Fáradtan döntöttem a busz ablakának a fejem,miközben a szitáló esőt figyeltem. Az aszfalton egyre nagyobb pocsolyák keletkeztek,amikbe a kocsik belehajtva ,pár járókelőt elulról is eláztattak . Unottan néztem az embereket ahogy a kapucniuk illetve a szerencsésebbek ,az esernyőjük alá rejtőznek .
A busz csikorgó fékkel állt meg ,a sárgáról pirosra váltott lámpánál . A játszótéren még pár kitartó gyerek pocsolyáról pocsolyára ugrált,miközben a szülök könyörögtek nekik,hogy végre elindulhassanak . Akaratlanul , de halványan elmosolyodtam ahogy a jelenetet figyeltem . Hirtelen csak azt akartam ,hogy ismét gyerek lehessek, amikor még semmi bonyodalom,dráma nem volt, és a legnagyobb bajom az volt,hogy elszakadt a macim. Keserű ízt éreztem a számba, és egy nagyot nyelve próbáltam legyűrni a gombócot a torkomban. Finoman megráztam magam , majd felhebb raktam a hangerőz , hátha a fülembe üvöltő zene segít rendezni a gondolataim.
Mikor a busz megérkezett az utolsó megállóba , a maradék ember megrohamozta az ajtót, míg én lustán felállva indultam el, és mielőtt leugortam volna a buszlépcsőjéről , a fejemre csaptam a kapucnim , mintha olyan sokat érne a szakadó esőben.....
Futó lépésben indultam el haza , ami 20 percre volt a megállótól. Próbáltam az összes vízzel teli gödröt kikerülni.
A kapucnim alól figyeltem a hatalmas házakat, amik a filmbe illő kertvárosnak feleltek meg . A krémszínű hibátlan vakolattal , illetve a fából készült kerítéssel , a kertekről meg már nem is beszélve.
Az összes minta ház volt ,kivéve a legutolsó, a miénk. A többitől eltérően drapp színben "pompázott" , amit egy sávban fa borította. A kertünkben egyedül a kis ösvény volt ugyan olyan mint a szomszédé, ami mellet kicsi lámpák világítottak , ezzel meg akadályozva ,hogy orra bukjak , a már besötétedett ég miatt . A kert nem lett elhalmozva , csak pár tulipán volt hébe hóba , a pázsitunkra meg már ráfért volna egy fűnyírás .
Gyorsan előhalásztam a táskámból a kulcsom , amint elfordítottam a zárban a kulcsot, a kulcstartók egyszerre csapódtak össze, ami a síri csendben fájdalmas zajként hatott .
A kaput becsapva magam mögöttem , siettem a verandákhoz ,azon belül az ajtónkhoz .
A bejárati ajtón belépve egy pillanatra lehunytam a szemem , és csak élveztem a benti meleget . Az ajtót halkan becsuktam magam mögött , hátha így nem hallja meg ,hogy haza értem. A cipőmből óvatosan kilépve , lassan elindultam a lépcső felé, csak ,hogy ezzel egy probléma volt,hogy elkellet haladnom a nappali előtt .
Óvatosan bepillantottam a szobába. Háttal ült nekem a kanapén , a tévé halkan szólt, az volt az egyetlen egy fény forrás, illetve a laptopja . Lassan bólintottam egyet , és amilyen halkan csak tudtam elindultam. Már mikor léptem volna fel az első lépcsőfokra, és megveregettem volna a vállam .....lebuktam mert.... nem számoltam a teljesen átázott zoknim kissé cuppogó hangjával , amint a fa gerendákra épült, ős régi lépcsőre léptem , és csak annyit lehetett hallani, mintha egy kócsag vetődött volna rá.
-Megállni ! -kiállott rám , mire meg fagyott a vér az ereimben , a mozdulat sor meg félbe maradt, először vettem egy mély levegőt, csak utána fordultam vissza, az oroszlánbarlangjába.....
- Szia Laura ! Hogy vagy ? - rá sem ismertem volna a hangomra, valahogy magasabb volt a szokásosnál
- Ez nem vicces Eliana ! -ripakodott rám , mire próbáltam elfojtani a kínos mosolyom , kisebb nagyobb sikerrel . Viszont az ő arcáról semmi hasonlót nem lehetett leolvasni - Halálra aggódtam magam ! Már rég itthon kellet volna lenned ! Egy millió üzenett hagytam ! És vagy 1000-szer hívtalak ! - hadarta el dühösen , és az alapból csokoládé színű szemei , inkább hasonlítottak már a skarlát vörösre . Legbelül meg tudtam ,hogy igaza van , még is ellen álltam
- Nyugi Lau! Csak elhúzódott a kosár meccs ! Tudom , írhattam volna , de repülő módba felejtettem a telefonom és......elszaladt az idő .....- próbáltam minél szánakozóbb tekintettel nézni rá, még sem hatotta meg a kiskutya tekintetem ?
- Eliana ! Hagyd már abba a hazudozást ! Péntek van , amikor sosincs meccs ! Főleg hogy nincs is kosár csapata a sulidnak ! Nagyon jól tudom ,hogy hol voltál ! - vágott vehemensen a szavamba és tudtam ,hogy csak most jön a java- Nem egészséges ,hogy állandóan őket kutatod ! Tudom ,hogy fáj ami történt ! Hogy végre uralni akarod! De...nem ők a megfelelőek erre ! - kikerekedett szemmel néztem az alig 4 évvel idősebb lányt, nem akartam hinni a fülemnek, értem azt ,hogy nem volt szép amit csináltam de......fogalma sincs semmiről! Éreztem ahogy elönt az Adrelarin , és a kezembe ökölbe szorult, hogy türtőztessem magam .
- Nem ! Felejtsd el ! Nem fogok veled lelkizni ! Sajnálom ,hogy aggódtál , máskor írok ! Most viszont , ha nem bánod, elmennék fürödni , mert kint mintha dézsából öntenék a vizet ! -a hangom rideg lett , az arcomról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni. Laura tudta,hogy messzire ment , ezért csak szomorúan bólintott egyet, mire végre elindulhattam fel.
- Nem rég rendeltem Pizzát, ha szerencsén, van , még meleg lesz mikor kész leszel- a hangjára könnyedséget erőltet , sőt még játékosan is kacsintott , de nem voltam most rá kapható.
- köszi de....nem vagyok éhes - húztam el a számat, és mielőtt megláthattam volna a csalódott arc kifejezését , felszaladtam a lépcsőn.
A szobámba belépve egyszerűen ledobtam a földre a táskám , majd a laptopomat felnyitva, elindítottam egy random lejátszási listás , utána az égősoromhoz lépve , felkapcsoltam . Aztán felkaptam a székemről a pizsamám és elindultam a fürdő szobába.
A vizes cuccaimat ledobva a csempére beálltam a zuhany alá. A forró víz végig perzselte a bőröm , de most nem zavart, mert ellazította a az izmaim és sikerült kicsit lenyugodnom.
Egy törülközővel a fejemen léptem ki a párás szobából , a már sokkal hűvösebb szobámba , pár ruha kupacot kikerülve vetődtem rá az ágyra ami álltal leeset a fejemről a törülköző , így göndör fürtjeim szabadok voltak. Az arcomat beletemettem a párnámba majd próbáltam legyűrni a bűntudatott. Nem volt fair amit Laurával csinálok, talán ő az egyetlen egy ember már akinek bármit is számítok , erre rajta élem ki a dühöm. Marha ügyes vagyok ,nem ? Bár mint mindig az a kishang a fejemben, azt súgta ,hogy Laurának se számítok , csak púp vagyok a hátán ........
Elkezdtem sorolni a pro és kontra érveket , de mindig egy válasznál kötöttem ki, "hogy egy barom vagyok"
Miután kinyöszörögtem magam a párnámba, fáradtan feltápászkodtam, bármennyire sem akartam ott hagyni az ágyam.
Az egész alsó színt sötétségben úszott, Lau már tuti lefeküdt aludni. Halkan felkapcsoltam felkapcsoltam a lámpát a konyhában, párat pislognom kellet kíg megszokta a szemem az éles fényt.
A konyha ugyan olyan volt mint a legtöbb amerikaié , halvány kék polcok , a konyha pult meg fekete márvány lapp volt, ami televolt pakolva . Viszont a legjellemzőbb az a hatalmas konyha szigetünk volt , a szokásos bárszékekkel .
Egy darapig szemeztem egy piros almával a gyümölcsös kosárban , de végül mindig vissza vándorolt a szemem a pulton ,hagyott pizzás dobozra. Elhúztam a számat , és már úgy voltam ,hogy kiszámolom , mikor is eszembe jutott ,hogy már milyen rég nem ettem Pizzát. Megvonva a vállam vettem ki a zsíros kaját , majd a hűtőből egy félliteres ásvány vizet . Gondoltam bocsánatot kérek Laurától , így az ő szobája felé vettem az irányt . Már beakartam volna kopogni , mikor is meghallottam ,hogy valakivel épp telefonál . Épp meg akartam volna fordulni, mikor is meghallottam a nevem.
- Nem tudom mit csináljak Eliával ! Állandóan későn ér haza , fogalmam sincs ,hogy hol van , hogy mit csinál ! Nem mond nekem semmit sem a suliról , főleg nem az érzelmeiről ! Egyszerűen magába fojtja ! Sőt, örülök ,hogy ha egyáltalán beszél velem pár mondatott ! És nem csak engem zár ki ,hanem mindenki mást is ! - fakadt ki Laura , és sajnos jogosan, minden egyes szava igaz volt , elismerem ,vagy sem . Szorosan lehunytam a szemem és a hideg falnak döntöttem a hátam miközben egyre lejjebb csúsztam .
- Idő kell neki, hisz most veszítettük el Emmáékat, , plusz ismét új költözés, új hely, még idegen neki minden ! Csak agy neki időt ! Meglátod egy hét és minden rendben lesz ! - legszívesebben fel horkantottam volna . Persze. Mert minden ilyen egyszerű , mondjuk ha valaki állandóan távol van ,mert folyton utazik , a húgát ,meg aki egyenlő neki egy teherrel, a mennyasszonyára bízza . Igen , igaza van . Egy hét és "rendbe" jövök . Pff.
- Nem, neki a bátyjára van szüksége - mondta ki Lau azt , amit én sosem ismernék be magamnak , bármennyire is van benne igazság .
A szobába néma csend lett, semelyikük sem szólalt meg, de enélkül is lehetett tudni a választ.
Elkeseredetten ráztam meg a fejem , miközben a hideg falnak döntöttem , közben a szemben lévő falon lógó képet néztem.
9 éve készülhet, az egyik cirkuszi előadásunk után , a bátyjám és én egymást átkarolva vigyorogtunk bele a kamerába. A szokásos akrobata dresszünkben virítottunk .
Mindig is szerettem ezt a képet , mert mindig eszembe jutatta ,hogy egyszer, igen is számíthattam a testvéremre .