Ha valaki egy népszerű zenekar énekese, nem csak a sokszor őrült rajongókkal és a nulla magánélettel kell megbírkóznia, hanem a váratlan helyzetekkel is. A nevem Noda Daichi és az Angel 4 nevű banda énekese vagyok és egyben a vezetője is. Ha valaki énekesi pályára lépne annak azt szoktam tanácsolni, hogy alaposan gondolja ezt át. Nem elég pusztán jól énekelni, ha nincs meg a kellő elhívatottság, hogy szembenézzen a problémákkal. Ezekkel én is tisztában voltam, mikor eldöntöttem, hogy énekes leszek. A legjobb barátaim lettek a zenekar többi tagjai. Ahogyan a nevünkben is áll, négyen vagyunk. Ott van Yuki a legjobb haverom és gitárosom, Kairi a zongorista, Sho pedig a dobokért felel. A dalokat magunk írjuk ez volt csak a kikötésünk. Az ügynökség szerencsére rábólintott a dologra, így ezzel nem volt probléma. A magán életem is eléggé sínen volt. Néhány hónapja élek együtt a barátnőmmel Natsumi-val, akivel már a középiskola óta együtt vagyok. Szerencsére minden nehézség ellenére velem maradt. Néhány nap múlva megkezdjük az első turnénkat, szóval keményen próbálunk, hogy minden flottúl menjen. Épp egy új számunkat énekeltük el, amit Natsumi ihletett meg. A szerelmes dalaink többsége róla szól.

- Remek volt srácok! - csaptam össze a tenyeremet. Mindenki elégedett volt, de Yuki eléggé elfintorodott. - Hé, neked meg mi bajod? - csaptam rá a vállára.

- Semmi, csak úgy érzem ránk férne még egy kis gyakorlás, hogy ne mondjunk kudarcot.

- Igazad van, de előtte tartsunk szünetet! - felhívtam Natsumit, hogy vele tudok ma ebédelni. Nagyon kevés időt tudunk együtt tölteni, ennek ellenére nagyon szeretjük egymást.

- Kairi mesélte, hogy milyen jól ment a próba! - jött oda hozzám és egy csókot nyomott a számra.

- Igen, de Yuki mostanában olyan furcsa, mintha minden ellen lázadna. Nem értem mi baja van!

- Csak ideges a turné miatt, ez normális. Nyugi, pár nap és minden a régi lesz! - őszintén, ezzel nem igazán nyugtatott meg engem.

- Hé Daichi, jöttem megbeszélni a...- jött oda a testőröm Atsuya, de mikor meglátta, hogy Natsumi is ott van, teljesen lefagyott. Igaz mindig letagadja, de én tudom mennyire tetszik neki a barátnőm. Nem vagyok féltékeny, elvégre ismerem Atsuya-t- meg egyébként is ha velem bármi történne, boldogan bíznám rá Natsumit mert tudom, hogy boldoggá tenné.

- Atsuya-kun, mi a baj?

- Semmi, Natsumi-chan, csak szerettem volna Daichi- val átbeszélni a turnét, mivel azt akarja hogy menjek én is velük.

- Még szép, te vagy a legfőbb emberem és biztonságban akarom tudni magunkat! - végül Natsumi hazament, én pedig átbeszéltem Atsuya-val a menetrendet. Közben cukkoltam egy kicsit Natsumi-val, amire alaposan beduzzogott. Hiába, imádom őt szívatni. Még egy órát gyakoroltunk a srácokkal, majd én is hazamentem. Kicsit nyugtalan voltam, noha magam sem tudtam, hogy miért.

- Daichi, mi a baj? Olyan feszült vagy! - kezdte el simogatni a vállamat.

- Nem is tudom, csak olyan fura érzésem van. De biztos csak fáradt vagyok, inkább megyek és ledőlök! - pontosabban csak mentem volna, mikor rezgett a telefonom, mert valaki épp üzenetet küldött nekem. Mikor elolvastam, nem törődve semmivel kiszaladtam a házból. Nem akartam elmondani Natsumi-nak mert nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon. Siettem a próbateremhez, de az egyik elágazásnál, egy kocsi száguldott felém és nem akart megállni. A volán mögött pedig valaki olyan ült, akiben eddig maximálisan megbíztam, most viszont az életemre tört. Még láttam Atsuya-t, ahogy igyekszik ellökni a kocsi elől, majd ő is a földre zuhant. Nos, így ért véget az én rövidke életem Noda Daichi-ként, mert egy másik testben születtem újjá.