A történet írása során semmilyen drognak, kacsának vagy ébresztőórának nem esett bántódása. Csak zsömléknek, de nekik is csak a kötelező ritkítási törvény miatt.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kacsa, akit Icának hívtak.

Ica kacsa lent lakott egy kis viskóban a tó mellett, rengeteg kacsabarátjával, akik csak azért költöztek oda, hogy sütkérezzenek Ica zsenializmusában - legalábbis Ica ezt így mondja.

Ica rendes kacsa volt, gyakran olvasott, és rendszeresen pusztította a halállomány a napi 3 étkezés folyamán.

Csakhogy aztán eljött a nyár, magával hozva a dögmeleget, a szúnyogokat, a turistákat, és még valamit: Ica hatalmas lustaságát.

Ez minden nyáron megtörténik. Ilyenkor Ica általában napokra az ágyához húzza a hűtőt, mellé rakja a laptopját, egy bekapcsolt ventilátort, és persze könyvekkel is telepakolja fekhelyét, hogy ne unatkozzon a nagy mozgáshiányban.

Ám úgy döntött az idei nyár más lesz: ébresztőóráját kora reggelre állítja, aztán összepakol és robogóján elindul egy kis kiruccanásra.

A tervezett napon reggel hatkor meg is szólalt az ébresztőóra. Szó szerint:

-Ring-ring. Ébresztő, Ica, reggel 6 óra van!

Ica forgolódott az ágyában, majd nagy nehézségek árán lekapcsolta az ébresztőt az ilyenkor szokásos sablonszöveggel:

-Csak még 5 percet!

Az ébresztőórának sajnos vajból volt a szíve - ez viszont nem szó szerint - , ezért megadta Icának az 5 percet.

Aztán az 5 percből 50 perc lett, az 50 percből pedig 5 óra.

Már kezdett lemenni a nap, mikor az ébresztő újfent rászólt:

-Ica, kelj már fel, mindjárt vége a napnak!

-Minek? Már úgyis késő van ahhoz hogy  elmenjünk bárhova, inkább majd holnap. - mondta, miközben fél perc alatt sikerült lapoznia az éppen olvasott könyvben.

Az ébresztőóra - akit nevezzünk mondjuk.... Frednek - beleegyezett, de elhatározta: holnap már minden erejével kiszedi Icát az ágyból és elküldi kalandra.

Hogy sikerül-e neki vagy újfent Ica győzedelmeskedik lustaságával? Kiderül a következő fejezetből!