(A lány körülbelül tizenkét-tizenhárom éves lehetett, a fiú tizenöt körül volt. Bár nem látszott rajtuk a korkülönbség, a fiú mégis idősebb volt a lánynál, aki ennek nagyon nem örült. Ráadásul sokkal képzettebb is volt mind életben, mind az Erővel kapcsolatban.)
A lány kirohant az esőbe a fiú után.
-Ne, ne, ne-suttogta magának. Érezte, hogy egy esőcsepp végigcsordul az arcán, s vele együtt könnye is megered.
- Ben, ne menj el!-kiáltotta, és a fiú abbahagyta a futást, és felé furdult. Megvárta, míg a lány melléér. Egy fejjel magasabb volt a lánynál, így lefele kellett néznie, míg a lánynak felfele.
- Nem tudlak visszatartani igaz? -kérdezte a lány.
- Nem tudsz.-suttogta a fiú.
A lánynak ettől csak még jobban potyogtak a könnyei. A fiú érezte, itt szavaknál többre lesz szükség. Ezzel a landülettel felemelte a lány fejèt, magához ölelte a lányt, és megcsókolta. A lány felpillantott rá, de nem mondott semmit. Ekkor a fiú elmosolyodott.
- Most mennem kell. Vigyázz magadra! Hidd el, látjuk még egymást!- azzal még egyszer megcsókolta a lányt, majd elhúzódott tőle. Hátat fordított neki, és elkezdett keresni egy hajót, mejjel elmehet. Nemsokára talált is egyet. Rápillantott a lányra, majd beült a gépbe, és felszállt. A lány csak nézte az egyre távolodó hajót, közben patakzottak könnyei. Szerette a fiút, kétség sem fér hozzá. A lány alig hallhatóan ezt a nevet suttogta megállás nélkül: Ben.
Az eső szakadatlanul ömlött, és a lány fázott kint, de nem ment be a meleg házak egyikébe. Kint állt az esőben, és nézte az égboltot, hátha visszajön. De nem jött. Múltak a percek, és a lány egyre rosszabbul érezte magát, ráadásul maj'd megfagyott. De kint maradt. Még egyszer utoljára elsuttogta a nevet, majd elvesztette eszméletét.

Eközben a fiú elérkezett célpontjához, bár útja során sokszor visszafordult volna, megnézni, jól van-e még a lány. De nem tehette. Azzal ugyanis csak még nagyobb fájdalmat okozott volna neki. De látják még egymást... ez a cél lebegett szeme előtt.
  Mikor megérkezett, elkezdődött hosszúra nyúlt kiképzése, mej végén egy könyörtelen gyilkos lett belőle. A kiképzése során kezdte elfelejteni az összes emlékét régi életéről - és ezzel együtt a lányt is. A lány bezzeg mindig gondolt rá. Árvaként Ben volt az egyetlen igaznak mondható testvére, mert szüleit elveszítette, testvérét elszakították tőle. A lány végül beleszeretett a fiúba, s a szerelme viszonzásra talált. Viszont a fiú nélkül teljesen egyedül érezte magát.
  A lány Lukenál volt padawan, de amint Luke rájött Ben árulására, áthelyezte őt egy peremvidéki bolygóra, jedikhez, akikről senki sem tud. Az a bolygó lett az otthona. Bár nem mindig értett egyet a szabályokkal, a lány alapvetően tisztelte, és szerette a Jediket.
Otthona a Bakura lett. A Bakura egy esős, mégis szép bolygó. Alig egy-két falucska van rajta-azt hinné az ember, hogy a bolygó több mint a fele lakatlan. De aki ilyet állít, valótlant àllít. A Jedik élnek ezeken a helyeken. Az esős, néhol erdős, néhol sziklás, néhol kopár pusztákból áll ez a része a bolygónak. Tehát olyan embereknek, akik nem akarnak hallatni magukról, épp ideális. AJedik ezeken a helyeken templomokat emeltek, vagy épp lakóházakat, ugyanis a padawanok nem hagyhatták el a bolygót. A lány az ilyen szabályokkal nem értett egyet.
  Szorgalmas volt, de konok, makacs, és csak a saját feje után volt hajlandó menni. Emellett bántotta is valami-erősen kiláttszódott kedves, őszinte, boldog,kiegyensújozott jelleméből. Senki sem tudta, mi bántja a lányt. Csupán egyetlen lény volt vele képes normálisan beszélni-de ezt az információt még neki sem sikerült kiszednie belőle.
  A lánynak sok nézeteltérése volt mesterével-az ugyanis bántalmazta, amikor csak tudta. A lány pedig bosszúból pimasz volt, és a többi mesterrel őszinte. Ilyenkor a mester és a tanítvány messziről elkerülte egymást. De ez a lányt nem izgatta. A fiúra akkor már alig gondolt, fájó emlék volt számára, amire nem akart emlékezni. Szép lassan falat épített az emlék köré, mely áttörhetetlen volt, ellenállt mindennek.
  A lány hiába törte magát, az emlék legrosszabb rémálmaiban előjön, s ez ellen nem tud mit tenni. Rést hagyott a falon, olyan rést, melyet nem lehet észrevenni, ezáltal kivédeni sem.

Sziasztok! Meghoztam a prológust. Igazából csak az eleje (az első teljes enterig) a prológus, a többi csak magyarázatként szerepel a szövegben. Remélem tetszett! Ha igen, ne felejts el jelezni! Sziasztok: Anna