ÖTÖDIK FEJEZET | LEJÁRT AZ IDŐD

JON a szokásos emelt helyén ült a Nagy Terem asztalánál, s az embereket nézte, akik ettek és egymással beszélgettek. A jobb oldalára pillantott, ahol Aemon Mester éppen jelezte neki, hogy ideje lenne beszélgetnie az Őrség tagjaival.

- Testvérek - szólott fel Jon, elhallgattatva a férfiakat előtte. - Fontos dolgot kell megbeszélnünk.

- Ugye nem az árnyákszékről van szó már megint? - eresztett el egy viccet a férfi hátulról.

Ed felállt a helyéről. - Csöndet, legalább most az egyszer!

Jon a barátja felé biccentett. - Ahogy mindannyian tudjátok, egy idegent üdvözölhettünk a kapuink előtt ezen a reggelen.

Jon szavait követően egyhangú morgás visszhangzott a teremben.

Mikor végre elcsendesedtek, a Parancsnok folytatta. - Ő csakugyan egy nő, és azt állítja a neve Maia Sanders. Tiszteletben tartom az Őrség esküjét, de Lady Sanders menedékért futott hozzánk. Attól tartok valamilyen elmezavara van, fogalma sincs arról, hol van.

- Nekem úgygy hangzik, hogy egy besúgó - kiáltott fel Alliser Thorne. - Biztos valaki olyan küldte, aki Stannis Baratheont halottan akarja látni.

- Ezt meg kell cáfolnom, Ser Alliser. Alig tud valamit arról, hogyan került a kapuing elé. Úgy gondolom az én felelősségem segíteni neki.

Alliser megforgatta a szemét, mikor Jon nem figyelt oda. - Nagyon jó neked, Parancsnok Úr. De valami a hírtelen feltűnésében aggaszt engem - rázta meg a fejét, ahogyan a társai egyetértettek vele. - Nem tartozik közénk, és nem is néz ki úgy, mint aki ebből az időből származik. Ismered az Éjjeli Őrség szabályát.

- Időből? - gúnyolódott Ed. - Pontosan mire célzol?

Alliser habozott. - Nem tudom. Inkább mondd meg te.

- Elég, testvérek - kiáltott fel Jon az asztalra csapva, mire a terem elhalkult. - Lady Sanders nem csatlakozhat az Őrséghez, ez igaz, de biztosan találhatunk neki egy helyet itt. Segítségért jött a Falra, ki tudja milyen okból, és adni fogunk neki egy munkát.

A Parancsnok az előtte álló férfiakra nézett. - Mindannyian tisztelettel fogtok vele bánni. Ez egy Parancs.

•••

Maia egyfolytában a kezére bámúlt, az ágyneműbe fúrva magát, amit adtak neki. Teljes csendben maradt, de mindenen a szemét tartotta, kivéve a termetes férfin. Idegesítő volt számára, hogy megfigyelték a nap minden egyes percében. Ők - az Éjjeli Őrség, emlékezett vissza - azt hitték, valamiféle fenyegetés lehet.

Sam a lány ajtaja előtt állt, néha vetett pár pillantást Maia reszkető testére. A férfi akart valamit mondani neki, hogy jobban érezze magát, de hogy őszinte legyek, nem tűnt olyannak, aki bárki közelében kényelmesen érezné magát. Alig tudott valamit.

- Szó-szóval - hebegte Sam. - Nem vagy besúgó, igaz?

Maia megrázta a fejét. - Ha besúgó lennék, akkor nem tettem volna már valamit?

- Stannis Baratheon megölését tervezheted.

A lány leszögezte a tekintetét és motyogott. - Azt se tudom ki az.

Stannis Baratheon hisz abban, hogy születési jogon ő a király, említette Derek a múltban. Bátyja Renly Baratheonnak, akit megölt, és öccse Robert Baratheonnak. Amint Robert meghalt, Stannis már készen állt, hogy elfoglalja a trónját. Melisandre, a Vörös Papnő, azt hitte ő volt a legendás Megígért Herceg, más néven Azor Ahai.

Maia a vőlegénye emlékére megköszörülte a torkát. - Figyelj - folytatta. - Fogalmam sincs arról, hogy kik vagytok...

- A nevem Samwell...

- ...Én csak vissza akarok menni Washingtonba.

Sam összevonta a szemöldökét. - És az pontosan merre is van?

- Mindegy - sóhajtott a lány, miközben arcát a tenyerébe temette.

Sam nem válaszolt azonnal. - Szerintem jó esélyed van, hogy itt maradj - magyarázta, figyelmen kívül hagyva Maia káromkodását. - Úgy tűnik Jon a te oldaladon áll, mert segíteni akar. Talán dolgozhatnál a... a... társammal, Szegfűvel.

Maia lassan a férfi szemébe nézett. - Társaddal? 

Sam azonnal ráeszmélt, hogy elszólta magát. - Felejtsd el, amit mondtam. Ne... Ne mondj semmit.

Maia felállt az ágyról, az egyik takarót szorosan magához ölelve sétált az ablakhoz. - Várj - állt meg. - Miért van az, hogy ez a Szegfű minden kérdés nélkül itt lehet, engem pedig besúgónak neveztek?

A lány felidézte a vőlegénye szavait: Szegfű Sam Tarly majdnem-barátnője. Egy Vad, azaz a Falon túl él, és van egy gyereke, akit Sam után nevezett el, még akkor is, ha nem ő az apja.

Sam megmozdította a lábát. - Jon nagyon keményen dolgozott, hogy a Testvérek engedélyezzék, hogy ott maradjon. Megmentettem őt és a gyermekét a borzalmas atyjától. Ez volt a helyes dolog, amit tehettem, különben a gyermek nem élte volna túl.

Maia visszaemlékezett a lány jellemzésére. - Ő nem egy Vad?

Samwell felvonta a szemöldökét. - Ez meg honnan tudod?

A lány kinyitotta a száját, de nem tudta megformálni a szavakat. Gyorsan előjött egy kifogással. - Szerencsés találat.

- Elég jó... - biccentett. - De igen, a származása miatt őt is besúgónak titulálták. Az Éjjeli Őrségnek van egy esküje, és a legtöbben azt vallják, hogy az asszonyok jelenlétének engedélyezése az egyenlő ennek a megszegésével.

Maia sóhajtott, s nézte  a férfiakat a gyakorló helyükön. Ezek az emberek undorodnának a modernkori feminizmus említésére is. - Mikor egy férfi előrántaná a farkát, nem egy nő jelenléte a hibás. Azért teszi, mert akarja. Pont ahogyan egy férfi jelenlétét se okolhatjuk, ha egy nő meg akarja mutatni a melleit.

A szavait hallva Sam megremegett és azonnal elrántotta tekintetét. Nem tudta mit mondhatna pontosan, de rájött, hogy nem is kell válaszolnia, mikor kopogtak az ajtón. Sam lassan kinyitotta, s beengedte Jont a szobába.

A Parancsnok úr megköszörülte a torkát. - Lady Sanders.

Maia kinézett az ablakon, miközben lassan beszívta a levegőt. Becsukott szemmel hallgatta Jon "jó híreit". A férfi talált neki egy munkát a Fekete Várban, bár tudta, hogy az idegen nem ezt akarta. Maia haza akart jutni.

De most rendbe kellett hoznia a jövőjét a Fekete Várban. El se tudta képzelni mi lesz, ha nem teszi meg.