A lány felébredt. Nem volt véres, nem voltak rajta karcolások vagy sebek, ami-tekintve, hogy az Első Rendnél van, igencsak nagy teljesítmény. De a lány érezte, ez nem lesz mindig így. Lesz, amikor már rég nem itt lesz-vagy holtan, vagy a kórházi szárnyban.
De azt eltökélte magában: addig nem megy el a hajóról, míg a férfi nem tart vele.
Ekkor lépteket hallott, s azonnal tudta is, kiét. Csakis Kylo Ren lehetett az. A lány nem tudta elképzelni, hogy más legyen. És igaza is volt. Tényleg ő volt az. Kylo Ren.

A lány alvást tettetett, de a férfi szinte azonnal átlátott rajta.
-Nem kell alvást tettetned. Tudom, hogy ébren vagy.-a lány kinyitotta szemét, így az találkozott a vörös fénykarddal.
-Válaszolj a kérdésekre, normális válasszal, vagy kapsz egy szúrást a hasadba.
-A múltkor még meg akartál menteni.
A férfi rá se hederített a lány előző mondatára, mintha meg se hallotta volna. Pedig hallotta, Enjey biztos volt benne.
-Hol van az Ellenállás?
-Nem tudom.-erre a válaszára a férfi kegyetlenül hasbaszúrta a lányt, az pedig felordított kínjában.
-Azt kérdeztem, hol van, az Ellenállás.
-Nem tudom.-megintcsak egy hasbaszúrást kapott. A lány már rég földre esett volna, ha a vallatószék nem tartotta volna.
-Akkor kérdezem máshogy. Miért nem látjuk őket?
-Mert hiperűrben vannak.-a lány nem kapott újabb szúrást, tehát a férfi kielégítőnek találta a választ.
-Rendben. Hol van Luke?
-Azt hittem tudod. Egyesült az Erővel.
A férfi csak bólintott, de már jött is a következő kérdés:
-Hol van Leia?
-Az anyádról beszélsz, ne ilyen hangsúllyal tedd. Örülj, hogy neked vannak szüleid.-a lány kirohanására a férfi válasza egy újabb szúrás volt, mire a lány újra felordított.
-Hol van az anyám?-kérdezte Kylo Ren, gúnyosan kihangsúlyozva az utolsó szót.
-Nem tudom.-de látva a férfi szúrásra emelt kezét, gyorsan kijavította magát.-A Millenium Falconon.
-És az hol van?-kérdezte a férfi, de a lány már nem hallotta. Elvesztette eszméletét a belé nyilaló fájdalomtól és a nagymértékű vérveszteségtől.
A férfi csak morgott egyet, mert választ nem kapott, de amint rápillantott az eszméletlen lányra, azonnal rájött: hibát követett el. Felkapta a lányt, s a kórházi szárnyba vitte, hogy lássák el sebeit, s ő el sem mozdult mellőle végig.

Amikor a lány felébredt, a férfi elfojtott magában egy mosolyt. A lány szépsége és okossága megbabonázta, már csak arra kellett rájönnie, honnan ismerős.
Leült a némaságba burkolózó làny mellé, s ráhúzta a takarót. Aztán észrevette, hogy meg akar szólalni.
-Ssh! Maradj csendben. Gyűjts erőt. Nem akarom, hogy meghalj.-maga is megdöbbent szavain, hát még a lány. Megdöbbent ugyan, de hallgatott rá. S a férfinek pillanatnyilag csak ez volt a fontos.
Aztán a lány odahajtotta fejét a férfihoz, aki elkezdte cirógatni a haját. Így maradtak hosszú percekig.
Talán egy óra is eltelt, mire a lány megszólalt.
-Ben...-csak ennyit bírt mondani, mielőtt újra elájult.