Kicsit ki akasztott hogy eddig nem találtak. De nem volt időm nagyon sokat gondolkodni mert a lábam most vette ki a szabadságát. Elfelejtettem mondani hogy egy fán voltam és úgy zuhantam le. Ám mielőtt találkoztam volna régi jó barátommal a talajjal, egy kar megragadta a derekamat és szorosan magához szórított. Az aki megmentette az életemet nem, tudom hányadjára, nem más volt mint Kabuto [író: ki más lehetne ebben a könyvben].
–Jól vagy?
–Ühüm csak hagyj aludni egy kicsit.
Azzal elaludtam a karjai között. Álmodtam, de mégsem volt valami kellemes álmom.
Sasori-sama azt mondta hogy a Hokage után kell kémkednem. Kabuto rá jött és ezt elmondta neki. Engem ki faggatak és megkínoztak, merénylet gyanújával. Ki voltam feszítve egy keresztre és ott hagytak hogy megdobálhasson a nép. Ott volt mindenki, Naruto és osztálya, a Hokage és neje...és...és még Kabuto is lesúlytóan nézett le rám. A tömegben nem hittem el amit láttam...ott...ott volt a családom...és le...letagadtak. Kérlek ti ne...ne hagyjatok magamra...
Az álmomból valaki úgy rángatott ki.
–...na...ria...a...Ari...na...Ariana! Kellj fel!
Kinyítottam a szememet ami tele volt már könnyekkel.
–Kabuto...?
–Ariana mi történt? Jól vagy?
Eszembe jutott az álmom és elkezdtem már zokogni.
–Ari...
–Kérlek sohase hagyj magamra! Kérlek mond azt hogy mindig mellettem leszel! Kérlek ne hagyj magamra...
–Ariana...

Kabuto szemszöge:

Elkezdett zuhanni a földfele, én meg az egyik karommal sikeresen elkaptam és olyan szorosan öleltem magagamhoz. Elaludt a karomban. Biztosan már nagyon fáradt lehet. Már a kapukat szeltem át vele, mikor éreztem hogy vizes lesz a polóm. Lenéztem és láttam hogy valami nagyon rosszat álmodhat mert motyogott magában és sírt.
Haza vittem és bekötöttem a sebeit. Elég mély sérüléseket szenvedett. Mit tehettek vele ilyen sokáig? Nagyon le van fogyva, nem is csoda ennyi idő után, de hogy tudtak így bánni vele? Megfizet majd aki ezt merte tenni vele. A kezelés után, próbálta felkelteni de nem sikerült neki.
–Ariana kellj fel, kérlek. Hallod, Ariana?
A szívéhez hajoltam és egy percre megállt bennem az ütő. Nagyon lassan ver a szíve. Elkezdtek folyni a könnyeim megállás nélkül, mert féltem hogy elveszítem. Elveszítem azt akit már gyermekkoromban is ismertem és barátom volt. Hála istennek anya itthon volt és elment hívni egy medi-ninját neki. Én addig a megmaradt chakrámmal gyógyítottam a sebeit ahol tudtam. Miért vagyok gyenge? Miért hagyom mindig hogy elvegyék tőlem? Mert gyenge vagyok, ez a válasz. Mert nem tudom megvédeni azt akit szeretek és óvni akarok. Még mindig hívogattam és végre felnyitotta a szemét. Hamarosan egy medi-ninja is jött és bevítték a kórházba.
1 hét telt el és Ariana valamiért alig beszél mostanában velem, meg a többiekkel is. Vissza húzódobb lett, és mindenre megijedt. Újból küldetést kaptunk és egy Akatsukis tagot kellett megfigyelnünk. Egy elég görbe hátú ember lehetett mert hogy a normál emberek tuti nem így járnak. Arianat sokszor kellett lenyugtatni, mert valamitől egyfolytában félt. Az Akatsukis férfi eltünt a tömegben mi meg kettes emberekre váltunk szét. Én voltam Arival és elvesztettem őt a tömegben. Később megláttam őt egy vörös hajú fiúval. Elkapott a féltékenység és elkezdtem feléjük közeledni. Mikor már majdnem oda értem láttam Ariana meggyötört arcát. A fiú csak komoran beszélt hozzá, ő meg csak bológatott. Mi történik itt?! Elkezdtek máshová menni én meg nagy nehezen követtem őket(a tömeg hogy lett ilyen nagy? Főleg itt?). Elvesztettem a nyomaikat és csak pár perccel később találtam meg őket. A fiú egy kunait nyújtott Ari torka felé és ő azt nyugodtan nézte az ellenségét.
Na ezt nem hagyom, nem fogom megint elveszíteni, főleg nem örökre.

Ariana szemszöge:

Ki engedtek a kórházból és nem mertem senki közelébe se menni, még Kabuto közelébe se. Minden nagyon megíjesztett. Kaptunk egy küldetést és egy Akatsuki tag után kell kémkedni. Csak ne Sasori-sama legyen az! Csak ne Sasori-sama legyen az!Csak ne Sasori-sama legyen az! Mondtam az imáimat. Ám az égiek meghallottak és kiderült hogy nem ő az mert kicsit se hasonlított rá. Később mégis kiderült hogy ő volt az csak egy Hiruku nevű bábjában volt. Azt a mindenit hogy fért be oda? Két csapatra ostlottunk és én Kabutoval voltam egy pár. A tömegben hamar elvesztett és mentem Sasori-sama után. Azt mondta hogy valaki követ ezért vegyük fel egymás alakját. Megtettem mivel az életem köszönhetem neki. Később megszólalt.
–Remélem tudod hogy ha lebuksz a falud kitagad majd.
–Igen tudom, de hogy ez ne történjen meg...múszály megszabadulnom magától. Igaz magának köszönhetem hogy még élek de a falumat jobban szeretem. Sajnálom.
Tört rántottam [értsd kunait] és felé szegeztem fegyverem ő csak nyugogt tekintettel bámult az én testembem. Egy kezet éreztem a hasamban és azt hogy valami forró folyadék halad ki a testemből. Megfordultam és Kabuto volt ott hűvős tekintetével.
–Kabuto...?
Vissza változtam és holtan estem össze a földre, szerelmem általl...

Na ez a rész most kicsit rövidebb lett mint az előző, de legalább kitettem és olvashattátok. Itt az év vége és ki hinné hogy még az utólsó 4 napban tanulnia kell az embernek egy verset ballagásra. Hát igen ucsó pillanat, köszönöm szépen a tanároknak. De nyáron minden könyvemmel szeretnék már nagyon belekezdeni az írásba, illetve az elsőmet befejezni mert lenne 2. generáció is. Remélem mindenkinek jól sikerült a bizije és nem bukik semmiből. Akik most 8.asok velem együtt remélem hogy oda vették fel ahová szeretett volna jelentkezni.
Itt Krilimo volt Sayōnara mina-san.

Ui: kinek milyen lett a bizi? Hova meg nyaralni?