A szívem a fülemben dobogott és a lélegzésemen kívűl semi mást sem hallottam . Az ujjaimat szorosabban rákulcsoltam a fa rúdfa . Ismét a testvéremre néztem. Szokásosan vigyorgott, és semmi félelem nem látszott az arcán , mint mindig , nyugodt volt, ami hatott rám is. Hiába voltam tőle nagyjából 10 méterre ,illetve , a húsz méter távolság , köztünk és a föld között. Tudtam ,hogy minden rendbe lesz , mert ő itt van , és sosem hagyná ,hogy bármi bajom essen. Bólintott egyet , mire kifújtam az eddig bent tartott levegőt , és utoljára át ismételtem a lépéseket. " lendülés, utána dupla szaltó, Clint el kapja a kezem , aztán fellendít , elkapom a farúdat , amiről a fém karikára lendülök, eközben Clint csinál egy hátra szaltót, és a hálóra érve felrugaszkodik , közben én a karikán kézen állok , és egyszerre érve középre , triplaszaltó " a szemeim kipattantak , és már én is mosolyogtam , ekkor végzet a kés dobáló, mert az utolsó már a lángokban állt. Mi jöttünk. Nem volt idő gondolkodni , mert egyszerre kellet elrugaszkodnunk.
Az elején minden ment , Clint pörgött én meg elengedve a fát megcsináltam az ezerszer elgyakorolt mutatványt , csak,hogy ......valamit elrontottunk mert.....hiába nyújtottam a kezem senki se kapta el.....
Sikítva zuhantam .
- Eliana !- kiáltotta Clint a nevem , és talán életében most először ,de félelem ült ki az arcára , és bármennyire próbálkozott , már nem érte el a kezem . Tehetetlenül zuhantam .
Lehunyva a szemem vártam a becsapódást. A testem össze csuklott, mikor nagy erővel a padlónak csapódott a hátam ........ tompán hallottam az emberek sikolyát, a számban éreztem a vér fémes ízét........
- Neeee!- sikítottam , fel ülve az ágyamon. Ekkor vettem észre ,hogy nem a cirkuszban hanem .....otthon voltam. Az arcomat beletemettem a tenyerembe, és próbáltam rendezni a légzésem, kevés sikerrel.
- Jézusom ! Mi történt? - törte be szinte az ajtót Laura , mire ismét ugrottam egyet az ágyban. Ő is csapzott volt , illetve ugyan olyan ijedség volt az arcán mint az "álmomba" a vőlegényének .
- Bocsi, nem akartalak felébreszteni, csak rosszat álmodtam- a hangom rekedtes volt , és még mindig kapkodtam a levegőt , zavartan néztem rá .
- mit álmodtál ? - húzta össze a szemét, majd keresztbe fonta maga előtt a kezét, esküszöm mintha csak kihallgatott volna .
- csak valami hülyeséget- legyintettem , majd felkellve az ágyról kikerülve ,bementem a fürdőszobába . A mosdókagylón megtámaszkodva lehunytam a szemem
- nyugi Lara , ez csak a múlt . Ez ,csak a múlt - motyogtam magamban ,hátha ez segít lenyugodnom , közben felemelve a fejem , szembe találtam magam a tükörképemmel. A hajam csapzottan tapadt az izzadt homlokomhoz , a szemem alatti fekete karikák utaltak az álmatlanságra, vagy csak egyszerűen panda lettem. Mondjuk a szinte hófehér hajam megegyezett volna a bundájával , csak nekem a fekete helyett ugyan olyan tenger kék volt az alja , mint időnként a szemem .
A loboncomot kisöpörtem az arcomból , és ekkor vettem észre az ajtónak támaszkodó Laurát , aki szomorúan figyelt.
- a cirkuszról álmodtál - látta át azonnal a helyzetet , viszont nekem semmi kedvem sem volt róla beszélni, ezért csak megvontam a vállam , mire kiszakadt belőle egy mély sóhaj - Elia ....- viszont mielőtt befejezhette vagy inkább elkezdhette volna , egy erőltet mosollyal az arcomon oda léptem hozzá , és egy puszit nyomtam az arcára
- Jó éjt Lau ! - köszöntem el tőle , majd elmenve mellette ,lekapcsoltam a villanyt .
--------------
Zihálva ültem fel az ágyban . A hajam a homlokomra tapadt és rettegve néztem körül . Mikor ráeszméltem ,hogy nem a műtőasztalon hanem az ágyam biztonságába vagyok még mindig ,akkor megkönnyebbülten zuhantam vissza a párna halom közé . Ötletem sem volt,hogy ,hogy aludtam az előbb vissza.
Egy darabig csak a mennyezetet bámultam , közben próbáltam fel készülni a mai napra . Á ... nem , nem jött be . Fáradtan fordultam az oldalamra . A digitális ébresztőóra halványan világította meg a szobát . A perc váltásával már háromnegyed 7 volt . Tudtam ,hogy esélytelen vissza aludnom , így lassan feltápászkodtam . Pár pillanatig még vártam , csak utána léptem rá a hideg falécekre .
----------
Kint még csak pirkadott , ezért volt elég ídőm ,hogy komótosan hozzá juttassam a szervezettem a reggeli koffeinemhez . Miután sikeresen bebugyoláltam , és Le is öntöttem egy kicsit magam kávéval (nem is én lennék)Kinyitottam az erkély ajtót majd vacogva leültem a kinti garnitúrára , és a fekete löttyött szürcsölve néztem az ébredező természetet .
Mindig is szerettem a napfelkeltét. Ahogy a nap szép lassan rásüt mindenre, a pára megcsillan a fűszálakon, a Napraforgók lassan életre kelnek. A madarak belefognak a reggeli csicsergésük be és minden szép nyugodt körülötted.
Aha persze. Én meg egy elveszett Disney hercegnő vagyok.
Ez maximum egy filmbeli reggelnek felelne meg . A valóságban ,csak szarrá fagysz a plédedben , és ragyogó nap helyett ,csak a szürke felhőket látod, illetve a szakadó esőt, a madarak meg inkább a közeli pajtában tartózkodtak, néma csendben.
Miután lassan elmúlt a szememből a fáradság, konstatáltam,hogy már nagyon fel kellene vonszolnom magam az emeletre és elkészülnöm mert sikeresen lefogom késni a buszt, ezálltal ismét késhetek a munkából. Na igen ,biztos ,hogy sose lesz az a becenevem ,hogy :az örökké pontos, és "könnyes" búcsút mondhatok a hónap dolgozója, címtől is.
Mivel csak munkába mentem ,nem gondoltam túl, hogy mit fogok felvenni, meg amúgy sem annyira rajongtam a pucba vágásért, igen a hatalmas pulcsikért/kardigánokért voltam oda-vissza , ami miatt sokan slamposnak hívtak ,a hátam mögött . Végül egy világoskék térdénél szaggatott csőfarmert, és a kedvenc Ramones-es pólómnál maradtam, amire rá vettem egy nálam kétszer nagyobb szürke kardigánt majd egy rutinos mozdulattal be rejtettem a felsőm alá a medállom , és belenéztem a tükörbe. Kelletlenül bele túrtam szőke tincseimbe , Végül csak megvontam a vállam és felkapva hátizsákom ,le robogtam a lépcsőn.
- Elmentem - kiabáltam miközben megpróbáltam fél kézzel belebújni a dzsekimbe és ezzel párhuzamosan felrángatni a bakancsom cipzárját .
- Hova hova?- jelent meg Laura rekordgyorsasággal az ajtóban, de rögtön le is fékezet mikor meg látta a bénázásom , és segítő készen kivette a számból a buszbérletem.
- Dolgozni ?- szaladt ráncba a homlokom , közben sikerült végre felvenni mindent így gyorsan felkaptam az öreg komódról a kulcsom , a buszbérletet meg megköszönve bedobtam a táskámba , utána a fejemre csaptam szokásosan a kapucnim, amivel Laura szerint, csak magamat próbálom elfedni, hát.....nem tudom ,inkább az eső elől nyújt némi biztosítékot, de ki ,hogy látja, nem ?
- De hát minden hétvégén dolgozol! - nevetett fel hitetlenkedve , majd az arca át futott egy grimaszba, utáltam ,hogy mindig szomorú lesz miattam , ezért is tartom inkább a távolságot, hisz ha minden úgy lesz ahogy terveztem , elmegyek innen jó messzire , vissza se nézve . Hisz ez lesz a legjobb mindenkinek , nem ? Meg szabadulnak a tehertől , amit én okozok .
- Egyébként, minek dolgozol ennyit ? Az örökség is fedez mindent , plusz Clint meg én is sokat keresünk, minek kell neked a pénz?- egy pillanatra megfagytam . Mert nem mondhattam el neki az igazat , meg egyébként is ,kényes ,illetve érzékeny téma volt nálam mindig is a pénz. Sosem éltem valami jó körülmények között, és az előző gyámjaim is kemények voltak velem, minden értelemben . Aminek valahol hálás is vagyok, mert megtanítottak gondoskodni magamról, és arra ,hogy.....csak is magadra számíthatsz....
Ezért is dolgozok lassan 3 éve a belvárosban egy kávézóban ,pincérként . Ami elég fizetést ad ha esetleg már muszály új ruhát vagy ha kell valami a sulihoz , meg egy szűkös bevásárlásra . És csak is végszükség esetén nyúltam a genetikai szüleim örökségéhez amit eddig az egyetemre ,mostmár......teljesen másra raktam félre.
- mennem kell ,mert lekésem a buszt- kerültem ki inkább egyszerűen a kérdést- hozzak valamit a boltból ?- tereltem a témát . Mire csak sanda szemeket kaptam válaszul. Végül kiszakadt belőle egy mély sóhaj ,és szokásosan végig simította a kezét a hasán , amit a testhez simuló pulóver látni engedte , egyre kerekedőbb pocakját .
- Nem kell! Majd el megyek kocsival- legyintett , neki támaszkodva az ajtó keretnek, mostanában egyre fáradékonyabb volt , ezért sem szerettem ha kimozdul otthonról , így ,rögtön tiltakozni kezdtem
- Felejtsd el ! Ilyen szakadó esőben ? Te csak maradj itthon , pihenj ,írd meg a következő fejezetett , amúgy sem szabad túl terhelni magad ! - emlékeztettem ,hogy mit is kért(jó ,ez erős túlzás, inkább utasított) az orvos , a legutolsó vizsgálatnál- És ha már úgy is a városban vagyok , majd meg veszek mindent!- szemeit a plafon felé fordította, elege volt abból ,hogy állandóan mindneki rá szól ,hogy maradjon otthon,viszont azt is megérti ,hogy a bátyjám és én is miért figyelünk így oda rá, és a babára. Egy áll mosollyal az arcomon , oda léptem hozzá , és egy puszit nyomtam az arcára , utána kinyitva az ajtót , kiléptem a tornácra - csak küld el légyszi a listát ! Szia , és feküdj le ! - kiáltottam vissza , direkt felidegesítve . Majd kilépve a szakadó esőbe , elkezdtem szaladni a buszmegálló felé.
---------------
Az ajtót szinte feltépve, estem be a kis bisztróba ,amit ha valaki nem hallotta volna , biztonság kedvéért az ajtó feletti csengő is ,elégedetten jelezte . Halkan kifújtam a levegőt , és élveztem a benti meleget .
A kávézó nem volt modern , de annál inkább otthonos . A beülős ablakokkal illetve , a fejünk fölött lógó égősorokkal . A polcokon könyvek sorakoztak , előttük meg pár tömeg gyártású New yourk-i szuvenír, a falakra a felhő karcolókat ábrázoló fekete foltokat festettek fel . A vizes cipőm nyomott hagyott a parkettán.
Bent is meghallhatták a kis csengőt , mert abban a pillanatban az egyik pincér társam jelent meg a pultban , a szokásos mosolyával , ami csak még nagyobb lett ,mikor meg látott. Fél kezével megtámasztotta magát a pulton , másikkal meg végig szántott tökéletesen elrendezett barnás tincsein , amik direkt kócos hatást kelltettek (nekem ehhez nem is kell bezseléznem a hajam, elintézi magától) közben karamell színű szemeivel fürkészte az arcom . Szerintem nem csodálkoztok ha azt mondom ,hogy sokszor a lányok csak a nyálukat csorgatni járnak be, mondjuk szerencsétleneket Jasom még hülyíti is. Van mikor azért meg sajnálom őket....
Már szólásra nyitotta volna a száját , de megelőzve őt ,feltartottam a kezem
- Meg ne szólalj ! - tagoltam direkt ,miközben elsétáltam mellette az öltöző felé. Éreztem a hátamon a tekintetét , de nem foglalkozva vele ,becsaptam magam mögött az ajtót . A táskámat lustán bedobtam a szekrényembe ,miután kihalásztam a barna derék kötényt , , aminek a sarkán a kávézó jele szerepelt , ami nagyon eredeti , figyeljetek......egy gőzölgő kávé és egy csokis kroaszon volt.....nem , a tulajnak tényleg nincs semmi képzelőereje . A kabátomat kiterítettem az egyik pad támlájára, a teljesen átázott sálammal egyűt, hátha itt előbb megszáradnak mint a suli boxokra emlékeztető dohos szekrényben, meg amúgy sem egy ruha vagy bármilyen biztosítás benne hagyni bármit is, mert a rozsda majd fel eszi , ezáltal egy kellő bronzos színt adva a ruháknak .
A tükör előtt beraktam egy kócos kontyba a lobboncom , hogy a hajam nehogy belelógjon majd valaki ételébe(elég ha beleköpsz , ha felbosszant ) , csak hogy mikor felemeltem a kezem, a pólóm feljebb csúszott ......és engedte látni a......a bordáimon végig húzódó vékony bőrbe égetett szimbólumot .
-csak egy kis égést fogsz érezni ! - "nyugtatott" Dr. Pi . Az orvosok szokásos fehér lenge köpenyében virítva , a szeméhez egy karika lencse volt rögzítve , amivel az őrült tudóst idézte volna meg, ha nem tudtam volna,hogy alapjáraton is, pszichopata .
Az arcán egy vérfagyasztó mosoly ült, amit ő nyugtatásként próbált használni , viszont a kezében lévő vasrúd ,aminek a végén lévő karika formájú jellegzetes pecsétjük ,lángolt, nem a legjobb módszer a nyugtatáshoz. Vörösen izzot , akár a lemenő nap ........a kezeimet próbáltam kihúzni, de a bőrövek szorosan tartották , a szememmel kerestem a kiutat , fölöslegesen , hisz csak egy hófehérszoba volt, tele veszélyesebbnél veszélyesebb gépekkel , kémcsövekkel amiknek a többsége a véremet tárolta . A többiben , a színskála összes színével jelölt üvegcsék, amik olyan szereket tartalmaztak.....amik életben tartottak ....... A lábammal meg akartam rúgni , de semmi haszna nem volt, mert azt is oda láncolták a fémből készült rácshoz , ami a "biztonságomat" szolgálta,......
- milyen vidámak vagyunk ma reggel ! - szűrődött be az ajtón Jason nevetése , ami kirántott a gondolataim közül . Vissza a valóságba . Kicsit meg ráztam magam , majd a cipzárt feljebb húzva kiléptem a kis szobából.
Ahogy számítottam , a felhőkarcoló, ott ált neki dőlve a falnak , a szája mosolygott, de a szeme.....aggódást sugárzott . Ismét csak el sétáltam volna mellette , ha nem áll az utamba, elzárva a menekülési utam - mi történt? - tért rögtön a lényegre amivel nem kicsit lepett meg , hisz imád köntörfalazni , egy egyszerű választ is képes időnként agyonbonyolítani.
- honnan veszed,hogy történt valami? - vontam fel a fél szemöldököm , a szemébe nézve, és kihasználva hogy csak az arcom fürkészte..... kissé lehajolva , elsétáltam a keze alatt .( Na és ,hogy még rossz a minion méret!)
- csak mert ma sokkal duli fulibb vagy mint szoktál ! - kiáltott utánam. Meg rázva a fejem, kénytelen voltam elmosolyodni ,de azért felemelve a kezem , bemutattam neki, mire az egész folyosó az ő nevetésétől zengett . A hófehér ajtót kilökve magam előtt, szembe kerültem az emberekkel , akik arra vártak ,hogy bejöhessenek. " Akkor kezdődjön a nap" gondoltam magamban , majd a legelbűvölőbb mosolyomat az arcomra varázsolva , sietve kinyitottam az ajtót , hogy leültethessem az
Idős házas párt, és a maradék 20 embert .....

------folytatjuk------
Sziasztok! Itt is lenne a 2. Rész.
Holnap akartam ki rakni , mert úgy terveztem ,hogy ha úgy adódik 2 naponta lesznek részek. Még is ma úgy gondoltam ,hogy mivel még nem a legizgalmasabb , ezért teszünk egy kivételt, így itt is van
És nagyon köszi mindenkinek aki olvassa, és a kommentek is nagyon jól estek, szóval köszönöm tényleg !
Na de nem szaporítom tovább a szót, remélem tetszett és légyszi hagyatok nyomot magatok után!:)
(Jó őszi szünetet !)