Eltelt egy nap. Azóta nem láttam, de megállás nélkül rágondoltam. Mi lehet vele? Fogunk még valaha találkozni? Egyáltalán jó ötlet lenne találkoznunk? Fogalmam sincs, de jelenleg vásárolni vagyok Ava-val, mert elhívott magával. Jó inkább kikönyörögte, hogy jöjjek vele.

- Alyssa! - szólított meg hirtelen Ava. Felriadva a gondolataimból fordítottam fejemet barátnőm felé. - Biztosan minden rendben van? Azóta az este óta alig beszélsz...

- Én nem... - kezdtem volna bele, mire megpillantottam őt a kirakaton keresztül. Kócos szőke haja arcába lógott. Fekete bőrdzsekije feszesen állt testén. Fekete nadrágja csábítóan ölelte körbe keskeny derekát. Hirtelen megfordult, mintha megérezte volna, hogy valaki nézi. Elkezdte össze-vissza kapkodni fejét, mire a végén arany barna íriszei rajtam állapodtak meg. A szívem egyre gyorsabban zakatolt. Éreztem egyre kevesebb levegőm van. El kell menekülnöm innen, amilyen gyorsan csak lehet...

- Hé, jól vagy? - fogta meg karomat Ava majd nézett abba az irányba, amerre én.

- El kell tűnnünk innen... - súgtam halkan magam elé majd csuklón ragadtam és magam után kezdtem el húzni. Szinte minden lépésemben úgy éreztem, mintha súlyok fognák le. Nagyon nehezemre esett mozogni.

- Alyssa! Állj már meg egy pillanatra! - állított meg hirtelen Ava - Mi ütött beléd?! A buli óta teljesen kifordultál magadból! - nézett rám idegesen, azonban én egy percre sem tudtam rá koncentrálni. Az egyre hozzánk közeledő alakot bámultam. Ava karba font kézzel nézett hátra - Már megint mit nézel?!

- Senkit... - fogtam karon Ava-t újra, de kirántotta magát kezeimből - Gyere már! - néztem rá feszülten.

- Nem! Addig nem megyek sehova, míg meg nem magyarázod, hogy mi van! - dobbantott lábával idegesen.

- Talán elmondhatnád a barátnődnek a kapcsolatunkat. - libbent hozzám majd kezét a derekamra fonta. Izmaim érintésére, azonnal megfeszültek. Oh, hogy bassza meg...

- Figyelj, fogalmam sincs ki vagy, de vedd le a barátnőmről a kis piszkos mancsoskádat. - mutatott karjára. Jimin egy halk nevetés félét hallatott majd egy mozdulattal húzott mellkasára. Ha eddig, azt hittem a szívem kiugrik a helyéről, akkor most mondom, hogy szerintem már el is hagyott engem. A fiú fűszeres mentás illata szinte vér frissítőként hatott testemre. Önkéntelenül is még közelebb akartam bújni hozzá.

- Beszélni valóm van a barátnőddel. - mondta határozottan Ava-nak.

- Mégis milyen beszéded?

- Az a mi kettőnk dolga.

Lassan ráemeltem tekintetemet, mire kezei arcomra siklottak. El kell tolnom magamtól! Gyerünk Alyssa! Azonban egyáltalán nem ment... Testemnek hiába parancsoltam az megsem mozdult csak az engem tartó szőke fiút figyelte. Majd egy kis idő elteltével lassan bólintottam.

- Ismered ezt a srácot Alyssa? - rántott el hirtelen Jimin-től.

- Igen - válaszoltam, miközben még mindig tartottam a szemkontaktust a fiúval.

- Igen - vágta rá Jimin is.

- Nem hozzád szóltam faszfejkém! - oltotta le rögtön. Ezen fel kellett kuncognom. Jimin szemei lassan tetőtől talpig végig mértek, amitől szinte kirázott a hideg. 

- Várlak az autómnál. - nézett mélyen a szemembe majd ezzel ott hagyott minket.

Mikor kellő halló távolságon kívül volt elkezdtem kifakadni.

- Ez a srác volt, akivel... - akadtam meg egy pillanatra.

- Akivel?! - kérdezett vissza Ava.

- Akivel szócsatát vívtam sör-pongnál. - válaszoltam átgondolva válaszomat.

- Jaj, most, hogy mondod tényleg! Az ő haverja Dylan igaz? - nevetett fel - Az a pali valami Istenien csókol! Na meg az ujjai! Ahh - kezdett el újra csak ömlengeni nekem, ami nekem teljesen megfelelt jelen pillanatban. Semmit nem akartam Jimin-ről és magamról beszélni vele. Mondjuk a kérdés. Van egyáltalán mit? Nincsen és szerintem nem is lesz... Bár elég érdekesen viselkedett. Másabb volt, mint tegnap. Mit akarhat?

- Akkor megvárlak a kocsinál. De ha bármi van szólj, oké? - nézett teljesen komolyan a szemembe, miközben megálltunk a kocsim mellett.

- Oké - válaszoltam hallgatagon. Utoljára megölelt Ava majd utamra engedett. Elindultam a tegnapról már jól ismert piros Mercedes felé. A kocsijának dőlve pörgette ujjain a slusszkulcsát. Fekete napszemüvege most arany barna szemeit eltakarta. Érkezésemre felnézett.

- Azt hittem már soha nem érsz ide. - szúrta oda flegmán.

- Én pedig azt hittem soha többé nem foglak már látni, mert az lett volna életem legjobb dolga. - vágtam vissza. Hirtelen megragadta derekam egy mozdulattal fordított állasunkon. Most én voltam a kocsinak dőlve ő pedig felém tornyosulva nézett le rám.

- Nem hinném, hogy valójában ezt akarod. - hajolt közelebb hozzám.

- Oh, szivi dehogynem. - húztam egy gúnyos mosolyra számat magabiztosan. 

- Erősen kétlem, angyalom. Tudod miért? Megmutatom. - húzta fel szemöldökét majd mielőtt bármit mondhattam volna ajkaimnak esett. Egyik keze folyamatosan nyomott a kemény kocsinak, míg másik keze az arcomat fogta. Reagálva rá kezemet bevezettem bőrdzsekije alá majd lassan felvezettem rajta, míg heves csókcsatákat váltottunk egymással. Kezével lassan araszolgatott a fenekem felé. Ingerlő volt. Túlságosan is. Ezért is döntöttem úgy, hogy...

- Most mi a baj? - nézett értetlenül szemeibe, miközben próbálta a kérdésére kiolvasni belőlem a választ, hogy még is miért húzódtam el tőle.

- Inkább a jobb kérdés. Mit akarsz velem megbeszélni? - néztem szemeibe, miközben vártam türelmetlenül kérdésemre a válaszomat.