kiáltottam még vissza a vállam fölött, mire ő is motyogott valami hasonlót, és szinte beleéget a tekintete a hátamba .
A konyhában még pár kukta rakodott és feltehetőleg a séfet fikázták,mert abban a pillanatban mikor beléptem , elhallgattak. Na igen, ez van ha jóba vagy a főnökkel. Őket figyelmen kívűl hagyva ,kirángattam a dugig lévő fekete nejlon zsákot a szemetesből,a fiókból meg kihalásztam a kulcsot, majd egy masnit kötöttem a tetejére. Kilökve a hátsóbejáratott magam előtt, léptem ki a hideg utcára .
Egy darabig elvacakoltam a lakattal a kesztyűm miatt ,így végül a fogammal lehúztam a kezemről ,ami szinte abban a pillanatban lefagyott .
Szinte már győzedelmesem hajtottam volna vissza a konténer tetejét mikor is......egy halk nevetést hallottam mellőlem. Oldalra kapva a fejem , pár méterre , egy kapucnis srác állt zsebre dugott kézzel . Hiába nem tudtam kivenni az arcát.....ismerős volt valahonnan, még is...mielőtt jobban megnézhettem volna....egy pillantás alatt eltűnt.....
Döbbenten néztem ismét körül, de , az ételmaradékokon marakodó patkányokon kívűl ,sehol senki nem volt....idiótának éreztem magam . Vagy leginkább . Paranoiásnak
- biztos csak egy illúzió volt - motyogtam az orrom alatt. Végül megdörzsölve a szemem , a fáradság számlájára írtam.
A kulcsot beraktam a teknős cserépbe , majd a fejemre csapva a kapucnim ,végre elindulhattam.
A gondolataimba merülve kerülgettem az embereket az utcán. A kezemet mélyen a zsebembe mélyesztettem és az ismételten szemerkélő esőt figyeltem ,és próbáltam az esernyő labirintusban nem eltévedni. New Yourkban mindig megőrülnek az emberek , ha már legalább egy hete szakadt az eső , és úgy tűnik ,hogy a nap is nyugdíjba vonult , ilyenkor , kétszer meg kell nézni ,hogy mikor lépsz le az úttestről, mert a kocsisok hajlamosak a megadott sebesség fölé licitálni, mondván, "a 30-s tábla a gördeszkásoké". Még is , az ember hajlamos ilyenekről elfeledkezni,mikor a gondolataiba mélyedve baktat az utcán , megfeledkezve a körülötte lévő zűrzavarról, nem beszélve a New Yourk-i sofőrökről , és lelép úgy a járdáról ,hogy körül sem néz. Na de ,hogy miért elemeztem ezt ki nektek? Hogy rendesen megértsétek, mi miért, és ,hogy történt. Hogy egy óvatlan kislány, 2 maszkos balfék, a ,,védelem" minta képei ,és legfőképpen egyetlen egy alma, hogy tudta fenekestől felforgatni, a tervem......