Ben...-erre a szóra az emlékei visszatértek. Az összes. Egészen kicsi korától kezdve. Már emlékezett rá, ki ez a lány. Tudta, ki az. És azt is, hogy miért kell megmentenie.
-Jia...!-mondta ki, de a lány már nem hallotta.
A férfi, Ben, átvitte a lányt a szobájába, nás helyet nem tudott neki. Némán átöltözött, nem akarta felkelteni. Majd kimemt.

A lány felébredt. Nem volt ott senki, mégis tudta, hol van: Kylo Ren szobájában. Kicsit megijedt, de rájött, nincs mitől félnie. Hasa még mindig fájt, de úgy döntött, elalszik.

Késő délután volt (a Naboon), mire felébredt, de Kylo Ren még mindig nem volt ott. Amit azonban a lány nem tudott, az az, hogy a férfi kétóránként jött érte, hogy megnézze, hogy van. A lány megpróbált felállni, ami végül nehezen, de sikerült. Kibicegett a folyosóra, ahol nem volt senki. Elindult az irányítóterem felé. Csakhogy volt egy probléma: nem tudta, hol van. Sokáig bolyongott, míg végre találkozott rohamosztagosokkal. Más esetekben már rég nem élnének, de a mostani esetre ez nem volt érvényes. Inkább segítséget kért tőlük.
-Merre van a parancsnoki híd?-kérdezte. A rohamosztagosok egy ideig ellenségesen méregették, majd felé fordították fegyverük csövét.
-Ne lőjenek. Tudom ki ez.-hallott egy éles hangot, s amint a lány megfordult, meglátta a hang vörös hajú gazdáját. Hux.
-Merre van a parancsnoki híd?-kérdezte, nem is törődve azzal a ténnyel, hogy a férfi gyakorlatilag megmentette. Az màr más kérdés, hogy ezt ő is meg tudta volna tenni.
-Szerintem nem a parancsnoki hidat keresed valójában, hanem Kylo Rent.-mosolyodott el.-Azt pedig meg tudom mutatni, merre van. Kövessen.-és a làny követte. Hamar oda is találtak, s a lánynak csak akkor tűnt fel, mikor odaértek: a parancsnoki hídon volt. Végül mégis odamentek.
-Legfőbb Vezér!-szólította meg a vörös hajú a fekete hajút.
-Mit akar, Hux?-szólt az vissza. De nem fordult meg.
-Legfőbb Vezér!-kockáztatta meg Hux, hogy még egyszer szóljon. Ezt a pillanatot választotta meg arra a lány, hogy elájuljon.
A csattanàsra a férfi végre megfordult. Legszivesebben odarohant volna a lányhoz, de katonái előtt tartania kellett magát.
-PR1426 és KE2627 rakják hordágyra, és kövessenek!-adott utasítást a férfi, és a két rohamosztagos előrelépett, és teljesítette a parancsot.

A lány már megint ugyanabban a szobában ébredt, mint múltkor-azzal a különbséggel, hogy most annak tulajdonosa is ott tartózkodott. Láthatóan feldobta a férfit az a tény, hogy a lány felébredt. Odaült az ágyra, a már félig ülő, félig fekvő lány mellé.
-Jia...! Én... sajnálom. Őszintén.-a férfi nem folytatta. A lány a férfi vállába fúrta a fejét.
-Ben. Nem kell. Megértem.-mondta szomorúan a lány.
-Nem. Bántottalak. Ezt nem bocsáthatom meg magamnak.
-Dehogynem.-mosolyodott el a lány.
Erre a férfi is elmosolyodott. Megcsókolta a lányt.